Márki-Zay Péter polgármester Vásárhelyi Valóság újságban 2026.05.03-án megjelent hírlevele:
A NER múzeumába kerülhet Rapcsák András szobra
Az Emlékpont 20 évvel ezelőtt nyílt meg azzal a céllal, hogy bemutassa az 1990 előtti pártállam országos történelmét és városi emlékeit. Termeiben a kommunista rendszer néhány tárgyi emléke mellett legfőképpen a vásárhelyiek visszaemlékezései, videóra vett történetei segítenek a demokratikus jogállami keretek közt szocializálódott későbbi generációknak eligazodni egy nyugati szemmel szürreális világban: ahol a szakmai és politikai előrejutást nem a tehetség és a szorgalom, hanem a politikai lojalitás határozza meg (kontraszelekció), ahol egy elszegényedő országban a nomenklatúra tagjai kiemelt jólétben éltek (korrupció), ahol a keleti despotizmus volt a követendő minta, a külpolitikát Moszkvából irányították, és a szabad világ csak mint a hanyatló, élhetetlen Nyugat jelent meg (miközben akik tehették, Nyugatra disszidáltak), a hazai ellenzéket minden eszközzel üldözték, ellenük, mint a nép ellenségei ellen gyűlölethadjáratot folytattak (hazug propaganda), kisajátítva a hagyományos kommunikációs csatornákat (sajtószabadság felszámolása, kritikus hangok elhallgatása), a szakértelem hiánya, a tiszta verseny helyett politikai szempontok érvényesülése szükségszerűen gazdasági hanyatláshoz, áremelkedésekhez, az állami szolgáltatások és infrastruktúra összeomlásához és egyre növekvő költségvetési deficithez és eladósodáshoz vezettek (hatósági árak, szociálpolitikai kedvezmények, nemzetközi versenyképesség hiánya)… Bár az Emlékpont felavatásakor az Európai Unió tagjaiként joggal remélhettük, hogy az ott bemutatott történelmi korszakot véglegesen a múzeumok termeibe száműztük, a most lezárult 16 évben a pártállam felsorolt vonásai sorra elevenedtek meg. A Nemzeti Együttműködés Rendszerét (NER) a korrupció, a keleti diktatúráknak kiszolgáltatott, gyarmati státusz, az oktatás és egészségügy, a vasúti közlekedés összeomlása, az elszegényedés és gazdasági lemaradás mellett a megfélemlítés, a propaganda, a kritika elhallgattatása és az ellenfelek démonizálása, a nem létező külső fenyegetésekkel riogatás és a leválthatatlan vezető egyedüli megmentőként való beállítása jellemezte.
Ahogy 1956. október 23-án is, néhány hete, 2026. április 12-én is egy valódi forradalom zajlott, ahol a legkülönbözőbb világnézetű, státuszú és származású magyarok soha nem látott tömegben vettek részt a választáson és váltották le óriási többséggel a régi rendszert (Ancien Régime), a győzelem estéjén az utcára tódult tömegek hangosan ünnepeltek, énekeltek és ölelkeztek. A győztes forradalom képei ellepték a világsajtót, a magyarok hirtelen mosolyogva járnak az utcákon, a forint árfolyama azonnal látványosan erősödött, a pártállam képviselői még a hatalomváltást sem várva meg menekülnek és menekítik lopott vagyonukat is.
Addig is, amíg a beígért és választók milliói által hőn óhajtott elszámoltatás elindul (a következmények nélküli országot felváltja a jogállam, ahol a köztörvényes bűnözők, tolvajok és pedofilok börtönbe mennek és nem a parlamentbe), számunkra újra aktuálissá válik az Emlékpont eredeti küldetése: a múlt bűneinek a múzeumokba száműzése, a következő generációk számára történő bemutatása azzal a céllal, hogy az erkölcsi relativizmus világa soha ne térhessen vissza. Ezúttal nem 1990, hanem 2026. április 12. lesz a határvonal: a falakon a lopott vagyonokból meggazdagodott, arányérzékület és józanságukat vesztett bűnözők zebrái és kastélyai, a képernyőkön a milliárdossá vált korrupt politikusok rémtetteiről mesélő vásárhelyi emberek, a tárlókban a lombkorona nélküli lombkoronasétányok darabjai.
Hódmezővásárhely ráadásul kiemelt szerepet játszott az elmúlt 30 év történelmében. A Billa-telekről és a ’90 utáni történelemben először ellene megalakult teljes politikai egységről (Munkáspárttól a MIÉP-ig) országos hírűvé vált Rapcsák András, majd táskahordozójából az első ciklusára a rekord összegű költségtérítéséről, luxusautójáról és lézerblokkolójáról elhíresült Lázár János révén bekerültünk az országos hírekbe. Nálunk már 2002-ben kiépült a NER, felelőtlen gazdálkodással, rekord korrupcióval, rekord megfélemlítéssel (kötelező bankszámlaváltás, ellenfelek ellehetetlenítése) – 8 évvel annak országos kiépülése előtt (Lázár János Orbán Viktor oldalán, hamarosan annak jobbkezeként tevőlegesen részt vett a rendszer kiépítésében, vásárhelyi módszereit az egész ország tapasztalhatta meg hamarosan). De éppen Lázár zsarnoksága, korrupciója és egyöntetű elutasítottsága miatt Hódmezővásárhely már 2018-ban fellázadt és leváltotta a zsarnokságot és korrupciót – 8 évvel megelőzve ezzel az ország egészét. Itt kezdődött a NER és itt ért először véget – méltó tehát, hogy az Emlékpont éppen ebben a városban állítson emléket a most leváltott pártállamnak.
Ahogy az is méltó és természetes, hogy a NER módszereit megalapozó néhai polgármesterünk politikai ambíciókból a főterünkön felállított szobrának méltó helye is az Emlékpontban, a NER múzeumában van – nem pedig a hazánkat a korrupciótól és zsarnokságtól megszabadító Kossuthról elnevezett téren, Kossuth Lajos szobra mellett.