A XX. Szent István Napok és Borfesztivál utolsó napján tartották meg az ötnapos programsorozat harmadik közéleti pódiumbeszélgetését. Márki-Zay Péter polgármester a BFMK előtt felállított színpadon – a tervezettnél kisebb létszámban – fogadta vendégeit, Vona Gábor egykori Jobbik-elnököt, jelenlegi 2RK-elnököt, illetve Bedő Dávidot, a Momentum volt országgyűlési képviselőjét. A beszélgetés moderátora Molnár Róbert, Kübekháza volt polgármestere, Márki-Zay tanácsadója volt, aki bevezetőjében „forró témákat” ígért.
Az esemény talán legérdekesebb meghívottja, a bukott kormánypártból éppen kiszakadóban lévő Ferencz Orsolya egykori űrispán végül nem jött el. Részvételét az esemény előtt nem sokkal, családi okokra hivatkozva mondta vissza. Emiatt a meghirdetett óellenzéki-ófideszes diskurzus egyik fele nem tudta képviseltetni magát. A szervezők a keletkezett hiányt egy tiszás politikussal kívánták volna pótolni, de Vitézy Dávidon kívül – aki passzolta a meghívást – semmilyen választ nem kaptak. Márki-Zay kifejezte nemtetszését ezügyben, mivel fontosnak tartja, hogy minél szélesebb politikai spektrum férjen fel a színpadra.
Bukott ellenzékiek?
Ófideszes híján a pódiumbeszélgetés fő csapásiránya az óellenzékiség fogalma volt; a résztvevők egyetértettek abban, hogy a közbeszédben pejoratív jelzőként futtatott szó jelentésköre nem annyira sötét, mint ahogyan használja a köznyelv. Vona Gábor megfejelte a diskurzust annyival, hogy ő egyenesen „ősellenzékinek” definiálja magát, mivel először az MSZP–SZDSZ-kormányokkal, majd a NER-rel szemben politizált, jelenleg pedig a Tisza Párt konstruktív ellenzékének tekinti magát és pártját. A 2RK elnöke hangsúlyozta, az országnak meg kell tanulnia, mi a kormány, és mi az ellenzék szerepe.
Ne egy matekverseny legyen a választás, hanem a demokrácia ünnepe
– fogalmazott.
Bedő Dávid nagy egyetértés mellett annyival egészítette ki Vona szavait, hogy „az óellenzékizés egy politikai kommunikációs trükk”, hogy Magyar Péter elhatárolja magát a régi, sikertelen ellenzéktől. A korábban füstgyertyázásért az Országházból kitiltott politikus kiemelte, hogy pártja egy éven át azon dolgozott, hogy a Tisza Párt el tudja söpörni a Fidesz monstrumát, így ő jelenleg elégedett. Márki-Zay Péter az elhangzottakhoz hozzátette, hogy a magyar politikában nem a Fidesszel kezdődött a korrupció, hanem a legendás 70-30-as leosztással (ez egy ki nem mondott megállapodás volt a pártok között, miszerint a mindenkori kormánypárt a zsákmány 70, az ellenzék pedig 30 százalékát nyúlhatja le).
A momentumos Bedő a maga részéről elismerte, hogy jogos az óellenzéki bélyeg, mivel mind a Momentum, mind Márki-Zay indultak már együtt választáson az óbaloldali garnitúrával (Gyurcsánnyal és az MSZP-vel), ezért ülnek most ezen a színpadon és beszélnek minderről. A vásárhelyi polgármester szerint akkor mind azt tették, amit helyesnek véltek, hazafi módra cselekedtek.
A populizmus hozza a rontást, minden kommunizmus, ami tiltani akar
Vona Gábor kiemelte azoknak a névtelen ellenállóknak a szerepét, akik a NER fénykorában is harcoltak, szerinte ők érdemlik a legnagyobb tiszteletet. Márki-Zay is hozzátette, ő maga sem hálát vár Magyar Pétertől vagy a Tisza-kormánytól, csupán kötelességet teljesítettek. Ugyanakkor szerinte „nagyon csúnya dolog”, hogy még a Tisza Szigetek tagjai sem léphetnek be a Tisza Pártba, ezt egy érthetetlen helyzetnek tartja, aminek nincs helye egy demokráciában.
Ezt követően rákanyarodtak a populizmus fejtegetésére, ami Márki-Zay szerint a Fidesz alatt a „csirkefarhát árának befagyasztásában és a rezsicsökkentésben” mutatkozott meg a legtisztábban. Mindkettőt „fideszes néphülyítésnek” nevezte. Ehhez kapcsolódóan előhozta a Tisza-kormány egyik friss döntését a vényköteles gyógyszerek áfájának eltörléséről, ami szerinte szintén nettó populista lépés.
A beszélgetés háromnegyedénél Vona bedobta pártjának egyik fő programpontját, a pártmentes önkormányzatok koncepcióját, eszerint ki kellene szorítani a politikai pártokat a helyhatósági választásokról, és bátorítani, erősíteni a lokál civil szervezeteket. Márki-Zay erre finoman kommunistázott egyet, mivel számára „minden kommunizmus, amit tiltani akar bármit”. Vona mosolyogva annyit reagált, hogy mondták már róla, hogy terrorista, muszlim, homoszexuális, de kommunistának eddig a pontig még nem nevezték. Bedő Dávid annyit fűzött a témához, hogy szerinte nem a pártok szerepe, hanem az önkormányzatok óriási száma (körülbelül 3200) az igazi probléma. Úgy véli, tizedennyi önkormányzat is elég lenne Magyarországra, feltehetően összevont településigazgatási központokat képzelne el, bár erre csak következtetni lehet, mert ezt nem fejtette ki. Azt azért hangsúlyozta, hogy Hódmezővásárhelynek nyilván saját polgármestere lenne még egy ilyen struktúrában is, a közönség nevetett.
A volt Jobbik-elnök egy másik provokatív programpontot is előhúzott:
A mai Magyarországon eljutottunk oda, hogy egy átlag magyar fiatal attól, hogy egy átlagos magyar lakásnak a tulajdonosa legyen, soha ilyen távol még nem volt a történelemben, mint most.
Szerinte ennek a kérdésnek a rendezése kulcsfontosságú lenne a ifjúság elvándorlásának megállításában. Márki-Zay a lakhatás kihívásának fontosságával egyetértett, azonban egy ponton elterelte a témát a hajléktalanok és lakásbitorlók irányába, miközben Vona kimondottan a fiatalok lakáshoz jutását dobta be a közösbe. A vásárhelyi polgármester az alkotmányozás kérdéskörét is érintette, idézte is Róna Péter szavait, miszerint „nagy konszenzus akkor van, ha rövid az alkotmány”, vagyis a rendszerváltásnak három kulcseleme kell, hogy legyen (alkotmány, választási rendszer, médiatörvény), minden más már szakmai kérdés.
Osztályozó értekezlet
Az egyórás pódiumbeszélgetés záró aktusaként a felek osztályozták a Tisza-kormány első száz napos kormányzását. Márki-Zay passzolta a kérdést, mivel némely területen szerinte kiválóan teljesít Magyar Péter kormánya, máshol pedig még várni kell az eredményekre. Vona nem mondott pontos számot, helyette átirányította a nézőket a Második Reformkor oldalára, ahol mind a tizenhat tárca eddigi teljesítményét értékelték. Annyit elárult, hogy összesítve a tiszás kormányzás egy hármas fölére vizsgázott idáig. Bedő Dávid a kormányzásra ötöst, rendszerváltásra viszont hármast adott.
A teljes beszélgetést alább tekinthetik meg: