120 évvel ezelőtt, ezen a napon, táncos estéllyel avatták fel a Fekete Sas báltermét. Előtte, a felröppent rémhírekre reagálva, csattanós választ adott a kivitelező.
Nemcsak ma, hanem 120 évvel ezelőtt is könnyen felültek az emberek a rémhíreknek. Történt ez a Fekete Sas Szálló építésekor is, amikor elterjedt a városban, hogy a bálterem akkor ultramodernnek számító, Zielemszki Szilárd műegyetemi tanár által tervezett vasbeton födémszerkezete nem fogja elbírni a bálozók tömegét. A kivitelező vállalkozó végül csattanós módon cáfolta a híreszteléseket. Így 1905. december 17-én nyugodtan avathatták fel táncos estéllyel a város által emeltetett épületet.
Nem volt fáklyásmenet a Fekete Sas felépítése, majd bérlőkkel való betelepítése 110 esztendővel ezelőtt. Ráadásul a városi beruházás eredetileg 350 ezer koronára tervezett költsége már akkor is jelentősen elszállt – erről értesülhettek a Vásárhelyen megjelenő napilapok, azaz a Vásárhely és Vidéke, a Vásárhelyi Híradó, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület által kiadott Hódmezővásárhely, valamint a Vásárhelyi Reggeli Újság olvasói.
A Pártos Gyula építész tervei alapján, Kruzslicz Péter vásárhelyi építőmester kivitelezésében megvalósult, 1905. november 1-jén megnyitott Fekete Sas báltermét hivatalosan 1905. december 17-én estéllyel és táncmulatsággal avatták fel. Az eseményen fellépett a városi dalárda, volt színielőadás, közreműködtek az aradi színtársulat tagjai, valamint a tervező, Pártos Gyula felesége, Bartolucci Viktória operaházi énekesnő is.
A Sasban kávéház, cukrászda, sörcsarnok, fodrászat, szolgálati lakás, táncterem, étterem és 18 vendégszoba működött, mindez villanyvilágítással, légfűtéssel, szellőztető rendszerrel és vízvezetékkel felszerelve.
1905. végén többszörös újsághirdetésben tudatta a nagyérdemű közönséggel Espersütz János fodrász, hogy sétatéri üzletét december 5-étől áthelyezi az újonnan felépült Fekete Sas épületébe, közvetlenül annak bejárata mellé.
A Vásárhelyi Reggeli Újság számolt be elsőként – egy olvasói levelet közzétéve – arról, hogy elterjedt a városban a hír: a Fekete Sas báltermének födéme – vagyis a bálterem padlója – nem elég szilárd, félő, hogy be fog szakadni a bálozó urak és hölgyek összsúlya alatt. Különösen aggasztónak tartották mindezt annak fényében, hogy a bálra szinte minden jegy elkelt. A rémhírt azonnal cáfolta a városvezetés, a tervező és a kivitelező is, hangsúlyozva, hogy nemcsak a nagy tömeget nem fenyegeti veszély, hanem a födém akár százszor akkora súlyt is elbírna, mintha a báltermet zsúfolásig megtöltenék a vendégek.
Miután a külföldi, hasonló vasbeton szerkezetes épületek példái sem nyugtatták meg a kétkedőket, a kivitelező szemléletes módon oszlatta el az alaptalan híreszteléseket. Teherpróbát végzett: a nagytermet három és fél méter szélességben, egyik faltól a másikig, nyolc sorban megrakatta téglával és cementes zsákokkal, úgy, hogy négyzetméterenként 800 kilogramm súly nehezedett a födémre. Ezt követően harminchét ember sétált, ugrált a megterhelt felületen. A nagyterem padlója természetesen nem szakadt be, a rémhíreken pedig a továbbiakban már csak mosolyogtak a vásárhelyiek.
Ezt követően derült ki, hogy a nagyteremben nincsenek székek a nagyérdemű közönség számára. A vendéglős, aki a földszintet bérelte, nem tudott kölcsönadni, hiszen akkor nem maradt volna elegendő ülőhely az étkezőknek. A helyzetet Kun Miksa törvényhatósági bizottsági tag próbálta megoldani azzal, hogy indítványozta: a tanács – ahogyan akkoriban az önkormányzatot nevezték – szerezzen be 500 széket, mert csak így felelhet meg a terem rendeltetésének.
Halász István bérlőt is csak nehezen találta meg a város. Többször hiába hirdették meg a Fekete Sast évi 12 ezer korona bérleti díjért, mivel a város által megszabott feltételeket – különösen a bérleti díjat – egyetlen vásárhelyi vendéglős sem merte vállalni. Végül a nyertes pályázó Vácról érkezett, ahol már nagyobb léptékű vendéglátós tapasztalattal rendelkezett, ám csak 11 ezer korona bérleti díj megfizetését vállalta. A közgyűlés végül vele kötött szerződést 12 évre.
Az új bérlő 1905. decemberének első csütörtökjén a sajtóban közölte – hiszen akkor még rádió sem létezett –, hogy megnyitotta a Sast, mégpedig „Béla, városunk híres zenekara” közreműködésével. Czutor Béla, azaz Béla cigány ekkor már igazi sztárnak számított a városban, és zenekarával a Sasban, majd annak kerthelyiségében szolgáltatta a muzsikát. Népszerűsége akkora volt, hogy amikor tbc-je kritikussá vált, a vásárhelyiek összegyűjtötték svájci kezelésének horribilis költségét.
A Fekete Sas éttermének nyitónapján az első ebédet dr. Géresi Kálmán tankerületi főigazgatónak tálalták fel. A menüt sajnos egyik lap sem közölte, azt azonban igen, hogy az első pohár bort Palócz Sámuel bizottsági tag, valamint Olasz Imre és Olasz István gazdálkodók itták meg.
A város a Sas környékét is rendezte: artézi kutat fúratott a közelben, fákat telepített, parkosította a területet, valamint föld alatti csatornában vezette el az épületben keletkezett szennyvizet és az esővizet is.
A Sasban a városi dalárda is fellépett, mégpedig Béla cigányzenekarával közösen.
A működtetés során is adódtak problémák, elsősorban az országban akkoriban a legdrágábbnak számító villamos energia miatt, amelyet a mai Ady Endre utca végén működő villanytelepről biztosítottak. Miután Halász István, a Fekete Sas bérlője nem tudott megegyezni az áram áráról a villamos részvénytársasággal, úgy döntött, hogy kis dinamót vásárol, és maga állítja elő a szükséges elektromos energiát.
A Fekete Sas hamar népszerűvé vált: felolvasóestek, hangversenyek, bálok, színielőadások, egyesületi, gazdaköri, jótékonysági, református nőegyleti, családi és vállalati rendezvények helyszíne lett, és itt tartották a város első filmvetítéseit is.