Tóth Sándor, vásárhelyi tehertaxis az 1989-es romániai forradalom idején, elindult Temesvárra a vásárhelyiek élelmiszer-, ruha- és gyógyszersegélyével, de Aradnál nem jutott tovább. A Maros-hídnál, máig ismeretlen körülmények között lőtték ki a sofőrülésből. A mártírra ma délelőtt az Emlékpontnál emlékeztek, majd koszorúzták meg katolikus temetőbeli sírját a város képviselői.
Az Emlékpont udvarán áll egykori autója, amellyel a vásárhelyiek által gyűjtött segélyszállítmányt útnak indította, és amelyben életét vesztette. Ennél emlékeztek meg róla ma délelőtt a családja részvételévek Vásárhely és Arad képviselői.
A megemlékezésen mondott beszédében Márki-Zay Péter polgármester kiemelte, hogy a romániai forradalom idején Hódmezővásárhelyen rendszerváltó buzgalom munkált az emberekben, hiszen a romániai szabadság ügye akkor már összefonódott Magyarország szabadságának kérdésével.
– Az ott élő magyar és román lakosság nehéz sorsa miatt Hódmezővásárhelyen gyűjtés indult: élelmiszereket, ruhákat, gyógyszereket és egyéb adományokat gyűjtöttek össze, amelyekkel egy teherautót raktak meg. A vásárhelyiek úgy döntöttek, hogy segítséget nyújtanak a Romániában szenvedő embereknek. Ebben az önzetlen segítőakcióban kulcsszerep jutott Tóth Sándornak is. Eredetileg nem ő lett volna az, aki a teljes segélyszállítmányt Temesvárra szállítja – ez volt a fuvar eredeti célja –, ám a másik sofőrnek nem volt útlevele. Így Tóth Sándor önként vállalta a feladatot, anélkül hogy tudta volna, hogy ezzel örökre maga mögött hagyja családját. A segélyszállítmány azonban nem jutott el Temesvárra: a teherautót Aradon feltartóztatták, és a Maros-hídon halálos lövés érte. A romániai forradalom sikerének egyetlen magyarországi, magyar állampolgárságú áldozataként nemcsak mártírrá vált, hanem a hősiesség és a szolidaritás szimbólumává is. Személye egyszerre jelképezi az ott élő román és magyar emberek közös küzdelmét, valamint azt az összefogást és erkölcsi erőt, amely Magyarországról indult annak érdekében, hogy a szomszédos ország szabadságát és szenvedő népét támogassa. Ez a szeretet és összetartozás – amely a román és a magyar nép közös történetében ritka, ezért különösen jelentős – Tóth Sándor alakjában kapott maradandó jelképet. Mártírhalála egyúttal Hódmezővásárhely és Arad testvérvárosi kapcsolatának egyik alapkövévé vált. Ennél méltóbb öröksége kevés embernek lehet, úgyhogy ebben a szellemben köszönöm meg a családnak azt az áldozatot, amelyet kénytelenek voltak meghozni, és most is fejet hajtunk Tóth Sándor emléke előtt – mondta a polgármester.
– Számomra ez egy nagyon érzelmes pillanat – emelte ki Florin Trandafir Vasileu szegedi román főkonzul. – Ez nem csupán egy alkalom, amikor egy hősre emlékezünk, hanem olyan is, amikor kifejezhetjük, hogy barátok és szomszédok vagyunk. Fejet hajtunk Tóth Sándor emléke előtt, aki nemcsak egy apa volt, aki felnevelte gyermekeit, hanem két országot is közelebb hozott egymáshoz. Imádkozzunk, hogy lelkét a Jóisten oda helyezze, ahol az igazak nyugszanak – kívánta.
Lazar Faur, Arad alpolgármestere azt mondta, hogy „Az ilyen emberek emlékét sokkal tisztábban őrizzük, mint másokét. Tóth Sándor számunkra olyan személy maradt, aki feláldozta életét értünk, és végigvitte azt, amit vállalt.”
– Már 36 éve, minden december 23-án megemlékezünk a romániai forradalom egyetlen hódmezővásárhelyi illetőségű magyar mártírjáról, aki földim, kortársam, polgártársam volt, és akinek halálából fakadt Hódmezővásárhely és Arad testvéri egymásra találása – mondta Berényi Károly alpolgármester. – Mára már a romániai forradalom a történelemkönyvekbe került, közben felnőtt több új generáció, de mi nem hagyjuk, hogy a feledés homályába vesszen a hősök emlékezete. Tóth Sándor a romániai forradalom hőse. 1989-ben mi is döbbent feszültséggel és aggodalommal figyeltük Magyarországról a romániai forradalom eseményeit, és örültünk az egymást testvérként támogató románok és magyarok által kivívott szabadságnak. Sokan érezték úgy azokban a sorsfordító napokban, hogy a történelem nem rajtuk kívül vagy ellenük, hanem általuk, egyszerű állampolgárok által íródik, és hogy van befolyásuk a jövőt formáló eseményekre. Tóth Sándor azon a karácsony előtti napon megérezte a történelmi pillanat jelentőségét, és tevékenyen részt akart venni az eseményekben. Aradig jutott el a vásárhelyi segítségszállítmánnyal, és itt érte az életét kioltó lövés. Mártírhalálával az emberi szolidaritásnak és a testvéri segítőkészségnek maradandó példáját hagyta ránk – fogalmazott, majd a két testvérváros képviselői, valamint Tóth Sándor gyermekei, özvegye, leszármazottai és családtagjai gyertyát gyújtottak emléke előtt.
A megemlékezés résztvevői ezután megkoszorúzták az egykori vásárhelyi tehertaxis katolikus temetőben lévő sírját.
A megemlékezésen Pletka Levente verset mondott, Koncz Barbara pedig énekelt és gitározott.
