A Mindenszentek és a Halottak Napja alkalmából rendezett megemlékezéssorozatot a világháborús emlékműveknél, a katonasíroknál és a Levente-emléktáblánál ma a városi önkormányzat.
– Évről évre, ilyenkor, Mindenszentek és Halottak napja alkalmából a város nevében is emlékezünk. Minden vásárhelyi nevében fejet hajtunk az elhunyt hősök előtt – emelte ki a Kossuth téri I. világháborús emlékműnél mondott beszédében Márki-Zay Péter polgármester. Hozzátette: míg Mindenszentek napján – a katolikus egyház szerint – a még tisztítótűzben szenvedő elhunyt szeretteinkre emlékezünk, addig Halottak napja személyesebb, hiszen mindenki a saját halottaira gondol.
– Vannak nevek, amelyek nem halványulnak el az idő porában, vannak életek, amelyek nem értek véget a halállal, mert vérük – a mártírok véréhez hasonlóan – mindig, minden időben és számunkra is magvetés: ebből sarjad új élet, új remény nemzetünk számára. Akik a hazáért adták életüket, azok nem csupán katonák vagy harcosok voltak, hanem a hit, a becsület és a hazaszeretet mártírjai, e nemes értékek örök őrzői. Vérük nem hullott hiába – idézte az Arany Jánosnak tulajdonított gondolatot a polgármester.
– Itt, az I. világháborús emlékhelynél kezdjük hagyományosan a megemlékezést – nemcsak kronológiailag méltóan, hanem azért is, mert míg a II. világháborúban közel 300 vásárhelyi, addig az elsőben több mint 3000 helybéli adta életét. Ezért ez a helyszín a legméltóbb arra, hogy innen induljon a városi megemlékezés Hódmezővásárhely halottaira és mártírjaira. Minden egyes életért kár, és minden tiszteletre méltó életre érdemes emlékezni. Az élet rendje szerint való, hogy évről évre megemlékezünk az emberekről – még ha mindig akad köztük olyan, aki tragikusan, túl korán hagyott itt bennünket – fogalmazott Márki-Zay Péter.
– Katolikusként Ferenc pápáról is meg kell emlékeznünk, aki számunkra különösen fontos, hiszen Vásárhelyen a gondoskodás programját is Szent Ferencről neveztük el. Júliusban Jószai Sándor, a Signum Urbis Honorantis-díjas ikonfestő és képzőművész hunyt el, szeptemberben Szabó Zsolt rendőrkapitány tragikus halála rázta meg a várost, októberben pedig a szintén Signum Urbis Honorantis-díjas Sárosi Mihályné, Tolnai Eszter, a vásárhelyi hímzés mestere távozott közülünk. És ez csak néhány név azon sok vásárhelyi közül, akik megérdemlik a város tiszteletét. A napokban elhunyt Gyöngyösi Ferenc polgármester édesanyja is, ami arra emlékeztet bennünket, hogy nem mi döntjük el, kitől kell elbúcsúznunk, és meddig élhetünk – hangsúlyozta a város polgármestere.
Az I. világháborús emlékműnél Ditrói Zoltán szavalta el Grigó Zoltán: November 1. Üres székeink című versét, a II. világháborús emlékműnél pedig Bicskei József lelkész mondott imát.
Mindkét emlékműnél koszorút helyezett el a város önkormányzata, a Hadiözvegyek, Hadirokkantak és Hadiárvák városi szervezete, valamint a Nyugdíjas Szövetség vásárhelyi szervezete képviselői.
A hősi halottakról megemlékeztek a Kincses, illetve a római katolikus temető katonasírjainál, továbbá a Szent István-templom árkádja alatt található Levente-emléktáblánál is.
Hozzászólások lezárva.