A 61. Mártélyi Szabadiskola alkotótáborában idén 68 alkotó vett részt, ami az elmúlt évekhez képest emelkedést jelent. A szervezők szerint nemcsak a létszám nőtt, hanem az is fontos változás, hogy a résztvevők többsége több napot, sokan egy teljes hetet töltöttek a táborban. A legtöbben végig jelen voltak: voltak, akik a tábor területén laktak és alkottak, mások külső szálláson kaptak helyet, illetve akadtak olyanok is, akik a kerítésen kívül vagy az épület árnyékában dolgoztak.
– Az alkotótábor programjához a régi, meghatározó alkotók mellett számos fiatal is csatlakozott, így a résztvevők köre és az alkalmazott technikák is megújultak. A tavalyi jubileumi, 60. táborhoz képest idén tudatosan kevesebb kísérőprogramot szerveztünk, hogy több idő jusson az alkotásra. A restaurátor szakos hallgatók több napot töltöttek Mártélyon, és olyan jól érezték magukat, hogy többen jövőre már a teljes táborba szeretnének bekapcsolódni – összegezte a hamarosan záruló program adatait Sárréti Krisztina grafikusművész. A Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola Egyesület elnöke hozzátette, hogy a munkát ugyan megnehezítette a rendkívüli hőség, különösen az idősebb alkotók számára, hiszen a kőépület szobái estére is nehezen hűltek le, de a holtág vize lehetőséget adott a felfrissülésre, így az időjárás végül nem befolyásolta érdemben az elkészült művek színvonalát.
– Tovább bővült a műfaji sokszínűség. A festészet mellett idén erősödött a grafika: sokan készítettek linómetszetet, monotípiát és cianotípiát, emellett a szobrászat és az installáció határán mozgó, vegyes technikájú alkotások is születtek fából és különféle talált anyagokból. Az alkotótábor egyik legfontosabb értéke, hogy a résztvevők egymástól tanulnak, inspirálódnak, így a közösségi élmény szakmai fejlődést is jelent.
A fiatalok számára a tábor történetének megismertetése is fontos része a programnak. Ebben nagy szerepet vállalnak a régi résztvevők, köztük Vidovics Iván és Neuberger István, akik személyes történeteikkel, anekdotáikkal idézték fel a tábor alapítóinak és egykori alkotóinak emlékét, továbbadva a mártélyi alkotóközösség hagyományait.
Fiatal alkotókból tényleg nem volt hiány, a csongrádi Adorján Anna, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőrestaurátor szakának negyedéves hallgatójaként immár 11. éve vesz részt a Mártélyi Szabadiskola munkájában.
– A tábor végigkísérte a gyerekkoromat, a kamaszéveimet és a fiatal felnőttkoromat is, ezért egyáltalán nem ismeretlen számomra. Számomra nem elsősorban a helyszín, hanem a közösség az, ami miatt évről évre visszatérek. A csodálatos természeti környezet – a fák átszűrődő fénye és a víz közelsége – ideális az alkotáshoz, de a legfontosabb számomra mégis az, hogy a barátaimmal, szinte már családtagokkal tölthetek itt egy teljes hetet – mondta.
– A festészet mindig meghatározó része volt az életemnek, ezért nyáron sem tudom letenni az ecsetet. Minden évben úgy érkezem, hogy előre kitalálok egy témát, de végül mindig az történik, hogy az itt átélt pillanatok inspirálnak. Idén is a körülöttem lévő társaságot és a közös élményeket festettem meg, nyári hangulatképek formájában. Régóta foglalkoztat az ember és a környezete, az ember a tájban, ez lett a munkáim fő irányvonala, bár a jövőben szeretnék az absztraktabb kifejezésmód felé is nyitni – tette hozzá.
Azt is elárulta, hogy úgy érzi, neki az alkotótábor művészeti szempontból is sokat ad. Nagyon fontosak számára a tanárok személyes visszajelzései és tanácsai, hiszen itt valóban jut idő arra, hogy egyénileg foglalkozzanak velük.
– Különösen sokat jelent, hogy olyan alkotók véleményét hallhatom, akiket régóta ismerek és nagyra becsülök. Tavaly a Fodor József-díjat is én vehettem át, ami nagy meglepetés és hatalmas megtiszteltetés volt számomra. A tábor múltját is egyre jobban megismerem. A tavalyi, jubileumi 60. alkotótáborban régi felvételeket vetítettek, korábbi résztvevők meséltek az elmúlt évtizedekről, így még inkább átélhettem, milyen jelentős hagyománya van ennek a közösségnek. Jó érzés, hogy részese lehetek ennek a folyamatnak, és szeretném majd egyszer a saját gyermekeimet is bevonni ebbe a világba.
Anna fontosnak tartja azt is, hogy másokkal is megismertesse a tábort. Az egyetemen rendszeresen ajánlja a szaktársainak, így idén két restaurátorszakos hallgatót is sikerült elhoznia Mártélyra. Bár csak egy-két napot töltöttek itt, bízik benne, hogy jövőre már a teljes tábor idejére visszatérnek.
Szintén a fiatal alkotók közé tartozik Zombori Zoltán, akit a pályája felé Zoltai Attila festőművész, egykori tanára indított el.
– A gimnázium elején még nem gondolkodtam művészeti pályán, viszont éppen Zoltai Attila tanár úr órái hatására döntöttem úgy, hogy ezen az úton indulok el. Kezdetben inkább az iparművészet érdekelt, azon belül is a film- és animációs terület, de a festészet szabadsága, valamint Attila munkája végül a képzőművészet felé terelt. A tanulmányaimat is ezen a területen folytatom: a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanulok, most leszek harmadéves. Az egyetemen továbbra is főként olajfestészettel foglalkozom, ott inkább a klasszikus művészetekhez kerültem közelebb, míg a mártélyi táborban ezeket az ismereteket csiszolom, és különböző technikákkal kísérletezem – mondta.
Az egyetemista a táborban készülő munkáit inkább technikai gyakorlatoknak tekinti, hiszen nincs mögöttük feltétlenül konkrét ihletettség, inkább kompozíciós és festészeti szempontból fontosak számára. Ezeken keresztül különböző textúrákat és technikai megoldásokat próbál ki.
– A táj önmagában kevésbé hat rám alkotói szempontból, inkább a csendélet és a figurális ábrázolás áll közelebb hozzám. A nagyon figuratív munkákat itt ritkábban készítem, mert azok hosszabb, összetettebb folyamatot igényelnek. Persze a környezet sokat ad: a jó idő, a víz közelsége és a fürdés lehetősége is hozzátartozik a mártélyi élményhez. Nyitott vagyok más műfajok iránt is. Az egyetemen mostanában újra előtérbe került az iparművészet iránti érdeklődésem: 3D-ben készített látványtervekkel és különböző koncepciókkal is foglalkozom, miközben a festészet iránti szenvedélyem is megmaradt. Ez a két terület határozza meg most leginkább a munkáimat. Mártélyra több éve visszajárok, talán négy-öt éve lehettem először újra itt. A hangulat és a közösség az, ami mindig visszahúz, ezért ezeket a táborokat soha nem szeretném kihagyni – árulta el.
Lázár Éva nem az egyetemisták közé tartozik, de évek óta állandó résztvevője az alkotótábornak.
– Ide minden évben örömmel térek vissza, mert különleges a hangulata és a természeti környezete. Az elmúlt hetekben Szőregen és Szentendrén is alkotótáborban dolgoztam, így három hete folyamatosan úton vagyok, ezért van összehasonlítási alapom. Mártély legnagyobb vonzereje számomra a gyönyörű táj és a nyugalom. Az idei rendkívüli meleg miatt még hétvégén is csendes volt a környék, az emberek inkább a hűvös szobákban maradtak. Bárhol festek, a víz és a táj látványa vesz körül, ami folyamatosan inspirál – mondta.
Hozzátette, hogy a hőség megnehezítette a munkát, fáradtabbak voltak, de még mindig kedvezőbb volt az időjárás, mintha esett volna az eső. A legtöbben a ház árnyékában dolgoztak, ő azonban mindig inkább félrevonult a természetbe. Festés közben szereti a nyugalmat, a beszélgetés kizökkenti a munkából, ezért inkább egyedül alkot.
– A tábor végére egy kisebb tájképen dolgoztam, ami szokatlan számomra, mert általában nagyméretű képeket festek, de az idő rövidsége miatt ezzel szerettem volna lezárni a hetet. Bár a harmadik egymást követő alkotótábor végére már érezhetően elfáradtam, így itt kevesebb kép készült, a munkáim témája továbbra is a természet maradt: erdők, vizek és tájképek. A két épület között található kis pocsolyát – amelyben meglepő módon ismét volt víz – itt festettem meg, miközben a szúnyogokkal is meg kellett küzdenem. Mostanában egy új színvilág foglalkoztat. A korábbi vörös korszakomat felváltották a lila, a sárga és a különböző zöld árnyalatai. Úgy érzem, ahogy én változom, úgy változik a festészetem színvilága is. Az idei tábor mindenképpen eredményes volt számomra. Úgy gondolom, akkor is az lett volna, ha egyetlen ecsetvonást sem teszek a vászonra, mert az itt szerzett élmények, a táj és a fények hosszú időre inspirációt adnak. Bár minden évben visszatérek Mártélyra, a hely mindig tud valami újat mutatni: mások a fények, és mindig akadnak új emberek, akikkel megismerkedhetek – összegezte.
A táborban készült képeket a zsűri (Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész, Vojnich Zsófia művészettörténész, V. Nagy Nándor képzőművész, főrestaurátor, B. Kovács Emőke, Neuberger István és Kelemen Marcel festőművész) értékelte, s az azokból összeállított kiállítást majd a vásárhelyi nagyközönség is láthatja.
