Kisebb-nagyobb gyerekek és szüleik vasárnap délelőtt valósággal megszállták a vásárhelyi tűzoltóságot, ahol délelőtt kezdődött a Nyitott Szertárak Napja. A gyerekek bemászhattak a tűzoltóautókba, maguk is felölthették a lánglovagok felszerelését, és kipróbálhatták a – parányi – fecskendőket is. És persze legyőzték kötélhúzásban a tűzoltók erős csapatát.
Nem volt olyan kisgyerek (és persze nagyobbacska sem), aki ne akart volna a vásárhelyi tűzoltók autóiban egyenesen a sofőrülésbe ülni, hogy csak úgy szájjal brummogva el ne játssza, hogy ő most azt vezeti, szirénázva, hogy megmentse a bajba jutottakat. A Mancs őrjárat rajzfilmsorozaton nevelkedett kicsik számára ez természetes, hiszen a rajzfilmben Marshall maga is tűzoltó, s bár őt a nyitott szertárban nem lehetett látni, a tűzoltók kedvenc macskája azért előkerült.
A gyerekek azonban nagy kedvvel másztak fel – azaz leginkább az apukák tették fel őket – a tűzoltóautók utasterébe. De olyan is akadt, aki megelégedett az autók oldalába szerelt csap képzeletbeli eltekerésével.
– Azért jöttünk el, mert a kisfiam imádja a tűzoltóautókat. Voltunk itt egyszer privátban is, mert van ismerősünk a tűzoltóság kötelékében, de ha jól emlékszem, ez a mai már a második alkalom – árulta el Garamvölgyi Gábor, aki ötéves kisfiával, Vencellel vett részt a programon. Vencelnek egyébként a legjobban a kormány tetszett a tűzoltóautóban, mert azzal vezetni lehet. Azt mondta, hogy mindent megnéz, amit csak lehet.
A gyerekek nagy kedvvel próbálták fel a méretüknek megfelelő tűzoltó-mundért és a hozzá tartozó sisakot – épp olyat, amit a lánglovagok bevetés közben hordanak. De akik akarták – s nem ketten-hárman voltak ilyenek –, azok azt is kipróbálhatták, hogyan lehet használni a tűzoltók fecskendőjének parányi változatát.
– Nagyon jó érzés tűzoltóruhában lenni – árulta el Gergely Ádám, aki testvérével és szüleivel érkezett erre a programra. Hozzátette, hogy azért jöttek el, hogy megnézzék a tűzoltókat és az eszközeiket.
A legnagyobb kihívást ez alkalommal a gyerekek számára a kötélhúzás jelentette (a kötél persze egy hosszú tűzoltótömlő volt), melyen a sok-sok apró gyerek és a vásárhelyi tűzoltók mérték össze az erejüket. Az erőpróba kimenetele a szülők számára egy percig sem volt kétséges: a gyerekek úgy elhúzták a jól megtermett lánglovagokat, mint a pinty.
A legkisebbek lufikat kaptak, s az élményt színezéssel és rajzolással dolgozhatták fel, de aki megéhezett, a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából finom péksüteményekkel pótolhatta az elvesztett kalóriákat.
– Magvas, almás, sajtos, krumplis péksüteményt hoztunk a Fornetti gyár adományaként, hogy megajándékozzuk vele az idelátogató gyerekeket – mondta Székely-Szabó Imréné, a Máltai Szeretetszolgálat önkéntese.
A hatéves Nagy Norman már eleve tűzoltóruhában érkezett a programra. – Azért ebben jöttem, mert szeretem a tűzoltókat, és az óvó bácsim is az – indokolta a nem mindennapi öltözet viselését. Hozzátette, hogy azért nézi meg a tűzoltóautókat, mert ő is tűzoltó akar lenni. Édesapja elárulta, hogy először vesznek részt a nyitott szertárkapu rendezvényen. – Azért jöttünk, mert tényleg tűzoltó szeretne lenni, azaz adott volt a program. Meglátta a tűzoltóautót az utcán, és megtetszett neki – mondta Nagy Gábor, aki azt is elárulta, hogy a családjukban egyetlen tűzoltó sincs.
A legkisebb gyerekek közül az egyik legaktívabb volt a tartályautó csapjainál a kétéves Erdéli Marcell. – Nagyon szereti a tűzoltókat, van is neki rengeteg ilyen játéka otthon, s mert nagyon érdekli, ezért jöttünk el – mondta nagymamája, Erdéli Györgyné. Hozzátette, ha az unokája meghallja, hogy szirénázva jönnek a tűzoltóautók, ki kell vele szaladni az utcára, hogy megnézze azokat.
A szirénázásra Marcellnek és a száznál is több érdeklődőnek nem sokat kellett várnia, mert a tűzoltóságon riadót rendeltek el: a lánglovagok bepattantak a járművekbe, s hangos szirénázással meg sem álltak a szertár előtti térig – alig néhány métert téve meg.
A bemutatót nagy izgalommal figyelő gyerekek és felnőttek hatalmas tapssal köszönték meg.