Szametz András 1810-ben született Hódmezővásárhelyen, később szűcsmester lett, és 1848-ban, saját vagyonának felhasználásával megszervezte a „Bercsényi szabadcsapatot”, majd fegyverrel küzdött a szabadságharcban. Március 15-én rá is emlékeztek, előbb az Unitárius Temetőben, majd a Szabadság Olvasókörben.
Szametz András 38 éves volt, amikor a forradalmi kormányzat nevében Kossuth Lajostól megkapta a nemzetőr százados rendfokozatot. A szabadságharc bukása után sem hagyta el szülővárosát: Vásárhely közéletében komoly szerepet vállalt nemcsak iparos mesterként, de tovább képviselte a szabadságharc eszméit. A kiegyezést sem fogadta el és a Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt helyi elnökeként politizált tovább.
1869-ben megalakította az első olvasókört Hódmezővásárhelyen (ez volt a Hódmezővásárhelyi Első Olvasókör Tabánban), amelyet 28 évig vezetett. 1877-ben 16 társával együtt kilépett az evangélikusok közül és megalapította az erdélyi származású, egyistenhitű unitáriusok vásárhelyi egyházközségét.
A Szabadság Olvasókör udvarán található mellszobrát 2007-ben adakozásból készítette el Návay Sándor.