Anyám imádkozhat megint

Letartóztatták a testvéremet. Valami vágottszeműeket hozott az országomba, pedig nem kellett volna, legalábbis ezt mondják, írják a sajtóban, bár nem olvasok olyan médiát, ahol ilyeneket írnak. Édesanyánk imádkozik, már megint. Szegény mostanában szüntelen könyörög az Úrhoz, valami mindig van.

Előbb bevitték a Miklóst, na jó, nem vitték, ő ment (bár az a páncélszekrény mondtam neki, hogy fölösleges, de hát ki vagyok én), aztán eljöttek a Balázsért, majdnem megsajnáltam, mikor otthagyta szegényt a kocsi (jó, amúgy az kurva vicces volt). Amikor meg hallottam, hogy a Györgyöt viszi a rabszállító, az idióta fiát meg nemzetiközileg körözik, ott már zaklattam anyámat, hogy imádkozzon serényebben.

Aztán írta a Facebookon az Áruló, hogy elkapták az Áront. Na, itt már be kellett verni egy rakiját, mert szét akart baszni az ideg, ami reggel tízkor annyira nem kellemes. Amúgy egész jófajta, Miloradtól kaptam múltkor, a tábortűznél kezembe nyomott egy üveggel és átölelt, hiába, az ilyen zsiványoknak van a legnagyobb szíve.

Szóval nem értem, mi ez. Az Áron nem csinált semmit, az embercsempészet nem így néz ki. Segített egy-két esetben vízumot intézni, de ehhez Istenadta…vagyis törvény adta joga is volt, és most egy hónapig ülni fog. Kérdezte nemrég tőlem az a kerekfejű (valami Cs. Tamás), hogy nem megyek-e be hozzá látogatni, mondom, biztos nem. Engem ne fotózzanak cellaközelbe! Hát hol élünk? Méltóságáról az ember nem mondhat le, csak mert az öccse jó dolgába’ nem tudja, hogy mit csináljon, aztán megjárja.

Újabban mindenki engem akar, utcán is meg újságban is, de valahogy a köszönöm meg a hálás vagyok sosem hangzik el, mindig csak bilincs meg rács. Nem értem, mit képzelnek ezek magukról. Én fel akartam emelni ezt a nemzetet, de hát ezekkel nem lehetett mit csinálni, és most rajtam akarják leverni, hogy nem sikerül nekik semmi. Bíróság előtt engem? Milyen magyarok kétharmada? Hagyjuk már!

Szegény anyám már azért imádkozik, hogy ne kelljen még többet imádkoznia. Fárasztó ez a fogolykiváltás, bár eddig csak befelé mentek, ki még senki nem jött. Lehet megkérem a Zoltán atyát, segítsen be anyámnak, ketten már csak többre mennek. Elvégre két füle legalább van az Úrnak, meg egyébként is tartozik még nekem. Mintha valami szirénázást hallanék, biztos valami rollerest csaptak el az utcában. Mindegy is, ide úgyse jön soha senki.

Valaki kopog, meg hallok valami kiabálást. Egyre erősebb Pálinkás-szagot érzek. Most leteszem a tollat, majd folytatjuk, kedves naplóm!

Kedves Viktor!

Nem hinném.

– naplód

imádságletartóztatásnapló