A fogyatékkal élők meseországának példájából a vásárhelyi szülők is meríthetnek

Csütörtökön a Szivárvány Autizmus Közhasznú Egyesület szervezésében szakmai napot tartottak a BFMK második emeleti nagytermében, amelyen azt a kérdést járták körül, milyen lehetőségei vannak a fogyatékkal élő, illetve az autista fiataloknak, miután kikerülnek az oktatási rendszerből. Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány vezetője bemutatta azt a komplex programot és intézményrendszert, amelyet ő és segítői Miskolcon valósítottak meg. Gyakorlatuk példaértékű lehet azoknak a szülőknek, akik Vásárhelyen illetve megyénkében látják autista vagy fogyatékkal élő gyerekeit életútját megoldatlannak.

Minden fogyatékkal élő és autista gyerek szüleiben, nevelőiben megfogalmazódik a kérdés, mi lesz gyermekükkel, ha ők már nem élnek. Fognak-e tudni önállóan boldogulni, képesek-e az önálló életre, és ha nem, ki fog róluk gondoskodni. Ez a kérdés fogalmazódott meg az Aranyossy Ágoston Református Óvoda, Általános Iskola és Szakiskolába járó tanulók szüleiben is, akik nemrégiben kezdtek lépéseket tenni azért, hogy megnyugtató megoldás szülessen Vásárhelyen a Csongrád-Csanád megyei érintettek számára. Ebben pedig a szegedi Szivárvány Autizmus Közhasznú Egyesület is segíti őket.

Csütörtökön szakmai napot szerveztek szülőknek és pedagógusoknak, ahová előadóként meghívták Jakubinyi Lászlót, a miskolci Szimbiózis Alapítvány vezetőjét is. A rendezvényen több önkormányzati képviselő, az Aranyossy iskola fenntartójának képviseletében pedig Bán Csaba is a hallgatóság soraiban foglalt helyet. 

A szakmai napon Berényi Károly alpolgármester köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy mára a lakosság több mint 1%-át érinti az autizmus spektrumzavar, ez pedig azt jelenti, hogy például Vásárhelyen legalább 450 autista személy élhet, köztük 90 gyermekkorú. Beszámolt arról, milyen megbeszélések folytak az utóbbi években az önkormányzat, az AOSZ és más autista szervezetek vezetőivel, valamint az Aranyossy Ágoston Általános Iskola és a hivatal több munkatársával, melynek eredményeként bekerült Hódmezővásárhely következő 5 évre szóló Helyi Esélyegyenlőségi Programjába (HEP) az autisták nappali foglalkoztatójának terve. Megemlítette azt is, hogy az önkormányzat a BFMK-ban adott helyet az Aranyossy iskola szülői csoportjának, akik vidékről hordják gyermeküket, és helyet kerestek, ahol rájuk várva hasznosan tudják tölteni az idejüket. Végül köszönetet mondott a rendezvény házigazdájának és a szülői klubnak helyet biztosító intézményvezetőnek, Gál Boglárkának, a Polgármesteri Hivatal munkatársainak, valamint az autista gyerekek iskolai nevelését példás szakmai hozzáállással végző pedagógusoknak.

Jakubinyi László, a „magyar meseország”-nak is aposztrofált Baráthegyi Majorság – Szociális Farm megálmodója, létrehozója és vezetője ezt követően egy érdekfeszítően színes előadás keretében számolt be arról, hogyan indította el, hogyan és miből tartja fenn az általa alapított miskolci Szimbiózis Alapítvány azt az intézményegyüttest, ahol már több mint harminc éve dolgozik a fogyatékos emberek életminőségének javításán.

Szociális farmjukon, és az alapítvány intézményeiben összesen több mint 550 fogyatékos személyt látnak el, összesen kilenc házban pedig nyolcvan főnek lakhatást is biztosítanak – nem akárhogyan, mindenkinek külön szobája, fürdőszobája van, és arra is ügyelnek, milyen lakóközösségek alakulnak, kik azok, akik harmonikusan együtt tudnak élni. Náluk mindenkinek megtalálják a neki való munkát, tevékenységet, ellátottjaik pedig fizetést is kapnak, tehát adófizető állampolgárok. Az alapítvány jelenleg 384 embernek utal fizetést, közülük több mint 250-nek van valamilyen papírja – sokuknak autizmus- vagy Asperger-diagnózisa. De olyanok is vannak, akik csak náluk laknak, de a nyílt munkaerőpiacon már megtalálták a helyüket.

Az évek során fokozatosan egyre több területre terjedt ki tevékenységük, miközben időnként komoly küzdelmeket kellett folytatniuk a minisztériummal.

Mára szociális farmjuk hét hektáron, szinte faluként működik, kecskéket, tyúkokat, teheneket, alpakákat – tartanak, növényeket termesztenek, kecsketejből sajtokat, joghurtot készítenek, lekvárt főznek, de még hagyományőrzéssel, fazekassággal is foglalkoznak. Közben pedig turistákat, turistacsoportokat is fogadnak, sőt, saját panziót alakítottak ki, ahol kizárólag fogyatékkal élők dolgoznak. László elmesélte, a legnagyobb dicséret, amit valaha kaptak, az volt, amikor egy iskoláscsoport látogatása után azt írta nekik: minden nagyon szuper volt, köszönik szépen, csak azt sajnálják, hogy nem láttak fogyatékosokat. Kiderült, azért nem “láttak”, mert nem tűnt fel nekik a bentlakók különcsége, hiszen mindannyian valamilyen hasznos tevékenységet végeztek, mintegy „beleolvadtak” a környezetbe.

Jakubinyi László hosszasan, óriási szeretettel beszélt azokról az emberekről, akik náluk dolgoznak, laknak, vagy laktak korábban – hiszen vannak olyan sikertörténetek is, amikor valaki képessé vált akár értelmi fogyatékosként is kilépni a környezetéből, és beilleszkedni a többségi társadalomba. De azt sem hallgatta el, hogy sokszor határozottabb módszerekhez kell nyúlniuk, hogy valaki beilleszkedjen – persze csak az erőszakmentesség és a méltányosság keretein belül, mindig tisztelettel az adott személy irányába. 

Megragadó volt annak a fiatal lánynak a története, akit nem lehetett lebeszélni róla, hogy a falra firkáljon, ezért egy hatalmas papírt ragasztottak oda, hogy arra rajzoljon. A látogatók közül egyszercsak valaki felfigyelt rá, milyen jók ezek a modern művészetet idéző alkotások. Azóta a mintáit márkás sálakon, táskákon, IKEA-termékeken is viszont lehet látni, a lány pedig a leggazdagabb lakójuk – anélkül, hogy tudna róla…  

Beszámolt arról is, mennyire fontos a jogszabályoknak való megfelelés, illetve hogyan lehet forrásokhoz jutni. A bérek fedezetét az államtól kapják, de mindig figyelik, mire lehet pályázni, és sokszor „okos megoldásokkal”, energiatakarékos módszerekkel élnek. Ezenkívül adományokat is kapnak, de ez a költségvetésük kisebb része.

Kihangsúlyozta, az érintett fogyatékkal élők ellátásának biztosításában első lépésként mindig a legfontosabb egy nappali foglalkoztató, ellátóintézmény létrehozása. Hosszú távon viszont a támogatott lakhatás biztosítása is elengedhetetlen, hiszen arra is kell gondolni, hogy ezek az emberek ötven év múlva is itt lesznek. 

Az előadás után a hallgatók – szülők, szakemberek – kötetlen beszélgetés keretében folytathatták az eszmecserét az előadóval. 

És bár a hódmezővásárhelyi szülők is szeretnének “nagyot álmodni”, céljuk most elsőként egy nappali ellátó intézmény létrehozása autista fiatal felnőttek számára. Ebben segítheti őket nemcsak az önkormányzat, de a Szimbiózis Alapítvány példája és a Jakubinyi László előadásán bemutatott szakmai perspektíva is – ahogyan más, az ország különböző pontjain már működő intézmények jó gyakorlatai.

A szülők és a szakemberek folytatják a megkezdett közös gondolkodást, május 20-án a szegedi Szivárvány Közhasznú Autizmus Egyesület, és vezetője, Harter Árpádné mutatja majd be tevékenységét egy hasonló szakmai napon.