Nagyon sokan vettek részt a Vásárhelyen megszervezett cigányság melletti demonstráción. Gavodi István, Oláh Mihály, Kovácsné Békési Nikolett, Szirmai Nándor valamint Márki-Zay Péter és Ferenczi Gábor mondott beszédet, a tömegben képviseltette magát az aHang csapata, több Tisza sziget valamint vásárhelyi cigány és nemcigány emberek.
Szolidaritásból és az emberi méltóság védelmében gyűltek össze péntek este Hódmezővásárhelyen azok, akik szerint elfogadhatatlan az a politikai beszédmód, amely megbélyegez, lenéz és megoszt közösségeket. A demonstráción több felszólaló is hangsúlyozta: nem cigánykérdésről, hanem alapvető emberi és politikai kérdésről van szó. Lázár János miniszter rasszista megnyilvánulása többek szerint nem megbocsátható még akkor sem, ha a gyakorlattal ellentétben, most bocsánatot kért.
A rendezvényen nagyon sokan megjelentek – a számháborút elkerülve becsült számot sem írunk. Jelen volt az aHang csapata, több Tisza Sziget, valamint vásárhelyi cigány és nem cigány emberek, akik közösen álltak ki a rasszizmus ellen. A felszólalók szerint az a hatalomgyakorlás, amely ma egy közösséget aláz meg, holnap bárki ellen fordulhat.
A demonstráció elején elhangzott: április 12-én nem csupán választás történik, hanem lehetőség nyílik szakítani egy olyan politikai mentalitással, amely az embereket „belső tartalékként” kezeli, miközben az ország belerokkan a látszólagos jóléti intézkedésekbe. A jelenlévők szerint ez a szemlélet elfogadhatatlan, és változásra van szükség.
Gavodi István: „A kimondott szónak súlya van”
Elsőként Gavodi István, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese szólalt fel, aki hosszú évtizedek munkatapasztalatával érkezett a színpadra. Mint elhangzott, a munka világából jött, művezetőként pedig sok roma származású vásárhelyinek segített álláshoz jutni.
Beszédében Lázár János mondatára reagált, amely szerinte joggal keltett felháborodást sokakban. Gavodi István hiteltelennek nevezte az utólagos magyarázkodást, és hangsúlyozta: nehéz elhinni, hogy egy tapasztalt politikus ne tudná, mit mond. Ironikusan jegyezte meg, hogy ha valóban „tartalékként” tekintenek a romákra, akkor legalább olyan feltételeket kellene biztosítani számukra, amelyek valódi megbecsülést jelentenek.
Felszólalásában párhuzamot vont a sport világával, ahol a kispadon ülők csak végső esetben kerülnek pályára. Szerinte nagy baj lehet a kampányban, ha most őket akarják „bevetni”. Gavodi István úgy fogalmazott: a gyors bocsánatkérés inkább politikai kényszernek tűnik, mint valódi felismerésnek, hiszen „a kimondott szónak súlya van”, és az utólagos magyarázat nem törli el a sebeket.
Oláh Mihály: „Nem tartalék, hanem erőforrás”
A következő felszólaló Oláh Mihály volt, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat képviselője, aki a városi önkormányzatnál is vezető beosztásban dolgozik. Bemutatásakor kiemelték: nemcsak beszél a közösség érdekeiről, hanem nap mint nap dolgozik is értük.
Oláh Mihály beszédét egyértelmű üzenettel kezdte: a Magyarországon élő cigányság nem tartalék, hanem az ország egyik legnagyobb erőforrása. Hangsúlyozta, hogy a roma közösség tagjai a munka, a tanulás és az élet minden területén aktívan részt kívánnak venni, és becsületes adófizető állampolgárokként akarnak hozzájárulni az ország működéséhez.
Felszólalásában élesen bírálta azt a gondolkodást, amely szerinte egyoldalúan és megbélyegző módon a romákra hárítana bizonyos munkaköröket. Úgy fogalmazott: nem a munkával van probléma, hanem azzal, ha azt kizárólag egy kisebbség számára jelölik ki. Hozzátette, hogy valódi megoldás lehetne például a munkanélküliek bevonása vagy más, kirekesztést nem erősítő intézkedések.
Oláh Mihály kiemelte: a cigányság a magyarság szerves része, nem különálló társadalmi csoport, amelyet lenéző vagy megalázó stílusban lehet kezelni. Véleménye szerint a társadalom minden területén ugyanolyan mértékben képes hozzájárulni a közösség egészéhez, ha megkapja az ehhez szükséges lehetőségeket. Beszédét határozott üzenettel zárta: soha többé nem elfogadható, hogy bárkit ilyen megalázó helyzetbe hozzanak.
Kovácsné Békési Nikolett: „Ez nem elszólás volt, hanem üzenet”
Kovácsné Békési Nikolett beszéde a demonstráció egyik legmegrendítőbb pillanata volt. Már az elején világossá tette: ezúttal nem képviselőként, nem vállalkozóként, hanem roma emberként és édesanyaként szólal meg. Olyan emberként, aki pontosan tudja, mit jelentenek a mindennapokban azok a mondatok, amelyek a Lázáréhoz hasonló előítéletet hordoznsk. Felidézte azt a kijelentést, amelyben Lázár egy egész közösséget nevezett meg „belső tartalékként”, miközben a legmegalázóbb munkákról beszélt. Nikolett szerint ez nem félresikerült mondat volt, nem munkaerőpiaci elemzés, hanem világos üzenet: azt sugallja, hogy egyesek kevesebbet érnek. Hogy róluk megengedett így beszélni, őket ilyen szerepbe lehet kényszeríteni.
Beszédében hangsúlyozta: amikor egy vezető mond ki ilyen szavakat, annak következményei vannak. A szavak irányt mutatnak, feljogosítanak másokat is arra, hogy hasonló hangnemben beszéljenek – az utcán, a buszon, az iskolában vagy a munkahelyeken. A roma közösség tagjai pedig nap mint nap viselik ennek a terhét, a gyerekektől az idősekig.
Kovácsné Békési Nikolett nem tagadta: érti, hogy kampányidőszakban sokan mindent a győzelemnek rendelnek alá. De szerinte ez már messze nem az első alkalom, hogy a romákról megalázó, kirekesztő mondatok hangzanak el. Felidézte azokat a korábbi kijelentéseket is, amelyek a romákat bűnözéssel vagy sikertelenséggel azonosították. Úgy fogalmazott: ezek a mondatok nemcsak sértőek, hanem embertelenek is.
Beszéde legfájdalmasabb részeiben a hétköznapi tapasztalatokról beszélt. Arról, milyen érzés, amikor egy gyereket az iskolában másként kezelnek. Amikor egy állásinterjún már az első pillantás elárulja, hogy a roma származású embert nem látják szívesen, akármilyen jó önéletrajza van. Vagy amikor egy munkahelyi értekezleten „poénként” kerül elő egy cigány családról készült kép, és a kollégák nevetnek. Ilyenkor az ember ott ül, méltósággal hallgat, miközben belül azon gondolkodik: vajon róla is ezt gondolják-e.
Kiemelte: roma emberként sokszor kétszer annyit kell bizonyítani. Mégis ritkán kérdezik meg tőlük, milyen érzés így élni. Azt is visszautasította, hogy egy tanult, dolgozó roma ember sikere politikai programok vagy pártok érdeme lenne. Szerinte ezek a sikerek egyéni döntések, küzdelmek és kitartás eredményei.
Hangsúlyozta: a romáknak nem „lehetőséget adnak”, hanem jogaik vannak. Joguk a tanuláshoz, a tisztességes munkához, a vezetői pozíciókhoz, a megbecsüléshez. Ugyanolyan magyar állampolgárok, mint bárki más, ide születtek, magyar az anyanyelvük, és gyermekeik is ugyanúgy a magyar társadalom részei.
Beszédét határozott kiállással zárta: nem kivételezést kérnek, nem ingyenes előnyöket, csupán azt, hogy emberként tekintsenek rájuk. Hogy a roma szó ne szitokszó legyen Magyarországon. Az emberi méltóság pedig – mint mondta – nem alku tárgya.
A képviselő asszony beszédét sokszor taps kísérte.
A felszólalás végén megköszönte mindazok jelenlétét, akik eljöttek, kiálltak a roma közösség mellett, és nem hagyják őket egyedül a mindennapi küzdelmekben.
Szirmai Nándor: „Nincs bocsánat!”
Szirmai Nándor felszólalása indulatokkal teli, mégis történelmi emlékezettel átszőtt beszéd volt. Határozottan visszautasította azt a szemléletet, amely egy egész népcsoportot bélyegez meg, és figyelmeztetett: ha ma a romák ellen lehet ilyen hangon beszélni, holnap bárki lehet a következő.
Felidézte a múltat, a hatvanas–hetvenes éveket, amikor – mint mondta – a cigány emberek tömegei dolgoztak az ország építkezésein. Úgy fogalmazott, hogy mindenhol ott voltak: hidegben, melegben, nehéz fizikai munkát végezve, miközben mások irányítottak, a Lázár nevéhez fűződő tram-train éptésén is. Szirmai hangsúlyozta: ez a munka máig nincs elismerve, miközben a megbélyegzés újra és újra visszatér.
Felszólalásában világossá tette: nem fogadják el többé, hogy hallgassanak, és nem fogadják el az üres bocsánatkéréseket sem. Szerinte a kimondott szavak nem tűnnek el attól, hogy valaki később visszakozik. A beszéd egyik legerősebb üzenete az volt: nem lehet mindent elintézni egy „elnézést”-tel, mert a sértések mögött rendszerszintű gondolkodás húzódik meg.
Szirmai Nándor beszéde nyers, szókimondó volt, de pontosan azt a dühöt fejezte ki, amely sokakban felgyülemlett. A közönség soraiban cigány és nem cigány vásárhelyiek együtt hallgatták, sokan tapssal és egyetértő bekiabálásokkal reagálva.
Márki-Zay Péter: „Nem hagyjuk, hogy bárkit megalázzanak”
A demonstráción felszólalt Márki-Zay Péter, akit Kecskés Fanni, a rendezvény moderátora olyan emberként mutatott be, aki évek óta következetesen, nem kampányszerűen áll ki a roma közösség mellett Hódmezővásárhelyen. Beszédében hangsúlyozta: számára a cigányság ügye nem politikai jelszó, hanem erkölcsi és közösségi kérdés, szívügy.
Márki-Zay Péter már a megszólalása elején világossá tette: ez az esemény nem pusztán szolidaritási gesztus, hanem egyértelmű politikai és erkölcsi kiállás a cigányság mellett.
„Végtelen hálás vagyok azért, hogy eljöttek ide, hogy együtt kiálljunk a cigányság mellett, kiálljunk cigány testvéreink mellett, és ne hagyjuk, hogy őket bármikor bárki megaláztassa” – fogalmazott, majd azonnal hozzátette: „A jövőben sem fogjuk hagyni.”
Márki-Zay külön hangsúlyozta, hogy a jelenlévők jelentős része nem roma származású, amit a közösségi együttérzés fontos bizonyítékának nevezett. „Büszke vagyok, hogy az itt jelenlévőknek legalább a fele nem cigány származású. Mi mindannyian együttérzünk, szívünk együtt dobban, amikor bárkit hátrányosan megkülönböztetnek, megaláznak” – mondta.
A beszéd központi eleme Lázár János bocsánatkérése volt, amelyet Márki-Zay szerint bár helyes lépésnek kell nevezni, de messze nem elegendőnek. Elmondta, hogy egy országos médium jelezte, hogy azért nem jelent meg a rendezvényen, mert Lázár János bocsánatot kért, ám szerinte ez nem zárja le az ügyet.
„Ez a politikai kultúra minimuma, de ezzel nincs elintézve ez a kérdés” – hangsúlyozta, majd kétségét fejezte ki a bocsánatkérés őszinteségével kapcsolatban. „Kicsit furdal a kíváncsiság, hogy ha nem kampányidőszak van, akkor is bocsánatot kért volna-e” – fogalmazott.
A beszéd egyik legerősebb része Lázár János politikai és morális bírálata volt. Márki-Zay szerint elfogadhatatlan, hogy egy vezető politikus trágár, megalázó kifejezéseket használjon úgy általában is, de emberekre, különösen a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokra egyenesen alávaló.
„Nehéz is valakit miniszter úrnak szólítani, aki folyamatosan mocskos trágár szavakat használt. Nem méltó, soha többé nem lehet ilyen miniszter Magyarországon” – jelentette ki. Hozzátette: „Ezer éves történelmünk során soha ilyen trágár miniszterünk még nem volt.”
Márki-Zay szerint Lázár János nemcsak a romákat sértette meg, hanem minden tisztességes munkából élő embert. „Nem tapasztalta meg, milyen tisztességes munkából megélni” – sorolta, hangsúlyozva, hogy a lenézés mögött társadalmi elszakadás és hatalmi gőg áll.
A beszédben hangsúlyosan jelent meg az a gondolat is, hogy a romákkal szembeni előítéletek tudatos politikai eszközök. „Amikor a cigányokat negatív képzettársításokkal próbálják megalázni, akkor mindig elmondom: az ország legnagyobb tolvajai nem a cigány testvéreink, hanem a politikusaink” – mondta, majd hozzátette: „Minden ember munkáját, becsületét bőrszínre, származásra való tekintet nélkül kell elismerni.”
Beszédében felidézte a tatárszentgyörgyi roma gyilkosságot. Márki-Zay emlékeztetett: „Egy szegény roma kisfiút puskával lelőttek. Csak azért, mert cigány volt.” Szerinte az ilyen tragédiák nem elszigetelt események, hanem a gyűlöletkeltő politikai beszédek következményei.
„Amikor a kormány feszültséget szít, gyűlöletet kelt, akkor ezeknek a gyűlöletgyilkosságoknak ágyaz meg” – fogalmazott, majd világossá tette: a demonstráció célja az, hogy ilyen soha többé ne fordulhasson elő.
Márki-Zay Péter a beszéd végén egyértelmű politikai követelést fogalmazott meg: „Lázár Jánosnak távoznia kell. Távoznia kell ennek a politikai kultúrának, távoznia kell a gyűlöletkeltésnek.” A tömeg skandálásba kezdett, ő pedig így zárta: „Ha nem mond le, akkor április 12-én nekünk kell leváltani. Most kell megállítani a gyűlöletet. Most kell megállítani Lázárt! Most kell megállítani a Fideszt!”
Márki-Zay Péter búcsúzóul felkérte a tömegben ott lévő Ferenczi Gábort, a TISZA Párt országgyűlési képviselő-jelöltjét, hogy mondjon pár szót, akit bár meglepett a felkérés, de azonnal élt a lehetőséggel.
Ferenczi Gábor: „Nincs jobb és bal, csak magyar”
Ferenczi Gábor beszédében világosan kifejezte együttérzését és értékrendjét, különösen a cigánysággal kapcsolatban. Ferenczi meghatározó gondolata az volt, hogy a mai politikai diskurzus gyakran kizár másokat pusztán azért, mert másként gondolkodnak vagy nem illeszkednek egy adott narratívába. Szerinte az olyan megnyilvánulások, amelyek embereket kizárnak egy „magyar” identitásból, mélyebb társadalmi problémát tükröznek — nem csupán etnikai kérdést, hanem közös emberi és nemzeti identitás kérdését.
Ferenczi továbbá arról beszélt, hogy a politikai kirekesztés ma nem csak egy szűk réteget érint, hanem szélesebb közösségeket is: „Én is kivagyok rekesztve a kormány magyar fogalmából. Mert ugye bár láthattuk, hogy Tisza képviselőjelöltársamat szlovák asszonynak bélyegezték, de hogyha valaki csak más gondol, tehát nem azt gondolja, amit ők, akkor már azok sem magyarok.”
Hangsúlyozta: a meghatározóbb közéleti hangnem nem a közös ügyeket, hanem a megosztást emeli fő témává, és sokakat érinthet — akár politikai nézet, akár személyes hátterük alapján.
Ferenczi kiemelte: „Itt nincs jobb, nincs bal, csak magyar. Ez a legfontosabb dolog, hogy elsősorban magyarok vagyunk, mindannyiunkat megillet a piros‑fehér‑zöld, a magyar zászló, a himnusz, a jogok és az esélyegyenlőség.”