A hódmezővásárhelyi közgyűlés végül megszavazta azt az előterjesztést, amelynek nyomán bronz mellszobrot kap a város a modern ukrán irodalom kiemelkedő alakjáról, Leszja Ukrajinka költőnőről. A döntés egy hosszú, több nézőpontot felvonultató vita végére került pontot, amelyben kulturális, humanitárius, történelmi és politikai szempontokat egyaránt mérlegeltek.
„Egy jót ukránozunk mindjárt!” – mondta Márki-Zay Péter polgármester mielőtt felkérte Petrovics György aljegyzőt, hogy ismertesse a „Hozzájárulás Lesya Ukrajinka ukrán költőnő meliszobrának elhelyezéséhez” tárgyú előterjesztést, előrevetítve ezzel azt a másfél órán keresztül tartó diszkurzust, ami során nem csak a szobor elhelyezése volt téma.
Az előterjesztés alapját az adta, hogy Sándor Fegyír, Ukrajna magyarországi nagykövete személyesen kereste meg Hódmezővásárhely önkormányzatát azzal a felajánlással, hogy a költőnő születésének 155. évfordulója alkalmából bronz mellszobrot adományoz a városnak. A kezdeményezés célja a két nemzet közötti kulturális kapcsolatok erősítése, valamint a humanitárius szolidaritás kifejezése volt, amely a város elmúlt évekbeli szerepvállalásával is összhangban áll.
Az előterjesztés részletesen bemutatta Leszja Ukrajinka életművét: a költőnő – polgári nevén Larysa Petrivna Kosach-Kvitka – a modern ukrán irodalom egyik meghatározó alakja volt, aki súlyos betegsége ellenére több mint húsz kötetnyi művet alkotott. Költészetének központi motívuma a szabadságvágy és a kitartás, legismertebb versei – például a „Contra spem spero” – a remény és ellenállás üzenetét hordozzák, drámái pedig mitológiai motívumokkal szövik össze a nemzeti önrendelkezés és a humanizmus gondolatát.
A vita során, ami jórészt Márki-Zay Péter polgármester és Markó Csaba Fidesz-KDNP-s képviselő között bontakozott ki, ugyanakkor történelmi és ideológiai kérdéseket is felvetettek: szó esett a szoborállítás időzítéséről, a kommunizmus emléknapjával való esetleges ütközésről, valamint az orosz-ukrán háború okairól és geopolitikai hátteréről is. Berényi Károly alpolgármester Márki-Zay Péterrel karöltve azt hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés nem politikai állásfoglalás, hanem kulturális és humanitárius üzenet, amely az ukrán nép iránti szolidaritást és a béke melletti kiállást jelképezi.
A jogi háttér ismertetése során elhangzott, hogy a tervezett helyszín – a Tóalj utcai, korábban beépített, mára közösségi parkká alakult terület – az ingatlan-nyilvántartás szerint nem minősül közterületnek, ezért a vonatkozó törvényi előírások egy része nem alkalmazandó, ugyanakkor a frekventált elhelyezés miatt indokolt volt a közgyűlés döntése. A főépítészi szakvélemény és a szükséges művészeti egyeztetések is megtörténtek.
Berényi Károly kiemelte, hogy Hódmezővásárhely a háború kitörésekor az elsők között nyújtott segítséget az Ukrajnából menekülőknek: önkormányzati lakásokban biztosított számukra szállást, segítette beilleszkedésüket, a gyermekek oktatását és egészségügyi ellátását. Jelenleg is tíz lakásban, mintegy huszonhét menekült ellátásáról gondoskodik a város a Vöröskereszttel együttműködve, ami a közgyűlésben elhangzó érvek szerint külön súlyt ad a mostani kulturális gesztusnak. Hosszasan sorolta azoknak nevét, akik részt vettek a kezdetektől a menekült-ellátásban, kihangsúlyozva a nemrégiben elhunyt Rákos Réka nevét, aki olyan protokollt dolgozott ki a menekültek egészségügyi ellátását illetően, amit végül a Magyar Vöröskereszt országos szinten bevezetett.
Markó Csaba is elismerően beszélt arról a humanitárius segítségnyújtásról, amiből Vásárhely is kivette a részét. „Az ukrán néppel semmi baj nincsen” – fogalmazott, majd kifejtette, hogy a kormány nem oroszpárti, hanem békepárti. Kihangsúlyozta, hogy a szobor állításának mögöttes tartalma van, amivel Ukrajna-imádatot próbálnak erősíteni, egy olyan Ukrajnáért, ami „szerinte „üldözte a magyar kisebbséget” és ami végtelenül korrupt. „Elég ha csak az aranybudikra gondolunk” – fogalmazott és elmondta, hogy sok korrupt vezető menekült külföldre.
Felsorolta, hogy kiknek kellene inkább szobrot emelni Vásárhelyen, elhangzott Hunyadi János, Ady Endre, Plohn József, Herczeg Ferenc és Tormay Cécile neve is.
A Leszja Ukrajinka szobor ellenérvként felhozta, hogy ő egy kommunista, feminista költő volt.
Márki-Zay Péter polgármester elmondta, hogy abban a korban, amikor az ukrán költőnő élt, elfogadható volt a feminizmus, hiszen akkor a nők választójogaiért is küzdöttek többek között a feministák. Ukrajinkát vádolni a későbbi kommunista áldozatokért pedig dőreség, hiszen sok évvel azelőtt élt és alkotott, hogy a kommunizmusnak lettek volna áldozatai.
A polgármester tiltakozását fejezte ki az ellen is, hogy egy népet, jelen esetben az ukrán népet a vezetőikért büntessenek, vagy „náci propaganda áldozatává tegyenek”. Többek között kifejtette, hogy az orosz néppel és orosz kultúrával sincs semmilyen probléma, a probléma Putyinnal van. Éppen ezért felvetette, hogy a
Berényi Károly az állítólagos mögöttes tartalomra reagálva kifejtette, hogy egy mögöttes tartalom van, mégpedig az, hogy a kultúra határok nélküli.
A vitában számos történelmi és politikai aspektust is végigvettek, ha valakit érdekel itt tudja megnézni a nagyon informatív vitát:
A másfél órás vita után végül a közgyűlés a határozati javaslat elfogadásával döntött a szobor átvételéről és felállításáról.
A szobor egy 2,70 méter magas bronz mellszobor lesz, világos homokkő talapzaton, amelyet a Kárpátaljai Művészeti Akadémia alkotócsoportja készít. Az alkotás értéke mintegy tízezer dollár, és az elkészítés, valamint a kivitelezés teljes költségét az adományozó fél vállalja, így az önkormányzatot anyagi teher nem terheli.
A szobrot február 25-én avatják majd, a szobrot ábrázoló ukrán költőnő, Leszja Ukrajinka születésének 155. évfordulója és egyben az orosz-ukrán háború kitörésének évfordulója alkalmából.
Hozzászólások lezárva.