Eleinknek sem volt egyszerű dolguk, amikor ki akarták aszfaltozni az Andrássy utat, miközben a külterületi Csárpateleki út is nagy nehezen kőburkolatot kapott.
Már akkor sem tetszett minden vásárhelyinek a városi, illetve az onnan kivezető utak állapota – pedig akkor még nem volt uniós támogatás. Volt viszont a Speyer-kölcsön, amelyből a strand, valamint a mai Bakai és Hódi Pál utcák sarkán álló emeletes ház épült meg. A New York-i bankház kölcsönének egy részét a város az Andrássy út keramittal nem fedett szakaszának aszfaltozására szerette volna fordítani, de – a Vásárhelyi Újság korabeli tudósítása szerint – ezzel akadt némi gond.
A probléma ugyanis az volt, hogy a városi terv szerint a méregdrága kölcsön egy részéből a város építtetett volna, a nagyobb részét viszont az utcában álló háztulajdonosoknak kellett volna felvenniük az útépítés finanszírozására. Ebbe azonban az érintettek eleinte nem mentek bele. Később mégis benyújtottak egy beadványt a városházára, amelyben jelezték: hajlandók viselni a rájuk eső költséghányadot, de csak akkor, ha a kivitelező Aszfalt Részvénytársaság legalább négy-öt év haladékot ad a vállalt terhek törlesztésére.
A lap azt írta, hogy a városi tanács megkeresi a céget az ajánlattal, és mivel a városra eső összeg készpénzben a rendelkezésére állt, nem tartották kizártnak, hogy a következő évben az aszfaltozás meg is valósul.
Nem volt zökkenőmentes a Csárpateleki út kikövezése sem: bár Kenéz Tamás és társai kiszállították a szükséges követ, utána hosszú ideig nem történt semmi. Végül a város vette kézbe az ügyet, és a következő tavasszal a köveket le is rakták.