Harmincnál is több nagymamakorú asszony és néhány nagypapa ropta a táncot a Csúcsi Olvasókörben, a Tyukász Brigitta vezette szenior örömtánc foglalkozáson, mely boldogsághormonokat szabadít fel a résztvevőkben.
– Táncnak mondjuk, de valójában ez egy igazi torna: megmozgatja az agyat, a kezet, a lábat és az egész testet. Én nagyon szeretem. Régebben ülőtáncot is jártunk, de most már elegen vagyunk ahhoz, hogy inkább sor-, vagy körtáncot, sőt más formákat is járjunk. Nagyon elfáradok egy-egy alkalom után, de az óra végére úgy érzem, szinte kicserélődöm. Mire hazaérek, a fáradtság is elmúlik – mesélte Lovas Imréné Licike, aki hét éven át rendszeresen járt örömtáncra, majd egy rövid szünet után nemrégiben kezdte újra.
Hasonló élményekről számolt be Molnárné Magdi is: – Nem úgy fáradok el itt, mint máskor. Két éve járok ide, és már az első alkalommal nagy szeretettel fogadtak. Azóta mindig várom a következő órát. Jó a zene, remek a tánc, és nagyszerű társaság alakult ki. Persze kifáradunk, kimelegszünk, de számunkra ez nem jelent megterhelést – mondta, hozzátéve, hogy az interneten talált rá a szenior örömtáncra.
A szenior örömtánc nem társastánc, vagyis nem párok táncolnak (férfiak ezúttal is csak elvétve akadtak a résztvevők között), hanem csoportos mozgásról van szó, amely leginkább a görög néptánchoz hasonlítható.
– Az öröm ebben a táncban az, hogy a résztvevők végig mosolyognak és nevetnek, miközben boldogsághormonok szabadulnak fel bennük. A zene önmagában is élményt ad, de a közös együttlét még inkább fokozza a pozitív hatásokat – mondta Tyukász Brigitta gyógytornász, szenior örömtánc-oktató. – Az ajánlások szerint egy felnőttnek hetente 150–300 percet kellene mozognia. Idősebb korban ehhez egyensúlyfejlesztő gyakorlatok is szükségesek, hiszen a 60 év felettieknél nagyon magas az elesés kockázata. Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy ezt minél jobban csökkentsük. A tánc pedig észrevétlenül fejleszti az egyensúlyt és a koordinációt, hiszen a zene ritmusváltásaihoz a járás tempóját is folyamatosan igazítani kell. Az örömtáncot 50 éves kortól ajánljuk, de vannak 90 feletti résztvevőink is – tette hozzá.
A több mint harminc nagymama- és néhány nagypapakorú táncos gyorsan elsajátította az alkalomhoz hozott, zenéhez tartozó koreográfiát. Néhány bizonytalan mozdulat után aztán olyan lelkesedéssel járták a táncot, mintha évek óta mást sem gyakoroltak volna. Ez az alkalom azért volt különleges, mert szeptember 8-a a Fizioterápia és a Gyógytorna Világnapja, melyen a mozgás fontosságára hívták fel az idősebbek figyelmét.