Nincs még egy olyan vásárhelyi, aki annyira összekötné Vásárhelyt és Aradot, mint Tóth Sándor vásárhelyi tehertaxis. Az 1989-es romániai forradalom idején ő is azok közé tartozott, akik a vásárhelyiek által küldött segélyszállítmánnyal Temesvárra indultak el – ám oda már soha nem érkezett meg. Aradon, a Maros hídon lőtte le Avia kisteherautójában máig ismeretlen gyilkosa.
Az 1989. decemberi forradalom híre sokkolta a magyar közvéleményt. A Ceaușescu-rezsim magyarellenes falurombolása – amely a román lakosságú településeket is érintette –, az erdélyi magyarság jogainak semmibe vétele és üldözése a Kádár-korszak végére közfelháborodást váltott ki. Nem volt kérdés, hogy az anyaországi magyarok segítséget visznek az élelmiszer, áram és fűtőanyag nélkül maradt ország lakóinak, különösen azt követően, hogy a forradalom heves harcokkal és számos áldozattal járt. Mindez elsősorban Temesváron volt érzékelhető, ahol Tőkés László akkori temesvári református lelkész szerepvállalása és a Magyar Televízióban sugárzott riportja után vonultak utcára az emberek.
Ezt megelőzően Bukarestben, egy nagygyűlésen a tömeg már nem éltette Ceaușescut, hanem kifütyülte. Románia szocialista diktátora helikopterrel menekült el a népharag elől. Néhány nappal később őt és a vele együtt bűnösnek talált feleségét egy katonákból álló forradalmi törvényszék halálra ítélte és kivégezte.
A Magyar Demokrata Fórum vásárhelyi szervezete és civilek a forradalom hírére – amelynek eseményeit a Magyar Televízió szinte folyamatosan, többnyire élő adásban közvetítette – december 22-ére estére tüntetést szerveztek a Kossuth térre, tiltakozásul a romániai diktatúra ellen. Csakhogy aznap délben a román hadsereg egy része átállt a forradalmárok oldalára, és megnyíltak a határok. A tervezett demonstráció így a forradalom melletti szolidaritási és adománygyűjtő rendezvénnyé alakult.
A Kossuth téren több ezer vásárhelyi gyűlt össze, és szinte mindenki bedobott kisebb-nagyobb összeget az adománygyűjtő dobozba. Voltak, akik lisztet, rizst, cukrot és tartós élelmiszereket vittek. A gyűjtés során több mint százezer forint gyűlt össze – ami akkoriban jelentős összegnek számított. Ebből, a szervezők a Pesti Csemegében, már zárás után vásárolta további tartós élelmiszereket.
Az sem volt kérdés, ki szállítsa el mindezt Temesvárra. Az OTP-fiók feletti egyik lakásban élő, négygyermekes Tóth Sándor teher- és Irhás József személytaxis vállalták a feladatot. Elkísérte őket Ágoston Lajos, Tóth Sándor barátja. Magukkal vitték azt a dokumentumot is, amelyben a vásárhelyiek, azaz a Kossuth téri tömeg, testvértelepüléssé fogadta Temesvárt.
Már majdnem este tizenegy volt, amikor útnak indultak, és Makónál csatlakoztak a Vöröskereszt konvojához. Aradnál azonban tovább már nem jutottak: a forradalmárok a temesvári utcai harcok miatt nem engedték őket tovább. A lövöldözések fénye Aradról is jól látszott.
A segélyszállítmányt az aradi városi kórház teherportájához irányították, hogy ott várják meg a harcok elcsitulását. Ágoston Lajos itt kiszállt a tehertaxiból, hogy felmérje a helyzetet az épületben. Közben – vélhetően – valaki beült Tóth Sándor mellé, és a jármű továbbhajtott. Hogy pontosan mi történt ezután, máig nem lehet tudni. A tehertaxit hajnalban találták meg a Maros-híd felhajtóján. Tóth Sándort a szélvédőn keresztül a sofőrülésben ülve lőtték nyakon, és az autó motorházát is érte két lövést. Holttestét az aradi kórházban Ágoston Lajos azonosította.
Az autót másnap Ágoston Lajos vezette haza, majd a Kossuth téren állította le, ahol több száz fős tömeg várta. Virágokat és mécseseket helyeztek el rajta.
Tóth Sándor holttestét az aradi forradalmi bizottság szállíttatta a két ünnep között a nagylaki határátkelőig, ahol átadták özvegyének és a város akkori vezetésének. A helyi taxisok és tehertaxisok által szervezett gyászszertartást után 1990. január 3-án helyezték örök nyugalomra a római katolikus temetőben. Előtte a Szent István-templomban ravatalozták fel. Utolsó útját azzal a teherautóval tette meg, amelyben életét vesztette.
Az Aradi Jelen újságírói – ha jól emlékszünk – Csernai Árpád az interneten nem fellelhető dokumentumfilmjében, A barátom, hát pont én! című alkotásban rekonstruálták az eseményeket, ám ők sem jutottak el a gyilkos nyomára. A segélyszállítmány résztvevői már akkor is elmondták: Aradon szórványos lövöldözések voltak, különösen a Maros partján – erre pedig előzetesen figyelmeztették is őket.
Tóth Sándor halálának helyszínén kopjafa jelöli, Aradon és Vásárhelyen is utca viseli a nevét.
Kedden délelőttfél 10-től az Emlékpont múzeum udvarán álló, a város által restaurált kisteherautójánál emlékeznek meg róla, majd megkoszorúzzák a sírját a római katolikus temetőben.