A városfejlesztés habkönnyű, de végül füstbe ment tervei

Régen sem volt könnyű a városfejlesztés, még Vásárhelyen sem. Tervek születtek, majd haltak el – többnyire ugyanazon okból: nem volt rájuk pénz. A legnagyobb bajt azonban sokszor az okozta, amikor mégis jutott.

Emlékszik még valaki a régi Kistópart és Éva utca, a Batthyány utca, az Oldalkosár utca, az Árpád, a Csengettyű köz, a Szentkirályi vagy az Oldalkosár utca házaira, illetve az utóbbi egykori villasorára?

Ne csodálkozzon, ha nem: ezeket az utcákat a korabeli városfejlesztési terveknek megfelelően rombolták porig, hogy a régi városközpont helyén egy, a korszellemnek megfelelő panelrengeteget és blokkházak sorát építsék fel.

Tudta, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utca nagyállomás felőli részének bontásáról szóló tanácsülésen elhangzott: a nagygazdaházakat azért kell lebontani, mert látványuk irritálja a mérleggyári munkásokat? Vagy azt, hogy a Kossuth tér sarkán, a mai OTP-nek is helyt adó társasház helyén álló Beregi-palota telkére maga a nagyhatalmú egykori megyei párttitkár, Komócsin Mihály elvtárs húszemeletes toronyházat álmodott? A nagyívű tervet Lehmann István, akkori tanácselnök-helyettes, az akkor a városházán dolgozó Széphegyi Lászlóval közösen akadályozta meg. Köszönhetően annak, hogy a Népszabadság akkoriban lehozta: a moszkvai Vörös téren a kongresszusi palotát alacsonyabbra építették, mint a Szent Bazil-székesegyházat. Ezt a példát Lehmann egy alkalommal fel is említette Komócsinnak, aki végül elállt a tervétől.

Persze nemcsak a szocializmus alakította a várost, a rendszerváltás utáni időszak is bővelkedett megvalósult és meghiúsult tervekben.

A 47-es főút négysávúsítását, száz szociális bérlakást és egy nyugdíjaslakó-parkot kért és kapott néhai Rapcsák András anno Orbán Viktor miniszterelnöktől. A 47-es szélesítése elindult a laktanya és az algyői híd felőli oldalon, majd a kormányváltáskor félbeszakadt, és a középső részhez már nem jutottak el. Ennek befejezését végül Lázár János „passzírozta ki” Medgyessy Péter miniszterelnökből.

A 47-es kopáncsi elágazása tetejére egy meglehetősen furcsa kilátót is álmodtak: 2017-ben az akkori városvezetés 81,28 millió forintot fizetett ki egy tervre, ami végül nem is került a tulajdonukba.

A nyugdíjas lakópark is elkészült, ahogyan a száz szociális bérlakás is – igaz az utóbbi, meglepő helyszínen: a csak néhány évvel korábban bezárt cigány-éri szemétlerakó közelében.

Nem volt ilyen szerencsés álom – jóval később – például a Zrínyi utcai, eredetileg nővérszállásnak épült, később szociális bérlakásként használt, a kórházzal szemközti épület helyére tervezett luxusház építése. A szerkezetileg sérültnek minősített épületből a lakókat kiköltöztették, a házat nagy erőfeszítések árán lebontották. A luxuslakásoknak helyt adó épület azonban azóta sem épült fel, a helyén jelenleg is fizetőparkoló van.

Nem lett szerencsésebb a Kossuth térre tervezett tudásközpont és könyvtár sorsa sem. A tervpályázatra sok munka érkezett, azokat az Alföldi Galériában ki is állították, alaposan meghökkentve a vásárhelyieket, akik megdöbbentek azon, hogy a műemléki környezetbe egyáltalán nem illő stílusú épület kedvéért elbontanák a – szintén nem a tér jellegéhez illő – 1965 óta ott álló, a Sarokház cukrászdának is helyt adó épületet. Ez is része lett volna annak a városfejlesztési csomagnak, amelyet a városházán még Almási István polgármesternek ígért meg személyesen Orbán Viktor. A belváros-fejlesztési látványtervek között szerepelt a Németh László Gimnázium és Általános Iskola bővítése, a Bethlen is kapott volna egy tornyos épületet, valamint 117 kilométernyi külterületi kerékpárút építése.

Nem maradt el a Tornyai János Kulturális Városnegyed építése, amelynek eredményeként lezárták a mai Dr. Rapcsák András utca sétálóutcai részét. Itt ment át korábban a Szentesi felől Szegedre vagy Makó felé közlekedők útvonala volt. Ezzel megadták a kegyelemdöfést az addig itt pezsgő életnek. A belváros elnéptelenedésének másik oka a tram-train építése lett, hiszen megszűntek a kirakatsor melletti parkolók. Ahová autóval nem lehet eljutni, oda az emberek sem mennek – ennek következménye a forgalom jelentős csökkenése lett, és a boltok sorra bezártak.

Megvalósult azonban az egykori József Attila Általános Iskola Andrássy úti – már évek óta félig üresen álló épületében a szocializmus vásárhely évtizedeit megörökítő Emlékpont. Az eredeti épület mellé felhúzták azt a magasítottat (ebben álldogál az Iván-szobor és itt található a konferenciaterem is, melyet az is ismer, aki sosem járt benne. Ugyanis a közlekedők szemébe ragyog a fém borítása, persze csak akkor, amikor süt a Nap.

Nemcsak a belváros átalakítására születtek tervek. 2016-ban aláírásgyűjtés indult annak érdekében, hogy katolikus templom épüljön a Kertvárosban. Az intézmény diákjai és tanárai szerettek volna egy olyan teret, ahol az egész közösség elfér. A templomépítés érdekében még Almási István polgármester fordult az egyházmegyéhez, amely kedvezően fogadta a kezdeményezést.

2018 februárjában a Magyar Építők Lapja is megírta, hogy templomot építenek a kertvárosban. Az erről szóló sajtótájékoztatón Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök elmondta: a templom a városrész iskolájának épül, amelyet az egyházmegye néhány éve vett át fenntartóként. A Novák Péter építész által tervezett épület belül az iskola kápolnájaként, kívül a városrész templomaként működött volna, ahol vasárnaponként a környék katolikus hívei is elférnek. „A liturgikus célok mellett az épület kulturális, közösségi rendezvények megtartására is lehetőséget kínál majd” – mondta akkor a megyéspüspök.

A templomot az egykori Komócsin-kollégium átépítésével alakították volna ki; belső tere a résztvevők létszámához igazodva osztható lett volna. A templom elé pihenőteret terveztek szoborral és díszmedencével. Az építkezésből azonban semmi sem lett, helyette a laktanyánál épült meg a Hunyadi-kápolna.

Ember tervezett, Isten végzett.