Türelemmel viselt, hosszú betegség után június 24-én, 88 éves korában elhunyt Rácz József István, volt batidai tanító és iskolaigazgató, akinek búcsúztatását szűk családi körben, később tartják. A vásárhelyi Signum Urbis Honorantis díjasról még Friderikusz Sándor is forgatott filmet az Én mozim számára.
Rácz József, aki nyugdíjba vonulásáig a Batidai Általános Iskola utolsó iskolaigazgatója és tanítója volt, s utána az iskolát is bezárták, 2022-ben kapta meg a vásárhelyi közgyűléstől a Signum Urbis Honorantis kitüntetést, azaz a Város Megbecsülése Jelét a külterületi iskolák megmentése érdekében végzett munkássága elismeréseként.
A tanító bácsi, – ahogy az egykori iskolások hívták, és emlegetik ma is, – Hódmezővásárhelyen született gazdálkodó szülők gyermekeként. Az iskola első hét osztályát tanyán végezte. 1958-ban a szegedi Tanítóképzőn kitűnő eredménnyel végzett, majd a helyi Központi Fiúiskolában kezdett el tanítani. Az oklevél megszerzése után a Batidai Általános Iskolában tanított. 1970-ben feleségével rövid időre vidékre költözött. Lőkösházán három évig iskolaigazgató volt.
Szíve visszahúzta Vásárhelyre, ahol a Kis Lajos Általános Iskolában tanított, majd igazgató lett. Tíz évig vezette az intézményt. Igazgatói munkáját feladva visszatért Batidára, ahol kilenc évig tanított egy-nyolc osztályt, hogy ne szűnjön meg az iskola a településen. A tanulólétszám folyamatosan nőtt, így lehetőség adódott az osztott, szakszerű oktatásra neki köszönhetően. Nyugdíjazásáig itt is tanított. Erről az iskoláról és róla Friderikusz Sándor filmet készített, országosan ismertté és elismertté téve az intézményt. Rácz József szívügyének tartotta a tanyasi iskolák sorsát, és megmentésükért dolgozott.
„Az én generációmból még sokan jártak Vásárhely valamelyik tanyai iskolájába. Én a dűlőút és a keresztút porát, sarát taposva a Kútvölgyparti Iskolába jártam. Drága emlékű tanítóm, »aki a hajdani néptanítók egyike volt«, ott tömte a fejembe, amit csak tudott. De nemcsak tudást kaptam tőle, hanem valami mást is, ami énemmé vált, és emberileg, lelkileg ma is bennem van. Az ő példáját követve lettem én parasztgyerekből tanító, a nemzet napszámosa. Egy híján ötven éve kezdtem tanítani a Batida Tanyaközponti Iskolában… Itt kezdtem tanítani, remélve, hogy hasznosat, jót cselekszem, és még nyugdíjasként is itt élhetek. Kezdetben kijártam busszal, biciklivel, motorral, hófúváskor gyalog. Négy felsős osztályt tanítottam együtt évekig.
A gyerekek mellett a felnőtteket is tanítottam esti tagozaton, a dolgozók iskolájában. Az első szolgálati lakást magam alakítottam ki az iskolában, hogy legyen lakásom. Az óvónő feleségemmel nyár elején egy nap és egy éjjel a tanterem olajos padlóját fehérre súroltuk, hogy a Köjál engedélyezze a nyári óvodát. Télen népművelő előadásokat szerveztem, tartottam. Műkedvelő színjátszó csoportot vezettem a feleségemmel. Nyaranta kirándulni vittem a gyerekeket az ország szép tájaira (túlóra és külön díjazás nélkül). Fákat, virágokat ültettem az iskola köré, hogy szép legyen. Pályám utolsó évtizedében elszánt küzdelmet folytattam, hogy az iskola megmaradjon: kilenc évig tanítottam egyedül nyolc osztályt, hússzal növeltem a tanulók létszámát (míg másutt ennyivel csökkent), sikerült visszaállítani a korábban megszüntetett felső tagozatot. Olvasókört alapítottam és vezettem tizenkét évig. Amit röviden felsoroltam, nem a magam dicsőítésére, egyedi hősködésként mondtam el. Hasonlóan tevékenykedett a vásárhelyi külterületi iskolákban tanító többi pedagógus is, még őrizve a hagyományt, folytatva a hajdani néptanítók nemes munkáját.
A tanyák megszüntetésével megszüntették a tanyai iskolákat, most bezárták a tanyaközpontiakat is. Eltűnt a vásárhelyi tanyavilág, amelyről a néprajzosok annyit írtak, írnak. Megszűnik az a paraszti népi mentalitás, az a szellemiség, amelyet a tanyai iskolák eddig fenntartottak, építgettek, amely bizonyos mértékig a sokszor emlegetett vásárhelyiség része volt. Volt!
A batidai utolsó évzáró után álltam a tanterem közepén, és olyat éreztem, mint az a szülő, aki a gyermekét temeti, a folytatást, a jövőt.” – idézte fel életútját a Batidai Iskola bezárásakor tanítóként, a nemzet nyugdíjas napszámosaként.
Nézze meg Friderikusz Sándor moziját: