Egy 2009-es közgyűlésen osztott fehér borítékokat – vélhetőleg terhelő tartalommal – Havránek Ferenc munkáspárti képviselő, de azt az érintett képviselők végül bontatlanul adták vissza. A még Lázár János polgármester vezette város ezt követően bízta meg az Emlékpont akkori munkatársait, hogy térképezzék fel az Állambiztonsági Történeti Levéltárban fellelhető akták alapján, mely vásárhelyiek voltak ügynökök. A listát az Emlékpont oldalán nyilvánosságra is hozták. A kutatók 96 hódmezővásárhelyi hálózati személyt (ügynököt) és 56 tartótisztet azonosítottak, emellett 49 olyan személy is szerepelt a vizsgálatban, akik fő tevékenységüket Csongrád megye más térségeiben fejtették ki.
Az Emlékpont oldalán 2010. február 4-én közzétett ügynöklista megjelenése után hárman is a nyilvánosság elé álltak. Kószó Péter Vásárhely akkori alpolgármestere a 2010. január 8-i közgyűlésen napirend előtt kért szót, hogy elmondja azokat a körülményeket, melyek miatt az egy évvel ezelőtt elhunyt édesapját – a város köztiszteletben álló orvosa, dr. Kószó Pált – milyen körülmények közt szervezték be ügynöknek. Azt mondta, hogy rájuk, gyerekekre vigyázó apáca az állambiztonságnak dolgozott. Míg a szüleik dolgoztak, az apáca addig kutatott a lakásukban, míg rá neM bukkant édesapjuk vitézségi érmére és morfiumot is talált, ami akkoriban az orvosi táska tartozékának számított. Édesapjuk – két napi rendőrségi kihallgatása után – vállalta, hogy jelentéseket ír, s tette ezt 1981-ig. Füstös Zoltán festőről és Galyasi Miklós múzeumigazgatóról készített feljegyzéseket.
Fenyvesi Félix Lajos költő közmeghallgatáson, majd a sajtóban mondta el, hogy 1978-ban megpróbálták titkos megbízottnak beszervezni. A 6-os, azaz beszervezési kartonján hazafias titkos megbízottként szerepel, de elárulta, hogy 1978 őszén, a munkahelyén, a Petőfi Sándor Művelődési Házban (ma ez a BFMK) kereste fel egy állambiztonsági tiszt, aki egyszerű nyomozóként mutatkozott be, s lelkesen magyarázta, hogy Kassákból doktorált. Egy héttel később ismét felkereste, majd nem hagyta békén. Amikor az első alkalommal ellent akart neki mondani – idézte fel a történteket a 2010-es interjúban Fenyvesi – egy jól öltözött tiszt úgy vágta vissza a székbe, hogy csak úgy nyekkent. Fenyvesi szerint leginkább azért lehetett célpont, mert jó kapcsolatot ápolt Balczó András rendszerkritikus olimpikonnal.
Fenyvesit azzal is presszionálták, hogy az Ótemplom (akkor még) sötét hátsó részén elkapta három férfi és megfenyegette, két héttel később pedig a fővárosban az utcáról hurcolták el, egy autóba tuszkolva. Azt mondta, hogy végül békén hagyták, jelentéseket pedig sosem, írt.
Bársony fedőnéven szervezte be 1960 novemberében ügynöknek a megyei rendőr-főkapitányság politikai osztálya dr. Bakó Ferenc nyugalmazott tanárt, osztályvezetőt, többszörös szakmérnököt, aki 2012 januárjában a Délvilágban megjelent interjúban azt mondta: fenyegetés hatására írt alá beszervezési nyilatkozatot. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött, a város honlapján annak idején közzétett 6-os karton szerint 1960. november 27-én szervezték be, hazafias alapon, mezőgazdasági szabotázselhárítási feladattal.
– Volt egy frissen vásárolt, bilikék Skoda Octavia Superem, s egyszer kaptam egy levelet a rendőrségről, hogy jelenjek meg náluk. Bementem – mesélte az interjúban. Egy civil ruhás rendőr, bizonyos N. Sándor várta, aki elkérte a papírjait, majd különféle vádakat szórt a fejére. – Ennyi év után már nem tudom, miket mondott, de arra emlékszem, hogy azt ismételgettem, nem csináltam semmit, s tudakoltam, mivel jelentettek fel. Azt mondta, nem kellett semmiféle feljelentés az ügyemben, a párt példamutató rendet akar teremteni, szüksége van olyan hazafiakra, akik sokfelé járnak, sokféle embert ismernek. Én pedig munkám miatt jártam a megyét.
Bakó Ferenc a kihallgatóját, illetve rendőregyenruhában az irodába közben annak be-betérő öccsét jól ismerte a Béke Szálló ötórai teáiról, ott tegeződtek is, de a rendőrségen végig magázták egymást. – Végül N. Sándor elém tolt egy belépési nyilatkozatot, illetve különféle jegyzőkönyveket, hogy írjam alá: önként vállalom az ügynöki feladatokat. Hiába tiltakoztam, csak azután adta vissza a papírjaimat, hogy megtettem, amit kért. Jogosítvány nélkül nem dolgozhattam volna, hiszen járnom kellett a megyét, ellenőrizni a termelőszövetkezeti beruházásokat. Később az egyik ismerősömtől, a rendőrség későbbi párttitkárától tudtam meg, hogy N. Sándor el sem vehette volna a jogosítványomat.
Úgy emlékszik, feladatait telefonon egy szegedi rendőrtől kapta. Megbízója leginkább arra volt kíváncsi, mi az emberek véleménye az állampártról. – Én ezekről nem adtam jelentést, inkább a lopásokról írtam. Egy kocsirakomány tojáslopási ügyre ma is jól emlékszem.
Bakó Ferenc 1972-ben lett a vásárhelyi főiskolai kar hivatalvezetője, onnan nem kértek tőle jelentéseket, de arról igen, hogy hallott-e pártellenes kijelentéseket a mezőgazdaságban. – Többször is megszakadt a kapcsolatom az állambiztonsággal, de végül mindig megkerestek különféle zsarolásokkal, többek között azzal, kicsapatják a Bethlenből gimnazista lányomat – mondta annak idején.
***
Már 16 évvel ezelőtt sem volt egyértelmű, még a kutatók számára sem, hogy akiről nyitott kartont a III/III-as ügyosztály, az valóban ügynök volt-e, vagy csak megfigyelt, adott-e jelentést, s ha igen, az hasznos lehetett-e a kommunista állambiztonság számára, vagy sem.
Annak idején két volt állambiztonsági tiszttel is beszéltünk, akik – csak háttérbeszélgetésként – azt mondták, hogy az úgynevezett beszervezési karton úgy is készülhetett, hogy a rajta szereplő személyt csak az állambiztonság legfeljebb csak kinézte magának, mint beszervezendő célszemélyt. De a valóságban ennél több nem történt, azaz valamiért meg sem környékezték, vagy nem is próbálták meg semmire kényszeríteni. Persze, hogy ebből mi igaz, és mi a valóság azt csak ők tudták – de a valóságok magukkal vitték a sírba.
És bár az 1990-es évek elején elterjedt, hogy a Csongrád megyei ügynökökről vezetett dossziékat és jelentéseket megsemmisítették, kiderült, ez sem igaz.
Az akkori és a jelenleg a nyitottaktak.hu oldalon szereplő vásárhelyiek majd közös tulajdonsága, hogy nagyon sok embert ismertek, azaz széles (volt) a kapcsolati hálójuk, vagy az érdeklődési és baráti körük, vagy a munkájuk miatt.