A kukoricamorzsolás kápráztatta el a gyerekeket a vásárhelyi Gazdanapon

Szombaton délelőtt a Gregus Máté Technikum Árpád utcai tornatermében rendezte meg idei Gazdanapját a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület, a hamarosan közelgő, 120 éves gazdabál nyitányaként. A számos kiállító részvételével zajló rendezvényen az Árendás Néptáncegyüttes kis táncosai is bemutatkoztak, s a táncba még a szüleiket is bevonták.

Az egyesület immár huszadik Gazdanapját tartotta szombaton, amelyet ezúttal is számos kiállító színesített. A gyerekeket kedvenc programjaik, a kukoricamorzsolás és a kézimalom, valamint érdekességként egy járom és egy játék méretű szekér is várta. A szép számban megjelent gyerekek és szüleik rácsodálkozhattak a kiállított finomságokra, amelyek a szárított gombáktól a perecen és a vásárhelyi túrós lepényen át a helyben is megkóstolható szörpökig, valamint a disznótoros finomságokig terjedtek.

Természetesen népi szőttesek és szőnyegek is helyet kaptak, és aki még nem látott vásárhelyi hímzést – ha van ilyen egyáltalán, – az gyönyörködhetett a gazdag felhozatalban. A pásztorélet iránt érdeklődők pedig hagyományos módon fonott ostorokat és különféle pásztoreszközöket is megtekinthettek, sőt, ki is próbálhatták azokat. Az idén három gyűjtő mutatta be kollekcióját, köztük a mindszenti Bende György.

– Ez egy betyárruházat, amit viselek, ennek három fajtája van. A barátomon egy kunsági viselet látható, a kék, a babán pedig egy hortobágyi – mutatta be a ruhadarabokat. – A betyárruházatról azt írják, hogy régen nem fekete volt. A fekete szín a mai divat: eredetileg fehér volt, majd befeketítették, hogy ne legyen annyira feltűnő – mondta.

A bicskatokokat és pásztorkészségeket bemutató kiállítás betekintést adott a dél-alföldi és a hortobágyi bicskatokok közötti különbségekbe. Jól látható volt, hogy bár a funkciójuk azonos, a díszítésük eltérő.

– Ezen például csak egysoros díszítés van, ez viszont egy ötsoros díszítésű hortobágyi darab. Vannak rajtuk vésetek is. Ezek mind gyűjteményi darabok, különböző mesterek munkái, és ez az én gyűjteményem – mondta Bende György, aki a „szegény ember karikásától”, azaz a kenderkarikástól kezdve a csontfaragással díszített 8-as és 12-es fonású, valamint a 8–16-os fonású félnyersbőr ostorokon át egészen a 10–20-as hortobágyi, Irimiás László által készített, kivert nyelű ostorig számos darabot bemutatott.

– Ezek alapvetően használati tárgyak voltak. Egy csikósnak, gulyásnak, juhásznak, pásztorembernek mindig volt karikás ostora – tette hozzá.

– Mindig igyekszünk úgy időzíteni a Gazdanapot, hogy a gazdabál közelében legyen, amelyet jövő héten rendezünk meg – árulta el Perényi János, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke. A gazdanapok, a jövő szombati lovas felvonulás és az idén 120 éves gazdabál szervezésének motorja elmondta: az immár huszadik Gazdanap kézműves kiállítással egybekötött vásárból, kulturális programokból, gyerekműsorokból, néptáncbemutatókból és dalköri fellépésekből áll.

– A kezdetekkor még a gazdabál napján, szombat délelőtt tartottuk meg ezt a programot, de rá kellett jönnünk, hogy ilyen színvonalon ezt nem tudjuk megvalósítani. Nem maradt elegendő idő arra, hogy a bálra is megfelelően felkészüljünk, és a Gazdanapot is magas színvonalon tartsuk meg. Ezért már jó néhány éve úgy alakult, hogy a népművészeti kiállítást és a Gazdanapot a gazdabált megelőző héten rendezzük meg. Így jutottunk el most a huszadik évfordulóhoz – fogalmazott.

A Gazdanap nemcsak azokat szólította meg, akik ma is kötődnek a mezőgazdasághoz, hanem mindenkit, aki szereti a látványt, a hagyományokat és a finom ételeket.

A szervezők különösen nagy hangsúlyt fektettek a gyerekprogramokra: a kicsik agyagozhattak, kézimalommal őrölhettek, lisztet szitálhattak, és most is gyakorolhatták legnagyobb kedvencüket, a kukoricamorzsolást – akár kézzel, akár kézi hajtású morzsolóval.

A gyerekek és a szülők lelkesedése óriási volt.

– Mi az Árendás Néptáncegyüttes tagjaiként érkeztünk, és a gyerekek fognak fellépni – mondta Kutasi-Fári Éva, az ötéves Kutasi Lilla édesanyja. – Lillát leginkább a kézimalom és a szitálás ragadta meg. Körbe fogunk nézni, mert rengeteg a kézműves – tette hozzá.

– A kicsiknek nehéz, a nagyobbaknak már kevésbé – összegezte tapasztalatait a másodikos Szeri Lilla Réka, aki nagy buzgalommal hajtotta a kézi malmot, hogy a beleszórt gabonából liszt legyen. Azt is tudta, hogy régen az asszonyok kézimalommal őrölték a búzát.

A Gazdanap látogatói nagy érdeklődéssel nézték végig – és kóstolták is meg, amit csak lehetett – a kézművesek portékáit és a kiállított tárgyakat.

– Szerettük volna megnézni, hogy a vásárhelyiek milyen mezőgazdasági kiállítást tudnak rendezni. Még sosem voltunk Gazdanapon, de most eljöttünk, már csak azért is, mert Ádám, a kis unokaöcsém is táncol – mondta Vecsei Éva. – Ádámnak a járom tetszett a legjobban, és el is tudta mondani, mire való, annak ellenére, hogy eddig nem a mezőgazdasággal, csak a terményekkel találkozott. A kiállítás mutatós, értékes, és örülök, hogy Vásárhelyen ilyen van – tette hozzá.

A Gazdanap délelőtti megnyitója után az Árendás Néptáncegyüttes kis táncosai mutatkoztak be, s a táncukba még a szüleiket is bevonták.