A példaadás, a partneri viszony, és a „szív” segítheti romák és nem romák együttélését

Kedden a Roma Kulturális Hónap záróakkordjaként roma és nem roma szakemberek bevonásával az Emlékpontban nyílt kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen azt a témát járták körül, milyen lehetőségei és kihívásai vannak a cigányság és a magyarság együttélésének. A legfontosabb tanulságok, hogy igazi partneri viszonyra, szakértelemre, de hitelességre és “szívre” is szükség van a problémák megoldásához.

Áprilisban országosan egyedülálló módon szentelt Vásárhely – a Roma Kultúra Napjához kapcsolódóan – egy egész hónapot a roma kultúra bemutatásának, népszerűsítésének. Ennek zárórendezvénye zajlott kedden késő délután az Emlékpontban, ahol öt cigány és három nem cigány szakember cserélt eszmét érdeklődő vásárhelyiek előtt arról, milyen nehézségekkel néz szembe a roma kisebbségi társadalom a magyarok között, mik lehetnek a kitörési pontok, illetve hogyan lehetne hosszú távon erősíteni a kölcsönös megértést és elfogadást.

A beszélgetésen szóba került, hogy mennyire valósul meg az oktatási rendszerben a roma gyerekek felzárkóztatása. A Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium öregdiákja, Markócs-Mezei Tímea jelenleg a közoktatásban dolgozik. Elmondta, a diszkrimináció már ott kezdődik, amikor hat vagy hétévesen a gyereket, vagy még inkább a szülőket „felvételiztetik” az iskolákban, vagyis elbeszélgetnek velük és megpróbálják besorolni, vajon lesz-e probléma a családdal. „Így alakul ki a szegregáció” – emelte ki. Szverle Szandra roma származású doktorandusz egy Cegléd melletti, hátrányos helyzetű gyerekeket befogadó oktatási-nevelési intézményben tanít, itteni tapasztalatairól mesélt. Többek között arról, hogy nemcsak a gyerekek, de mindenben a szülők segítségére is kell lenniük, az ő nyelvükön kell beszélniük, hogy ne érezzék a cigányok a diszkriminációt. Kőszegi Krisztián, a Baranya megyei Gilvánfa tanodájának vezetője szerint az iskola az elsődleges szociális háttér hiányosságait nem tudja pótolni, ami probléma. Szerinte a felzárkózó programok tudnának hidat képezni az iskola és a családok között. A Mátray Attila-díjas Gavodi István pedig, aki művezetőként számos cigány származású vásárhelyit segített már munkához, azt a már negyven évvel ezelőtti élményét mesélte el, amikor a középiskolába kerülve azt mondta neki az igazgatója, “próbáljon viselkedni” a többségi osztályban, amihez tartotta is magát.

A szakemberek véleménye megoszlott arról, mi a jobb, az integráció, vagy a szegregáció. Rácz-Káté Mónika, a vásárhelyi PETRA-program kidolgozója szerint integráció helyett “inkubáció”-ra van szükség, véleménye szerint a szegregáció ad egyfajta védettséget, és meg tudja erősíteni a gyerekek saját teljesítményébe vetett hitét. Egyetértettek abban, hogy sokat segítene a tankötelezettség 18 éves korig való visszaállítása, illetve az, ha a közfoglalkoztatásba nem engednék be a 18, illetve 25 év alatti fiatalokat.

Elhangzott az is, mennyire fontos a szülői példa a roma családoknál is, hiszen vannak olyanok, ahol már harmadik generáció óta nincsenek a szülők stabil állásban, ellenben rendkívül motiváló lehet, ha a szülő dolgozik, és azt közvetíti a gyereke felé, hogy tanuljon, ezáltal még sikeresebb legyen az életben. A munka világába sokszor nehéz integrálni, illetve visszaintegrálni a romákat, az látszik, hogy a felajánlott továbbképzési lehetőségekkel sokszor nem élnek. Dombi Boglárka, a vásárhelyi Ötletfa Tanoda vezetője szerint Magyarországon nagyon rosszul van összehangolva az oktatási rendszer és a munkaerőpiac, de a társadalmi vállalkozások megoldást jelenthetnének ezen a téren. “A társadalmi vállalkozások tudnak ezekkel az emberekkel olyan szaktudást megismertetni, amivel könnyebben be tudnak lépni a munkaerőpiacra”, viszont szerinte a profitorientált cégeket is érdekeltté kell tenni, hogy szolgáltatásokat vegyenek meg a társadalmi vállalkozásoktól.

Lajos Tibor, a Kapcsolat Központ vezetője ennek kapcsán a Vásárhelyen nemrég bevezetett Szent Ferenc Programot említette, ami szerinte “válasz arra némileg, hogyan lehet a roma gyerekek fejlődését segíteni.” Rácz-Káté Mónika pedig azt hangsúlyozta, fontos lenne olyan továbbképző programokat indítani, amelyben a társadalomban presztízsértékű szakmákat, tudást adnak át a romáknak – például a szépészet és a gyógyászat területén, amelyben a roma nők kifejezetten tehetségesek is. 

A legjobb előítélet-csökkentő integrációs lehetőség az az, hogyha egy Anna-fürdőben dolgozik egy roma masszőr

– fogalmazott, vagyis szerinte meg kell találni a roma kultúrához közel eső szakmákat.

Az együttélés problémáinak helyi szinten való kezelésében, megoldásában segítséget jelenthetnek a különböző jó gyakorlatok, a mentorhálózat, illetve az egyházak is. Bángi-Magyar Anna, a Boldog Ceferino Intézet szakmai vezetője a cigánypasztorációval összefüggésben számolt be tapasztalatairól. Elmondta, jelenleg leginkább közfoglalkoztatási programjaikba tudják becsatornázni a hozzájuk fordulókat, de szerinte helyben kellenek mindig emberek, akik “konszenzust tudnak teremteni” roma és nem roma között, és fontos a személyes mentorálás is. Az iskolát, ahol Szverle Szandra tanít, a Hit Gyülekezete tartja fenn – ő arról számolt be, hatalmas segítség, hogy az egyház ingyen biztosítja az étkezést még a pedagógusoknak is, a gyerekek pedig rendszeresen plusz gyümölcsöt is kapnak. De tanszereket, adománycsomagokat is rendszeresen juttatnak számukra.

Országszerte sok civil kezdeményezés van a roma felzárkóztatás érdekében. Kőszegi Krisztián Gilvánfa példájáról beszélt, amely a kétezres évek elején a legszegényebb település volt az országban.

Ma már ott tartunk, hogy minden családban van egy ember, aki az elsődleges munkaerőpiacon dolgozik. A gyerekeknél trendivé vált a tanulás

– számolt be a náluk helyben elért sikerről a tanodavezető. 

A fiatalok felzárkóztatására, felsőfokú továbbképzésére jött létre a roma szakkollégiumi hálózat, amely országszerte 11 helyen jelen van. Vásárhelyen a PETRA Modellprogramm segíti a legfiatalabbakat, hiszen a sikeres életpályához fontos, hogy a várandósságtól akár egészen az egyetemig, illetve a munkába állásig kísérjék a gyerekek és a családok életét. Erre rendszer viszont még nincs teljesen felkészülve. „A Biztos Kezdet Gyerekház jó kezdeményezés, ahogyan a tanodák is, de több helyen volna szükség rájuk”  – hangsúlyozta Szverle Szandra. 

A civil szférának kellene fölnőni ahhoz a feladathoz, hogy komolyan vegye saját magát, és azt a tevékenységet, amit végez. Hosszú idő óta látjuk, hogy a civil szféra állami feladatokat lát el. Miért nem lehet odaállni, hogy én ellátom ezt meg ezt a feladatot, adjatok rá pénzt?

– tette fel a kérdést Dombi Boglárka, aki szerint a civileknek professzionálisabbá kell válni, jobb önmarketinget végezni. Lajos Tibor szerint viszont hazánkban a civilek nehezített pályán próbálnak érvényesülni, függnek attól, “mit enged meg neki a nagypolitika”.

A beszélgetés végén a hitelesség kérdését járják körül. Rácz-Káté Mónika kifejtette, nem attól lesz hiteles vezető valaki a romák számára, ha ő is roma. A hitelesség inkább abból adódik, hogy felelősség van valakiben. “Közvetíteni nemcsak azok tudnak, akik romák… ha van egy nem roma vezető mellett két roma, és már hárman vannak, akkor hitelesebbek.” Gavodi István ehhez hozzátette: fontos lenne, hogy legyenek olyan cégek, ahol a felső- és középvezetésben vannak romák, hogy legyenek olyan emberek, akik segítik a bizalom erősítését a többi roma munkavállalóval szemben.

Összegzésül a szakemberek megfogalmazták, mi a dolgunk – romáknak és nem romáknak -, hogy előbbre vigyük a cigányok helyzetét lokálisan, illetve országosan. Itt a beszélgetés résztvevői elsősorban a példaadást, a partneri viszony fontosságát hangsúlyozták, azt, hogy “együtt csináljunk dolgokat”, és az ember megtegye “amit csak tud” a másikért. Ebben pedig fontos a szakértelem, a hitelesség, de ugyanúgy a szenvedély és a szív is – az, hogy az ember odaadással végezze a feladatát.

Márki-Zay Péter a kerekasztal-beszélgetés végén megköszönte az egész, egy hónapos rendezvénysorozatot, amelyet Vásárhely idén, országosan egyedülálló módon rendezett meg. Ezután felsorolta azokat az intézkedéseket, amiket a város az utóbbi években a romák érdekében helyi szinten tett, ezek között a Mátray Attila-díjat, a Bogdán László-díjat, de a Kalyi Jag Pontot is, melynek vezetője, Varga Gusztáv a helyszínen szintén végigkövette a beszélgetést. Felidézte a 2020-ban elhunyt Bogdán László alakját, akit cigányok és nem cigányok egyaránt nagyon szerettek.

Hódmezővásárhelyen nem tudunk mást, mint szeretni a cigányokat

– fogalmazott, kiemelve, hogy több cigány munkavállaló dolgozik az önkormányzatnál, akikre nagyon büszkék, köztük a rendezvénysorozat fő szervezője, Tóth István referens. Majd elárulta, a roma kulturális hónap legnépszerűbb rendezvénye Ásós Géza ételeinek kínálása volt, amely folytatódhat, hiszen ha minden jól megy, hamarosan egy üzletet fog nyitni a vásárhelyi piacon.