A sötétedés sem zavarja a Somogyi-dombon szánkózókat

Sem a kora délutáni szürkület, sem a sötétség nem zavarta a Somogyi-domb szánkózóit sem tegnap, sem tegnapelőtt este. Tegnap is tömegek csúszkáltak a közvilágítás fényénél.

Mintha szépen sütött volna a Nap – vagy még annál is többen maradtak az esti sötétségben, azaz a közvilágítás fényeinél – a ragyogóan szikrázó, havas lejtőn, a Somogyi-dombon.

Nem véletlen: Vásárhelyen és a tágabb környéken évek óta ez az egyetlen szánkózható terület. Nem véletlen az sem, hogy a város Gyöngyösi Ferenc alpolgármester és segítői közreműködésével hóágyúval teremt itt téli környezetet, a gyerekek és a felnőttek nagy örömére.

Máshol ugyanis nincs hó.

Tegnap este, már sötétedés után is tömegek gyűltek össze a dombnál, hogy a téli örömöknek hódoljanak. És nemcsak kisgyerekek és szüleik, hanem nagymamák is elkísérték unokáikat.

– Minden évben eljövünk, mióta behavazzák a Somogyi-dombot, hiszen az unokáim vagy még nem láttak igazi havat, vagy már nem emlékeznek rá. A síparadicsomokba nem jutottak el, a hazai hegyeket pedig csak a Balatonnál látták – nyáron – mondta Kiss Rozália, aki egyszerre három szánkózó unokáját is szemmel tartotta. Azt is elmondta, hogy ő még a hatvanas évek elején rengeteget szánkózott húgával és két öccsével a Bocskai utcai töltésen, de korcsolyázott is a mártélyi jégen.

Nagyné Nagy Fruzsina legkisebb gyermekét, a kétéves Zoét hozta el a Somogyi-dombra – nem is akárhonnan: Kecskemétről érkeztek a családdal szilveszterezni Szegedre.

– A Facebookon láttam, hogy Vásárhelyen működik ez a szánkódomb, és azonnal tudtam, hogy itt a helyünk. Igaz, egy kicsit nehéz volt szánkót szerezni: végül a férjem unokatestvérének szomszédja kotorta le a Pásztor utcai háza padlásáról – mutatta a réges-régi fazonú szánt, majd a domb teteje felé indult, hogy kislánya újra lecsúszhasson.

Ahogyan tették ezt újra meg újra a kisebb-nagyobb gyerekek, a kisbabás szülők, valamint a nagymamák és nagypapák is.