A közösségi média vált mára a politikai véleménynyilvánítás első számú terepévé vált Magyarországon is. Amit régen a kocsmaasztal mellett, a piacon, vagy legjobb esetben az újságok szépen cenzúrázott véleményrovatában vitattak meg az emberek, ma már a kommentmezőkben zajlik – gyakran gátlások, érvek és józan hangnem nélkül. Jobbára mocskolódva.
A politikai kommentelés szinte minden közügyekről szóló poszt alá beférkőzik, legyen szó útavatóról, egészségügyről, vagy akár egy kulturális eseményről. A kommentelők egy része valódi véleményt formál, mások provokálnak, vagy csak frusztrációt vezetnek le. A vita ritkán marad higgadt, a „ki kezdte” kérdése hamar másodlagossá válik, miközben a személyeskedés, minősítés és gyűlölködés mindennapossá lett.
Az algoritmus is rájátszik erre: a heves reakciókat kiváltó posztokat és kommenteket felerősíti, és minél több a reakció, annál többeknek jeleníti meg. Így ezek csak még hangosabbá válnak. Egy egyszerű hír, vagy statisztika is politikai lőporrá válhat, ha a kommentelők úgy érzik, az „ő oldalukat” sérti.
Különösen érzékeny ez, amikor az álhírek, félinformációk és manipulatív mémek is megjelennek. A politikai pártok és aktivisták is felismerték az online tér jelentőségét, szervezetten kommentelnek, reagálnak – sokszor hamis profilokkal.
A következmény katasztrofális: a közbeszéd színvonala látványosan leromlott, az értelmes párbeszéd lehetősége beszűkült. Aki mást gondol, gyakran nemcsak ellenfélnek, hanem ellenségnek számít. Ez pedig hosszú távon a társadalmi kohéziót ássa alá.
Nem az a baj, hogy politizálnak az emberek a Facebookon (mely meglehetősen jól profitál a politikai hirdetésből. Igaz a Facebook tulajdonosa, Meta közölte, hogy októbertől Európában ilyeneket nem lehet majd náluk feladni.)
A baj az, ahogyan a közösségi médiában teszik ezt. A trollseregekkel, álprofilokkal harcoló kommentelők olyanok, mint a gladiátorok: harcuk véresen komoly.