Benkő B. László, a 20 éve működő Wass Albert Irodalompártoló Egyesület júniusban elhunyt elnöke, helyismereti kutató életművét fotók és videórészletek segítségével, illetve a köri társak, ismerősök visszaemlékezései alapján idézték fel csütörtökön délután a Németh László Városi Könyvtár olvasótermében. Az esemény előtt megkoszorúzták a katolikus temetőben lévő sírját.
„Kedves Laci, nyugodj békében!” – ez is elhangzott a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület csütörtök esti, a Németh László Városi Könyvtárban tartott megemlékezésén, amelyen a kör tagjai és ismerősei emlékeztek meg Benkő B. Lászlóról, az egyesület egyik alapítójáról, későbbi elnökéről és helytörténeti kutatójáról. A megemlékezők sorát Szóró Ilona, az Olvasókörök Szövetségének elnöke nyitotta, aki az elhunyt közvetlenségét és segítőkészségét emelte ki.
– Példaképszerű volt az élete, széles látókörű, tájékozott ember volt. Szerintem Vásárhely történetét, Kis Lajos és Herceg Miska bácsi írásait mind kívülről tudta, és minden nap olvasta az újságot is. Naprakész volt a városból, a politikai életből, bár az utóbbi nem annyira kötötte le. Óriási veszteség az egyesületünk számára is, hogy már nem lehet velünk – emlékezett rá Fülöpné Rákos Éva, a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület egyik alapítója, aki azt mondta, hogy az elnök halála miatt hamarosan közgyűlést hívnak össze, amelyen új vezetőséget választanak és újraosztják a feladatokat.
– Az egyesületünknek tovább kell működnie, és mi továbbra is szeretnénk működtetni. Ugyanúgy szeretnénk az ő-zős nyelvjárási vetélkedőket, a rajzversenyeket, a szavalóversenyeket továbbvinni, Laci emléke előtt is tisztelegve – tette hozzá.
Az esten nemcsak a Benkő B. Lászlóval kapcsolatos személyes emlékeiket idézték fel a résztvevők, hanem olyan videófelvételekkel és fotókkal is felidézték a személyét, amelyeken ő szerepel, illetve előadásokat tart. Igen sokoldalú volt Laci, hiszen tagja volt a Magyar Történelmi Vitézi Rendnek, a Szeremlei Társaságnak és a Wass Albert Irodalompártoló Egyesületnek is, tükrözve széles érdeklődési körét. Torzóban maradt Vendégfogadók, falatozók című munkája befejezését az a Meszlényi-Dezső Péter vállalta, akivel ezen a könyvön együtt dolgoztak.
– Laci összegyűjtött egy csomó képet, irodalomkutatást végzett, az Arcanum újságadatbázisában keresgélt, tehát mindenféle pontos adattal akarta alátámasztani azt, amit leírt. Soha nem írt le olyat, ami nem volt helyénvaló. Nekem az tetszett az írásaiban, hogy mindig valamilyen irodalmi részletet is belecsempészett. A Falatok és morzsák című kötetnél olyan, Vásárhelyről elszármazott nevesebb embereket keresett meg, akik innen származtak el. Az egyik professzor, amikor megkapta a könyvet, leült, hogy elolvassa, vagy legalább belenézzen, és három óra múlva tette le a kezéből, mert annyira megragadó volt, hogy nem bírta hamarabb abbahagyni – mondta Fülöpné Rákos Éva.
Kovács Ferencet Benkő B. Lászlóval több mint öt évtizedes barátság kötötte össze. Ismeretségük még gyerekkorukban kezdődött a Z-bérházban, ahol László keresztszülei is éltek, és ahová gyakran járt. Később, édesanyja halála után a keresztszülei gondozásába került, így még szorosabbá vált a kapcsolatuk. Bár az iskolák, majd az élet különböző irányokba sodorta őket, a barátságuk folyamatosan megmaradt. Amikor hosszabb idő után újra összefutottak, mindig ott tudták folytatni a beszélgetést, ahol korábban abbahagyták.
Kovács Ferenc, a Történelmi Vitézi Rend vásárhelyi csoportjának tagjaként, Benkő B. Lászlóval közösen több történelmi megemlékezés megszervezésében is szerepet vállalt.
– Laci személyiségét nehéz néhány szóval leírni. Alapvetően zárkózott ember volt, nem nyílt meg könnyen mások előtt. Ha azonban valakit közel engedett magához, akkor teljes lélekkel ott volt mellette. Ezért rá nemcsak a Történelmi Vitézi Rend tagjaként, hanem mindenekelőtt barátként emlékezem – mondta Kovács Ferenc.