Elsőre nem is tudott mindenki leülni a vásárhelyi Szentháromság-templom tegnap esti éjféli miséjén, de az oldalhajókban álló hívek nagy részének végül helyet szorítottak a padsorokban ülők. Több százan vettek részt a Jézus születését felidéző szertartáson.
A híveket a templomi kórus éneke és az orgona muzsikája fogadta a szenteste, a vásárhelyi Szentháromság-templomban tartott hagyományos éjféli misén. A tömeg olyan hatalmas volt, hogy Antal Imre plébános arra biztatta az állókat: üljenek le az addig üres első padsorokban, mert hosszasan fog beszélni. A hívek le is ültek, akiknek pedig ott sem jutott hely, azoknak végül a többiek szorítottak helyet az oldalhajók padsoraiban.
A rengeteg ember láttán a plébános megjegyezte: ezentúl mindig éjfélkor kezdődik majd a mise, ha ennyien jönnek el egy ilyen alkalomra. A szentbeszéd előtt Ézsaiás próféta könyvéből idézték az igét, elhangzott a szentlecke Szent Pál Titusznak írt leveléből, majd Lukács evangéliumából idézték fel Jézus születésének történetét.
– Jézus születése egy népszámláláshoz, egy adóösszeíráshoz kapcsolódik, amikor a császár elrendeli, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. A népszámlálás felbolydítja az emberiséget, Jézus azonban csendben érkezik a világba, minden feltűnés nélkül. A népszámlálást elrendelő császár a Föld nagyjai közé akar tartozni ezzel a döntéssel, ezzel szemben Jézus a kicsinységet vállalja. Míg a földi király a nagyságra vágyik, addig az égi király, az Isten fia, Jézus a kicsinységet választja. Nagyon nehéz elképzelni egy olyan Istent, aki kicsi, kiszolgáltatott, és aki rászorul mások gondoskodására. De így jelenik meg közöttünk, így lesz emberré. Ez megbotránkoztató, felzaklató, mert Istentől nem ezt várjuk, karácsony ünnepe éppen ezért kell, hogy felkavarjon bennünket. Istentől azt várnánk, hogy erős, hatalmas, uralkodó legyen, aki jön, rendet tesz, és kijárja az igazságot. Isten igazsága azonban a kicsinységében rejlik. És ezzel üzen: elsősorban azt, hogy vegyük észre a kicsi, apró dolgokban rejlő erőt. Egy apró gesztus, egy kedves szó, egy mosoly, egy dicséret, egy vállveregetés, egy gratuláció nem kerül semmibe, mégis megfizethetetlen. Isten azért jön közénk kicsiként, hogy rámutasson életünk apró értékeire. Hogy ezt vegyük észre magunkban és másokban! – mondta szentbeszédében Antal Imre plébános.
Kiemelte: ez az első üzenete ennek a csecsemőnek. A második az, hogy aki felismeri saját gyengeségében, kicsinységében, elesettségében Isten kegyelmét és erejét, az naggyá válhat. A harmadik pedig az, hogy Isten leginkább a kicsikben, a kiszolgáltatottakban és a rászorulókban mutatja meg önmagát.
– Isten azért lesz emberré, hogy bennünket felemeljen, biztasson és bátorítson, de nem arra, hogy mások fölé kerekedjünk. Nem azért, hogy képességeinket, tehetségünket arra használjuk, hogy másokat elnyomjunk azért, hogy mi érvényesüljünk, hanem azért lett emberré, hogy megtanítson bennünket embernek lenni. Mert a legnagyobb dolog itt, a földi életben az emberség. Olyannyira értékes, hogy Isten is vállalja az emberi sorsot. Aki szeret, az elfárad, de nem ég ki. Aki gyűlöl, az elfárad, és ki is ég. Aki szeret, az etet, azaz táplál. Aki gyűlöl, az öl, azaz pusztít. Az Isten fia azért jött közénk, hogy szeressen, azaz etessen, tápláljon bennünket. Ezért született egy jászolban, az állatok etetőjében, hogy táplálékunk legyen. Az Istent „megehetem”, de az Isten soha nem fog „megenni” engem. Ez a karácsony üzenete – tolmácsolta Isten szavát Antal Imre plébános a Szentháromság-templomban celebrált éjféli misén.
A hajnali egy órakor véget ért mise befejezéseként azok a hívek vehették magukhoz a szentostyát, akik korábban meggyónták bűneiket.
