A 71. Vásárhelyi Őszi Tárlat kiemelt díjazottjai, Szurcsik József és Szurcsik János Tornyai-plakettes képzőművészek Circulus Temporis / Időhurok – Ember és táj rezonanciája, Farkas Dormán Rudnay-ösztöndíjas grafikusművész Et In Arcadia Ego és Kalán Viktória fiatal festők nívódíjas alkotó The Winner Takes It All ¿ című egyéni kiállításait nyitotta meg Nátyi Róbert művészettörténész vasárnap délután a Tornyai János Múzeumban.
Három tavalyi díjazott, Szurcsik József, Farkas Dormán és Kalán Viktória képei mellett a tárlatlátogatók Szurcsik János alkotásait is megtekinthetik, igaz, az utóbbi nem tavaly, hanem még 1963-ban kapta meg az akkor még 10. Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíját.
– A három kiállítás közös narratívája a tradíció. A festészeti és képzőművészeti hagyomány lényege, hogyan lehet évtizedeken, évszázadokon és emberöltőkön keresztül továbbadni egy értéket úgy, hogy abból valami új szülessen. Erre jó példa az Aeneas által Trója égő városából kimentett család története: vállán édesapjával, kezében pedig kisfiával indul el, és ebből a hagyományból néhány év múlva Róma születik meg. A három kiállítás esetében is hasonló folyamat figyelhető meg. Szurcsik János és fia, Szurcsik József közös tárlatát a vásárhelyi tradíció is összeköti. Mindketten Tornyai-plakettesek: Szurcsik József 2025-ben, édesapja pedig 1963-ban kapta meg az elismerést. A Circulus Temporis, vagyis az Időhurok cím is az átadás, a tradíció továbbvitelének folyamatára utal. A két alkotó között az emberábrázolás és az alföldi festészeti hagyomány mellett a tájkép is kapcsolatot teremt. Szurcsik József munkáiban a 17–18. századi barokk tájképfestészet hagyománya is tovább él, miközben egyértelműen a 21. században készült művekről van szó – hívta fel a figyelmet megnyitójában Nátyi Róbert művészettörténész.
Hangsúlyozta, hogy Farkas Dormán kiállítása, az Et In Arcadia Ego szintén a hagyományhoz kapcsolódik. A cím Nicolas Poussin ismert festményére utal, amelyen pásztorok egy síremléket vizsgálnak az ideális tájban. A mű egyszerre szólhat az elmúlásról és arról, hogy az ember maga is része ennek az ideális világnak. Farkas Dormán nagyméretű grafikái az antikvitásból merítenek, és a görög tragédia, illetve a szatírjáték világát idézik meg. Ez utóbbi ironikus, játékosabb hangja különösen érdekes kettősséget ad a műveknek.
– A Rudnay-díjas alkotó kiállítása újabb szálon kapcsolódik a tradícióhoz: Rudnay Gyula 1948-ban Szurcsik János mestere volt, és elindította őt a festői pályán. Így nemcsak az életművek és művészeti hagyományok adják tovább egymásnak a stafétát, hanem a vásárhelyi kiállításokhoz kötődő elismerések is. Kalán Viktória The Winner Takes It All című kiállítása szintén kettős értelmezést hordoz. A cím az ABBA ismert dalára utal, amelyben nem a győztes, hanem a vesztes mondja ki, hogy a győztes mindent visz. Ez a visszafordítás a szatírjáték iróniáját idézi. A műveken dolgozó, szorgalmas emberek jelennek meg, gyakran állatfejű, antropomorf figurákként. Munkájuk Szüsziphosz mítoszát idézi: újra és újra megpróbálják véghez vinni azt, ami szinte lehetetlen. A figurák egyszerre szerethetők és sajnálhatók, és éppen ez a kettősség adja a művek erejét – mondta.
A művészettörténész hangsúlyozta, hogy a három kiállítást a tradíció köti össze, mely tradíció nem a régi formák egyszerű újrahasznosítását jelenti, hanem azt, hogy a múltból kiindulva új gondolatok és új értékek szülessenek, amelyek a ma és a jövő emberéhez is szólnak.
– Pontosan ők azok, akik valamilyen módon, vállukon viszik a tradíciót, mint Aeneas az idős, sánta édesapját, Ankhiszészt, a kezükben tartják a jövőt, a modernitást, hoznak a múltból valamit a jövő irányába – nyitotta meg a november 22-éig a Tornyai János Múzeumban látható kiállítást Nátyi Róbert művészettörténész.
