Láthatóan nagy hagyományai vannak Vásárhelyen a köztéri művek készítésének – az alkotók lelkesen teszik közszemlére munkáikat, hogy aztán a köz zsűrizze azokat.
Nem egyedi jelenség, más településeken is létezik a köztéri műalkotások és a magamutogatás kombinációjának emléke. Vásárhelyen azonban az utóbbi időkben ez egy kicsit elharapózott és harsányabbá vált. Mindent megfirkálnak az alkotók, amit csak lehet: KRESZ-táblát, áruház- és házfalat, buszmegállót, azaz amit csak (el)érnek.
Legutóbb a Tesco oldalára készült egy monumentális alkotás, melynek ráadásul címet is mellékelt az elkövetője: Firkászok hol vagytok? – írta mellé, s ha látta a nyelvtantanára, valószínűleg azonnal egyesre is osztályozta: hiszen a mondatot leíró alaposan megfeledkezett arról a vesszőről, amelyet a megszólítás, azaz a firkászok szó után tennie kellett volna.
Ezt és a mellé készült Kapj el(,) ha tudsz képét az esztéták nem biztos, hogy belesorolják a vásárhelyi művészeti hagyományok Tornyai Jánosig visszatekintő, sőt még azon is túlnyúló folyamába. Ha ezeket a graffitiket benevezték volna az Őszi Tárlatra, vélhetően a zsűri tagjainak szeme nem maradt volna szárazon a látványuktól.
De hát elemezzük ki a Firkászok… képet, mint utcai műalkotásokat!
A falon látható graffiti a városi vizuális kultúra sajátos, ellentmondásos alkotása, amely nemcsak színeivel és formáival, hanem a mellette megjelenő felirattal is értelmezhető. A nagyméretű, kék betűkből felépülő, sötét kontúrral körülhatárolt kompozíció a graffiti egyik jellegzetes irányzatát képviseli: a betűk hagyományos olvashatósága háttérbe szorul, a hangsúly a formán, a lendületen és a vizuális hatáson van.
A kék felületek és a sötét, lilás-fekete körvonalak erős kontrasztot alkotnak a fal világos, szürkés hátterével. A vastag kontúrok szinte kiemelik a betűket a felületből, térbeliségük és súlyuk van. Az egymásba kapcsolódó, szögletes és íves formák egyszerre keltenek dinamikus és kissé agresszív benyomást. A betűk megnyújtása, torzítása és egymásba csúsztatása a graffiti sajátos nyelvének része: az alkotó nem egyszerűen közölni akar valamit, hanem a saját vizuális jelét is elhelyezi a városban.
A nagy kompozíció mellett, attól jobbra, világoskék betűkkel a Firkászok hol vagytok? kérdés olvasható. Ez a felirat új jelentésréteget ad a képnek. A firkálásra utaló szóhasználat egyszerre lehet provokatív megszólítás, ironikus megjegyzés vagy a graffitikészítőknek címzett kihívás. A kérdés különösen érdekes, mert maga is egy falra festett felirat: miközben a firkászok jelenlétét keresi, saját maga is részt vesz a közterület vizuális átalakításában. A két felirat eltérő mérete és kidolgozottsága látványos különbséget teremt a hangsúlyos, gondosan megformált graffiti és a gyorsabb, egyszerűbb írásmód között.
Az alkotás így túlmutat a puszta díszítésen. A fal egyszerre válik képfelületté és üzenőfallá, ahol az önkifejezés, a területfoglalás és a nyilvános megszólalás kérdései találkoznak. Hogy művészetnek vagy rongálásnak tekintjük-e, az nem csupán az esztétikai minőségen múlik, hanem azon is, milyen viszonyban áll az alkotás a környezetével és a közösség szabályaival. A képen látható graffiti éppen ezt a feszültséget teszi láthatóvá: egyszerre akar feltűnni, nyomot hagyni és párbeszédet kezdeményezni.
Persze a műalkotás azért nem ment át az időtlenségbe: az áruház oldaláról – vélhetően az ítészek döntése nyomán – nemrégiben teljes egészében lemosták.