A Don-kanyar áldozataira emlékeztek hétfőn Vásárhelyen
A háborúkban mindig a kisemberek szenvednek, a nagyhatalmak összecsapásait pedig néhány ember dönti el – emelte ki emlékbeszédében Márki-Zay Péter a II. világháború áldozatainak emlékművénél rendezett megemlékezésen. Az 1943. január 12-i szovjet áttörésben a 200 ezres, rosszul felszerelt 2. magyar hadsereg mintegy 120 ezer – köztük 113 vásárhelyi – katonája halt meg vagy esett fogságba.
A megemlékezésen Ditrói Zoltán szavalta el Kustra Ferenc József: Don című versét, majd Márki-Zay Péter mondott emlékbeszédet.
– 1943-ban a második magyar hadsereg a Donnál, az urivi áttörés során a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb veszteségét és vereségét szenvedte el. Míg az első világháborúban mintegy 3000 hódmezővásárhelyi katona esett el, addig a Don-kanyarnál 113 vásárhelyi katona halt meg. Összesen körülbelül 120 ezer magyar katona esett hadifogságba vagy halt meg ezekben a napokban. Felszerelésük hiányos volt, nem felelt meg a mínusz 30 fokos hidegnek. Mégis vitézül, hős módjára küzdöttek. Áldozataik számához képest a támadó Vörös Hadseregnek is nagyjából ugyanannyi halottja volt – ez is mutatja, milyen súlyos harcok zajlottak – mondta, majd hozzátette: különösen szomorú a második magyar hadsereg történetében, hogy rájuk évtizedeken, mondhatni fél évszázadon át nem emlékeztek, sőt tilos volt emlékezni.
– Ami közös 1943 és a mai napok között, az az, hogy a háborúkban mindig a kisemberek szenvednek, a nagyhatalmak összecsapásait pedig néhány ember dönti el, másokat küldenek háborúba, halálba, nyomorba, mínusz 30 fokos hidegbe. Ugyanezen a területen – a Don-kanyarban, illetve a mai Ukrajna területén – ma is háború zajlik, és ma is a kisemberek szenvedik meg azt. A diktátorok, a háborúpárti őrültek pedig nem törődnek ezzel, és nem ők viselik a következményeket. Ez nem változott évtizedek, évszázadok alatt.
Vásárhely polgármestere emlékeztetett arra is, hogy a második világháború után egy rendkívül hosszú, viszonylagosan békés időszak következett, a hidegháború: – A világtörténelemben is ritka, ami nekünk, mai generációnak megadatott: nincs közvetlen tapasztalatunk a háború borzalmairól, a nagyapákat, nagyszülőket kell emlegetni, amikor háborús áldozatokról beszélünk. Ez a béke nem kis részben annak köszönhető, hogy létrejött az Európai Unió, illetve elődje, hogy az európai népek többé ne háborúzzanak. Ma ezzel szemben – Putyinnal, Hszi Csin-pinggel és Trumppal – újra visszatért a birodalmi logika. Amikor az Amerikai Egyesült Államok elnöke Venezuelával kapcsolatban már nem demokráciavédelmet, nem diktatúraellenes érveket, hanem az olajat nevezi meg indokként; amikor háborúval fenyegeti az Európai Uniót; amikor felmerül, hogy akár erővel is elvenné Dániától Grönlandot – a helyiek önrendelkezését semmibe véve –, mindez ugyanennek a birodalmi logikának a jele. Azt ajánlom az Önök figyelmébe, hogy mi a saját szerény eszközeinkkel – gondolatainkkal, beszélgetéseinkkel és főhajtással, emlékezéssel – a béke előtt tisztelegjünk, és tegyünk meg mindent azért, hogy ne a háborúpárti őrültek irányítsanak, akik mások életén gázolnak át, és katonákat küldenek a Don-kanyarba vagy Afrika közepére, Csádba. Mi ezzel szemben mindig a béke pártján, az Európai Unió pártján és a NATO pártján álljunk – mondta.
Az emlékbeszédet követően Antal Imre plébános mondott imát, majd a városi önkormányzat, a Hadigondozottak Egyesülete, a Mindenki Magyarországa Néppárt, a Mindenki Magyarországa Mozgalom Kossuth Köre, a Hódmezővásárhelyi Nyugdíjas Szövetség, a Hódvilág Tisza Sziget képviselői és a Hagyományőrző Pálffy huszárok helyezték el koszorúikat.

Hozzászólások lezárva.