Vásárhely Anno: meghalt az újvárosi majomlány

A meglepő hírt a Vásárhely Népe napilap tette közzé több, mint száz esztendeje, s olvasói valószínűleg azonnal ráharaptak a történetre.

A korabeli tudósítás szerint különös halott került a vásárhelyi közkórház bonctermébe: az „újvárosi majomlány” teste. A lap névtelen szerzője plasztikus, itt korhatáros volta miatt nem részletezhető beszámolójában úgy írta le a „szörnyszülöttet”. Akiről azt sem lehetett tudni, hogy ember vagy állat, csak azt, hogy a város évekkel halála előtt tartásba adta az Újvároson élő Lugosi Józsefnének. A majomlány (akiről azt is tudni, hogy Szilá­gyi Eszternek hívták) a Makói utca egyik szerény viskójában tengődött hosszú ideig. A lap szerint csak annyira volt emberi, hogy asszonytól született. Beszélni nem tudott, két hátsó lábán ülve vonszolta magát a földes szobában, emberi hang sohasem hagyta el a száját: makogott és állati hangokat adott ki, ha éhes volt vagy ha akart valamit.

A cikk szerint csak a nyomorúság vehette rá Lugosinét, hogy havi 6–8 forintért éveken át táplálja. A tudósító egyenesen azt állította: „valami istentelenül perverz szeretkezés gyümölcse volt ez a torzszülött, akit anyja egy József-napi vásár idején szült meg egy cirkuszban. Talán valami lángnyelő lehetett, de az bizonyos, hogy gyengéd érzelmekkel viseltetett a cirkusz egyik majma iránt.”

A névtelen korabeli tudósító ellen gyanúsítgatásai és elfogultsága miatt természetesen nem indult eljárás. Száz évvel ezelőtt az átlagostól eltérő gyerekeket és felnőtteket egészen másként kezelték: például a „bolondok házában” még Nyugat-Európában is slaggal locsolták a betegeket, hogy így csillapítsák le őket.

A beszámoló szerzője érezhette, hogy túllőtt a célon, mert hozzátette: „Kraft-Ebing, a nagy elmegyógyász (német-osztrák orvos, igazságügyi orvosszakértő, pszichiáter és szexológus – a szerk.) tudná csak megérteni az érzés eme elfajulását” – utalva az asszony és a majom feltételezett kapcsolatára. „Újvároson pedig azt beszélték – mintegy tompítva korábbi mondatai élét –, hogy az asszony áldott állapotban „megképzett”, azaz majmot csodált. Tény, hogy világra jött a csodaszülött. Most befejezte pályáját, és még csak gondolat sem kíséri koszorútlan koporsóját, hogy halhatatlan lesz, mert elföldelik, és nem a múzeumba teszik.”

Az „újvárosi majomlányt” névtelen sírba helyezték. Hogy pontosan melyik temetőben, arról a lap már nem számolt be.

A majomlány történetét novellában írta meg a vásárhelyi D. Szűcs Csaba, a kisregényt itt lehet elolvasni..