A hódmezővásárhelyi Phralipe figyelmeztet: Előbb kimondták a gyűlöletet, aztán jött a halál

Jjanuár 27-e nem csupán Auschwitz felszabadításának dátuma, hanem egy örök figyelmeztetés is: a tömeggyilkosságok nem egyik napról a másikra kezdődnek. A Phralipe Hódmezővásárhely emlékeztet rá, hogy a holokauszt útja szavakkal indult – megbélyegzéssel, kirekesztéssel, politikai mondatokkal –, és hogy a történelem akkor válik újra veszélyessé, amikor elhisszük, hogy a szavaknak nincs következményük.

„1945. január 27. Az auschwitzi haláltáborok felszabadításának napja. 81 éve történt. Nem is olyan régen.” – ezzel a mondattal kezdődik a Phralipe Hódmezővásárhely közösségi oldalán megjelent megemlékezés, amely nemcsak a múltra emlékeztet, hanem a jelenhez is kérlelhetetlenül szól. Nem hagy kényelmes távolságot, nem engedi meg azt a hamis biztonságérzetet, hogy mindez „régen volt”, és velünk már nem történhet meg.

„A holokauszt nem egyik napról a másikra történt” – figyelmeztet a bejegyzés. Ez az állítás szinte kiáltásként hat egy olyan korban, amikor a gyűlölet gyakran hétköznapi szóhasználatba csomagolva jelenik meg. „Szavakkal kezdődött” – írják. Nem fegyverekkel, nem táborokkal, nem deportáló vonatokkal, hanem mondatokkal. „Kijelentésekkel, amelyek csoportokat neveztek meg problémaként.” Olyan kijelentésekkel, amelyek lassan, alattomosan normalizálták az embertelenséget.

A poszt külön hangsúlyt ad a politikai felelősségnek is: „Politikusokkal, akik megengedhetővé tették a megbélyegzést.” Nem pusztán elszenvedőkről és végrehajtókról beszél, hanem azokról is, akik szavaikkal legitimmé tették a kirekesztést. Akik példát mutattak – rossz példát. „Ezért egy vezető nem engedheti meg magának, hogy ‘cigányozzon’, zsidózzon vagy bármely közösséget kollektíven megbélyegezzen” – áll a szövegben egyértelműen, félreérthetetlenül, utalva többek között Lázár János cigányságot kirekesztő mondataira.

„Mert a szavak nem ártatlanok.” Ez a mondat talán a bejegyzés egyik legerősebb állítása. Szavakból lesznek gondolatok, gondolatokból döntések, döntésekből törvények, törvényekből pedig sorsok. „Mert a történelem megmutatta, hová vezetnek.” Auschwitz nem a történelem véletlen kisiklása volt, hanem egy hosszú folyamat vége, amelynek elején nem haláltáborok, hanem kirekesztő beszédmód állt.

A Phralipe Hódmezővásárhely üzenete nem engedi meg az emlékezés kényelmes, ünnepélyes formáját sem. „Az emlékezés nem múltidézés.” Nem koszorúzás, nem kötelező megemlékezés, nem üres szólam. „Figyelmeztetés, Felelősség, Határvonal!” – sorolják egymás után.

Auschwitz felszabadításának évfordulója így nemcsak a halottakról szól, hanem az élőkről is. Arról, hogy hol húzzuk meg a határt. Arról, hogy mikor mondjuk azt: eddig és ne tovább! És arról, hogy felismerjük-e időben: amikor újra „csak szavakról” van szó, akkor valójában már sokkal többről.