Nem nagyította fel a korabeli Vásárhelyi Friss Újság és a Vásárhelyi Reggeli Újság a háborús pszichózist 1944 augusztusában, ellenkezőleg: inkább csökkenteni próbálta. Október elején a szovjet csapatok a várakozásokkal ellentétben nem Orosháza, hanem Makó felől hatoltak be a városba – a közigazgatás vezetői és a módosabb polgárok csak órákkal érkezésük előtt, fejvesztve menekültek el.
„Kísérjük figyelemmel a városban megforduló idegeneket!” – olvashatták 1944 augusztusában a vásárhelyiek a helyi sajtó felhívásában, amelyben azt kérték, hogy mindenki figyeljen fel a városban megjelenő idegenekre, különösen azokra, akik nem, vagy egyáltalán nem tudnak magyarul, és akikről azt feltételezték, hogy ejtőernyővel dobták le őket szabotázsakciók végrehajtására.
Hogy nem minden ment zavartalanul a hátországban, az abból a hírből is kiderült, hogy dr. Köves Mihály polgármesteri megbízott aláírásával megjelent a lapokban a szappanosztás időpontja.
Arról is írtak, hogy hamarosan megkezdődik Vásárhelyen a zsidó üzletek árukészletének és berendezésének értékesítése, kinevezett kormánybiztos irányításával.
A lap azt is közzétette, hogy a közoktatási miniszter körlevelet adott ki a magyar énekkultúra továbbfejlesztésének szorgalmazásáról, és ennek nyomán megkezdődik a kivételesen szép hangú férfiak és nők felkutatása. A férfiaknál a 18–25, a nőknél a 16–25 év közötti, „aranytorkú” énekeseket keresték.
Behívták a gazdák lovait a magyar királyi honvédségbe; ez abból a hírből derült ki, amelyben a Gazdák Hitelszövetkezete értesítette az érintetteket, hogy lovanként 50 pengő kamatmentes kölcsönt nyújt.
Dr. Nagy főjegyző hirdetményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a Vásárhelyen működő, alapszabállyal bíró zenei egyesületeket augusztus 14-ig be kell jelenteni a város főjegyzői hivatalában, megjelölve az egyesület címét, valamint tisztviselőinek és tagjainak nevét.
Persze a Vásárhelyi Friss Újság ezekről nem a címlapon írt. Ott arról a (német) „dicsőségről” számolt be, hogy az amerikaiak átkaroló hadművelete Franciaországban nem járt sikerrel, és a német elhárítás három nap alatt 279 páncélost lőtt ki. A keleti frontról is rendkívül kedvező hírek érkeztek: a lengyelországi Baranównál elhárították a szovjet elitcsapatok támadását, Varsónál pedig szétszórták a bolsevisták rohamát.
Mindeközben a hírekben név szerint megírták, ki mennyi ideig volt betegszabadságon, vagy lábadozott sebesüléséből, illetve azt is, hogy Mártélyon egy kislány hatkilós pontyot fogott.
A város közigazgatási bizottsága sürgősséggel ülésezett, és megállapította, hogy a városban terjedő sertésorbánc katasztrofális méreteket ölthet, mivel elegendő szérum híján nem lehet megfékezni. Mire azonban ez valóban katasztrófát okozhatott volna, már a szovjet városparancsnokságnak kellett ezzel foglalkoznia.
Augusztus 15. és 28. között a Honvédelmi Minisztérium rendeletére összeírták a fogatokat. A katonai ügyosztály által megbízott, igazolvánnyal ellátott összeírók házról házra jártak.
A lap arról is beszámolt, hogy újabban 1500 pengőt gyűjtöttek a vendéglősök a honvédek borellátására, valamint hogy megkezdődött a vágómarhák kötelező beszolgáltatása.
1944. augusztus 20-án új rend lépett hatályba a rádióriasztásban – írta a lap. A szombati próbariasztások ezentúl elmaradnak, a körzetre vonatkozó légiveszélyt pedig a szirénák jelzik majd fél percig tartó, egyhangú búgással. „A légiriadó jelzése továbbra is ugyanaz marad, mint eddig, vagyis háromszor fél percig tartó, üvöltő hang… A lakóházakban házi riasztóeszközökkel jelezni nem szabad, és nem is kell, mert ez csak félreértésre adna okot. Éjszaka, 22 óra és reggel 6 óra között néhány perccel korábban riasztanak, mint eddig, így bőven lesz idő az óvóhely felkeresésére. A riasztó közli az ellenséges repülés irányát, sőt a berepülési veszély bejelentése után negyedóránként helyzetjelentést is adnak az ellenséges gépekről és esetleges támadásaikról.„
Vásárhelyt egyébként nem érte célzott légitámadás: a háború alatt összesen két bomba hullt a városra. Az egyik megsemmisítette az újvárosi fürdőt, a másik pedig a mai Bocskai és Andrássy út közötti térre esett, és detonációja betörte a környező házak ablakait. A korabeli lapokból azonban nem derült ki, hogy az 1944-ben délelőtt és délután is bombázott szegedi, illetve békéscsabai vasúti csomópontról visszatérő amerikai vagy angol bombázó szabadult-e meg a város fölött a repülőgép bombaterében maradt bombáktól.
Beszédes volt az augusztus 16-i címlap is, már nem kellett a sorok közt olvasni, vagy a BBC (horribile dictu a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adását hallgatni, hogy a nem elvakult vásárhelyiek is ráeszméljenek a valóságra.
Címlapon jöttek a hírek: Sztójay Döme miniszterelnök szabadságra ment; a Kárpátok előterében előretolták a magyar csapatok arcvonalát; Sanoknál nagy szovjet erők támadását hárították el; Megállították a bolsevisták nyugat felé irányuló, összpontosított támadását; 93 páncélost és rohamlöveget, valamint számos gépesített járművet lőtt ki a német elhárítás; A németek kivárják a franciaországi mozgóháború kialakulását; Nagy ellenséges repülőkötelékek az Alföld fölött; Szórványos bombázásról érkeztek jelentések.