Diákok ezreinek volt a tanára, egykoron maga is gerelyhajító volt és manapság is napi 4-5 órát edz, hogy szenior súlylökőként indulhasson az idei Magyar Bajnokságon Neményi Béla, akit erőnléti edzőként is ismernek és januárban töltötte be a 80. életévét.
– A hobbim a foglalkozásom, a foglalkozásom a hobbim. Ha újrakezdhetném, újra ezt csinálnám – mondta Neményi Béla, aki 1968. júniusában kezdett tanítani, miután befejezte a Testnevelési Főiskolát. – Sok helyen tanítottam, így a Mezőgazdasági Szakközépiskolában, amely ma Gregus Máté nevét viseli, de dolgoztam a Kertvárosi Általános Iskolában, és a Klauzál utcaiban is. Voltak helyek, ahová többször is visszahívtak – mondta, s amikor azt kértem, nagyjából vegye számba, hány tanítványa is lehetett, egy ideig gondolkozott, majd azt mondta, hogy több ezer.
– Pontos számot nem tudnék mondani, és szerintem senki sem tudna ennyi idő után. A sportpálya felé egykori testnevelő tanárom, Újvári József vitt el. Ő számomra apám helyett apám volt, mert édesapám korán, tüdőrákban hunyt el, még az államvizsgám előtt. Nagyon jó kapcsolatban voltunk, nagyon szerettem őt, és mondhatom, hogy ő is engem. A Szent István téren kezdtem az iskolát még 1952-ben, ott voltam elsős. Nemcsak testnevelő tanárként, hanem edzőként is sokan ismertek. Közel húsz évig voltam edző a HFC-nél, majd amikor megalakult a HMSE, felkértek, hogy segítsek, terveket készítsek. Kovács „Dodó” volt az egyik edzőtársam, mellette futballista is volt. Nagyon szerettem ezt a munkát – mondta.
A kedvenc sportága az atlétika volt, melyben már fiatal korában is komoly eredményeket ért el.
– A feleségemmel együtt kezdtük. Kislabdát 95 méter körül dobtam és jó barátságban voltam és vagyok Németh Miklós olimpiai és világbajnok gerelyhajítóval is (aki a 94.58 méteres dobásával világcsúcsot állított fel az 1976-os montreali olimpián), akivel egyidősek vagyunk. Az ő gerelyével is dobtam. Sajnos megsérült a könyököm, és hat évig nem tudtam gerelyt hajítani. Ez nagyon kellemetlen kiesés volt. Közben súlyt löktem és diszkoszt dobtam. Súlylökésben ma is benne vannak az eredményeim az évkönyvekben, magyar bajnokságon harmadik lettem úgy, hogy 85 kilósan 120 kilós versenyzők ellen indultam. Elsőéves főiskolásként bekerültem az utánpótlás-keretbe, igaz, akkor még nem gerelyhajításban – mondta.
Ehhez a sportághoz negyedéves hallgató korában tért vissza, barátai biztatására, de a hat év kihagyás sokat számított, azt már nem lehetett behozni.
– Szenior koromban viszont újra versenyezni kezdtem, már nosztalgiából is. Hála Istennek ott is szép eredményeim lettek: tizennyolcszor nyertem magyar bajnokságot, és egyszer szenior világbajnok is lettem. Bejártam a fél világot, Ausztráliától kezdve sok helyen megfordultam. És még egyszer mondom: ha újrakezdeném, újra ezt csinálnám. Most már nem merek gerelyt hajítani, mert nem tudok rendesen nekifutni. Inkább súlyt lökök, abban szeretnék még versenyezni. Nem vagyok feladós típus. Amíg tudok, mozgok. Nem tudok – és nem is akarok – mozgás nélkül élni – árulta el.
Neményi Bélát az zavarja, hogy a járás már nehezebben megy neki, mint fiatalabb korában. – Nyolcvan felett az emberek többsége már nem sportol, de én azt mondom: ha fel tudok készülni, akkor akár helyből lökéssel is elindulok, csak hogy ott lehessek. Fontos ez a közeg, a régi sportbarátságok, bár sajnos sokan már nincsenek köztünk. Azt kívánom a fiatal kollégáknak, hogy 80 éves korukban is így tudjanak beszélni a munkájukról – mondta.
Neményi Béla igazi lokálpatrióta, hiszen sok helyre hívták a fővárosba különböző egyesületekbe, de mindig nemet mondott. – Vásárhely a szülővárosom, apai és nagyapai ágon is ide kötődöm egészen az 1800-as évekig. Egyszerűen szeretem ezt a várost. Akkor is ide vágytam vissza, amikor a Csendes-óceán, vagy a Fekete-tenger partján jártam. Ez az én szülőhelyem – tette hozzá, majd ismét nekilátott a láb erősítéshez azon a Mezőgazdasági Kar udvari épületében lévő konditeremben, melyet annak idején ő hozott létre.
***
Neményi Béla 1946. január 21-én született Hódmezővásárhelyen, szülei egyetlen gyermekeként. Tanulmányait 1952-ben kezdte a Szent István téri Általános Iskolában, majd 1960-tól a Kossuth Zsuzsanna Gimnázium tanulója volt, ahol 1964-ben érettségizett. Ugyanazon év szeptemberében Budapesten, a Magyar Testnevelési Főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Tanári oklevele mellett hét sportágban edzői képesítést is szerzett.
1968. július 1-jétől a hódmezővásárhelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban helyezkedett el testnevelő tanárként. Az intézmény 1973-tól főiskolai kari minősítésben működött, ahol Neményi Béla 2009. december 31-ig, összesen 41 és fél éven át tanított.
Tanári munkája mellett edzőként is aktívan részt vett a város sportéletében, elsősorban az atlétika, az NB II-es labdarúgás és a kézilabda területén. 1969-ben tanítványa volt Rakonczai Mihály kalapácsvető, aki később a válogatott keret tagja lett. A hódmezővásárhelyi HMSE NB II-es labdarúgócsapatánál 1975 és 1983 között dolgozott edzőként.
Atlétikában is jelentős eredményeket ért el tanítványaival: Albert Violetta serdülő magyar bajnok lett súlylökésben, Nánai Lilla pedig gerelyhajításban junior magyar válogatott kerettagságot szerzett. Munkáját számos városi és megyei sportkitüntetéssel ismerték el. 1957-től maga is aktívan sportolt. Éveken át serdülő magyar csúcstartó volt dobóatlétaként. Középiskolásként sportiskolai magyar bajnoki címet szerzett, majd utánpótlás-válogatott kerettag volt súlylökésben és gerelyhajításban.
Aktív versenyzői pályafutását sérülés miatt volt kénytelen megszakítani, de szenior korosztályban folytatta sporttevékenységét. Gerelyhajításban tizennégyszeres magyar bajnok lett, Európa-bajnokságokon negyedik helyezést ért el Ljubljanában, hetediket Poznańban. Világbajnokságokon is sikeresen szerepelt: Magyarországon rendezett vb-n ezüstérmet szerzett, Riccionéban pedig nyolcadik helyen végzett.