103 éves szerzője is van a Szeremlei évkönyvnek

A vásárhelyi levéltárban mutatták be a Szeremlei Társaság 2025-ös évkönyvét, amelynek legidősebb szerzője a 103 éves Virág Jánosné Lengyel Ilona. Ilonka néni, aki édesapja történetét írta meg, maga is jelen volt a könyvbemutatón.

Presztóczki Zoltán, a vásárhelyi levéltár főlevéltárosa ismertette a Szeremlei Társaság 2025-ös évkönyvét a levéltárban rendezett esten. A kötet egybefogja azoknak a helytörténettel foglalkozó kutatóknak a munkáit, akik az elmúlt esztendőben is fáradhatatlanul tárták fel a város múltját.

Köztük van az évkönyv történetének legidősebb szerzője, Virág Jánosné Lengyel Ilona, aki – bár a hölgyek életkorát nem illik elárulni, most mégis kivételt teszünk – 103 esztendős.

– Édesapám életútját írtam meg, a születésétől a haláláig – árulta el Ilonka néni. – Édesapám nagyon korán árvaságra jutott, mindössze öt-hat éves volt. Először az édesanyja halt meg, így a nagyapám négy gyermekkel maradt egyedül. A nagyapám azért nősült meg újra, hogy a gyerekeknek legyen anyjuk. A második házasságából három gyermek született, közülük az egyik halva. Néhány évvel később a nagyapám is fiatalon meghalt. Így a nem vér szerinti nagymamámra maradt a négy nevelt gyermek – a férje első házasságából született gyerekek – valamint a két saját gyermeke. Nagyon nehéz helyzetbe került. Varrónő volt, jól menő női szabósága működött, és annak jövedelméből igyekezett mind a hat gyermeket taníttatni.

Ilonka néni édesapja és édestestvére először a polgári fiúiskolába jártak. Később a bátyját levegőváltozás miatt más településre kellett vinni, így az édesapja is oda került. Ott végezte el a gimnáziumot, majd a felsőfokú kereskedelmi iskolát is. Ott érettségizett, ezt követően pedig bevonult katonának.

– Eredetileg Debrecenben kezdte meg egyetemi tanulmányait, de kitört az első világháború, és be kellett vonulnia. A Monarchia idején Szerbiában harcolt, majd olasz hadifogságba esett, ahol hat hónapot töltött. Szabadulása után megkapta a Károly csapatkereszt kitüntetést – erről a könyvben fénykép is látható. Később zászlóssá léptették elő, és írásos felhatalmazást kapott arra, hogy tiszti egyenruháját a kitüntetéssel együtt viselhesse nemzeti ünnepeken, például március 15-én vagy augusztus 20-án. A háború után állást kapott egy később elcsatolt nagy községben, ahol jegyzőként dolgozott. Később visszakerült Magyarország területére, és Vásárhelyen helyezkedett el a városházán. Kezdő tisztviselőként indult, majd első osztályú városi adótisztviselőként dolgozott negyven éven át, innen ment nyugdíjba. Édesapám története azért lehet érdekes mások számára is, mert sorsa jól példázza a 20. század viszontagságait: árvaság, háború, hadifogság, majd újrakezdés és hosszú, becsületes hivatali szolgálat.

Ilonka néni szülei első gyermeke volt; 1930-ban született öccse azonban kiskorában meghalt. Ezután született még egy öccse, aki hetven évet élt.

– Édesapámat Lengyel Imrének hívták, de eredetileg nem Lengyel volt a családnevünk. Rendelkezünk azzal a hivatalos minisztériumi okirattal, amely engedélyezte a névváltoztatást. A korábbi családnév Brzanowski, illetve Bébel-Brzanowski volt – a könyvben mindkét névváltozat szerepel – világított rá családja származásának egy másik vetületére.

– Ennek az évkönyvnek az a különlegessége, hogy az állandó témák és visszatérő szerzők mellé néhány új is csatlakozott. Korábban már bővültünk új témával, és az új szerzők röviden, de tömören összefoglalták azokat a területeket, amelyekkel foglalkoznak. Az évfordulókra mindig kiemelt figyelmet fordítunk, ezért került a kötet elejére egy Jókai Mórról szóló írás. Emellett rendszeresen megemlékezünk azokról is, akik az elmúlt időszakban elhunytak, és fontos tagjai voltak a közösségnek. Az idei évkönyv abból a szempontból is különleges, hogy a legidősebb szerzőnk 103 éves, és egyik szerkesztőnk segítségével ő is közreadott egy írást. Ez a 103 év önmagában is azt mutatja, milyen hosszú és gazdag tapasztalat sűrűsödhet egyetlen életútba, különösen a 20. század eseményeinek tükrében – mondta Nagy Gyöngyi történész, a Szeremlei Társaság egyesületi elnöke. Hozzátette: évről évre az a célkitűzésük, hogy bemutassák mindazt, ami Vásárhelyhez kapcsolódik.

– Tulajdonképpen nincs klasszikus értelemben vett szelektálás: Vásárhely a téma. Aki vásárhelyi vonatkozású írással jelentkezik, bekopogtathat hozzánk. Mindig helyet kapnak tanulmányok a vásárhelyi művészekről, az évfordulókról, valamint az aktuális eseményekről is. Az idei kötetben Jókain kívül aktualitás például a sporttörténet is, hiszen tavaly jelent meg Talmácsi György könyve, és róla is olvashatunk egy megemlékezést Varsányi Attila tollából. Tanulmány készült Tamáska Istvánné Nyizsnyai Arankáról is, akiről tavaly januárban előadás hangzott el, továbbá írás született Galyasi Miklósról, illetve Benák Katalin a Baranyi zongoraiskoláról írt. A vásárhelyi embert leginkább a vásárhelyi dolgok érdeklik – vagy talán pontosabban: azok érdeklik a legjobban. Legyen szó emberekről, történetekről, épületekről vagy magáról a vásárhelyiség mibenlétéről, ezek mind olyan témák, amelyek iránt élénk az érdeklődés. Biztos vagyok benne, hogy ezekből a tanulmányokból – apránként – feltárul mindaz, amit ez a közösség jelent azok számára, akik kézbe veszik és elolvassák a kötetet – mondta a Szeremlei Társaság egyesületi elnöke.