Aki gyűlöl, önmagának okoz nagyobb lelki kárt, mint annak, akit éppen gyűlöl.
Az ember leginkább azt tudja gyűlölni, akit korábban szeretett. Elég csak megnézni, mit meg nem tesznek egymás ellen azok, akik válófélben vannak. Sokszor még az sem érdekli őket, hogy gyermekeiket fegyverként használják egymás ellen.
Persze másféle gyűlölet is létezik – ez fröcsög a kommentekben. Ezt az irigység és a tolerancia hiánya táplálja. Értelmes ember nem gyűlölködik: elfogadja, hogy a másiknak más lehet a véleménye bármiről, mint neki. Legyen szó hétköznapi dolgokról, világnézeti kérdésekről, vagy politikai hovatartozásról. Az utóbbira különösen rájátszanak a politikusok, s aki nem figyel, könnyen úgy kezd el gyűlölni számára ismeretlen embereket, hogy észre sem veszi: belecsúszott egy olyan spirálba, mint a szenvedélybetegek, akik már nem érzékelik a valóságot, csak a kényszert, hogy kielégítsék szenvedélyük sürgető szükségét.
Aki legalább négy általánost végzett, az is tud mondani történelmi példát arra, hová jut egy társadalom, amelyet a gyűlölet itat át – mondjuk a kék szeműek, a sánták vagy a kislábúak iránt. Akinek pedig semmi sem jut eszébe, az önfeledten fröcsögteti a gyűlöletét, így kompenzálva meg nem valósult vágyait, irigységét, sekélyes, eseménytelen életét – vagy mindazt, ami hiányzik belőle.
Mert gyűlölködni jó. Kielégítő.
Még akkor is, ha a gyűlölködő végül nagyobb kárt okoz vele önmagának, mint annak, akit gyűlöl.
Hozzászólások lezárva.