Pénteken délután 5 órakor kezdődik a 125 éve született Németh László emléke előtt tisztelgő konferencia, a Németh László Városi Könyvtárban.
A vásárhelyi önkormányzat és a városi könyvtár közös rendezvényén köszöntőt mond Márki-Zay Péter polgármestere. Az elhangzó előadások: Gulyás Martin történész – Értelmiségi magatartásminták a politikai diktatúrában – hová soroljuk Németh Lászlót? Füzi László irodalomtörténész, főszerkesztő – Németh László vásárhelyi évei (Áttekintés), Ekler Andrea kritikus, szerkesztő – Németh László és a Magyar Rádió kapcsolata.
Az est moderátora: Simon Ferenc mestertanár. Az ünnepi program előtt koszorúzást tartanak a könyvtár előtti Németh László-szobornál.
***
Németh László hódmezővásárhelyi évei alkotói és pedagógiai szempontból is kiemelkedő időszakot jelentenek az életében. Kapcsolata a várossal már 1940-ben elkezdődött, amikor Móricz Zsigmond társaságában író-olvasó találkozóra látogatott ide, és nagy hatást tett rá a helyi oktatási kezdeményezés, a tanyai tehetséggondozás. A valódi kötődés azonban 1945-ben alakult ki, amikor a helyi református egyház meghívására tanítani kezdett a városban.
1945 és 1948 között a Bethlen Gábor Református Gimnázium és a leánygimnázium tanára volt. Nemcsak irodalmat, hanem más tantárgyakat is oktatott, például matematikát is. Ez az időszak „kísérletező pedagógusként” is fontos volt számára: új oktatási módszereket próbált ki, és aktívan részt vett a város szellemi életében.
Hódmezővásárhely nemcsak munkahely, hanem alkotói közeg is volt számára. Több jelentős műve itt született vagy itt nyerte el végleges formáját: itt fejezte be az Iszonyt, a város alakjai ihlették az Égető Esztert és itt dolgozta át a Mathiász-panziót.
Emellett több történelmi drámája és írása is ehhez a korszakhoz kötődik. Cseresnyés című drámájának Vásárhely adta az élményanyagot, az itt szerzett pedagógiai és társadalmi tapasztalatok formálták a mű gondolkodásmódját, és ezekből építkezve született meg a dráma konfliktusrendszere
Bár 1948 után már nem élt folyamatosan Vásárhelyen, 1954-ig rendszeresen visszajárt, és később is erős érzelmi kötődése maradt a városhoz, honvággyal gondolt vissza a vásárhelyi évekre.1957-ben Kossuth-díjának, akkor jelentősnek számító 100 ezer forintos összegét a Bethlen gimnázium könyvtárának adományozta.