Bár az utóbbi hetekben azt tapasztalhattuk, hogy az év korábbi időszakaihoz képest viszonylag sok eső esett, Hódmezővásárhely és környéke valójában súlyos csapadékhiánnyal küzd. Sirkó Zoltán kertészmérnök, ökológiai gazdálkodó szerint a városi zöldfelületek, a mezőgazdaság, az élelmiszerellátás és az emberek egészsége is veszélyben van, miközben a politikai döntéshozók gyakran csak rövid távú megoldásokban gondolkodnak.
„Novemberig alig jött össze a 200 milliméter csapadék, ami nem félsivatagi, hanem a sivatagi klímának a csapadékmennyisége” – sokkolt egy ténnyel mindjárt beszélgetésünk elején a szakértő. A térség éves átlagos csapadéka 550 milliméter körül van, az idei év azonban ettől drámaian elmaradt. Elmondta, a nyári és őszi aszály miatt a felszín alatti vizek szintje kritikus szintre esett, de a folyók vízhozama is tovább csökkent a túlzott öntözés miatt.
A mezőgazdasági gyakorlatok – különösen a nagyüzemi szántóföldi termesztés – tovább terhelik a rendszert, miközben a „víz a tájban” szemléletre lenne szükség: azaz a természetes vízvisszatartásra a tájban, nem csupán a csatornákban és mesterséges víztározókban.
Már Vásárhelyen is látványosak a vízhiány következményei
A városi környezetben a klímaváltozás és a csapadékhiány már látványos hatásokkal jár. Az őshonos fák pusztulása is szembetűnő a városban, de a város környékén is, például a Csomorkányi út, vagy a Rárósi út mentén.
Ennek több oka is van, és csak egyik a lecsökkent csapadékmennyiség. A városi burkolatok és csatornák gyorsan elvezetik az esővizet, így a talaj nem tudja természetes módon megtartani a nedvességet. A fűnyírás és a gyepszőnyegek folyamatos tarra nyírása csökkenti a talaj nedvességmegtartó képességét és a biodiverzitást.
Át kéne alakítani a gyepgazdálkodásunkat, nem kéne állandóan tarra nyírni a füveket. Ott, ahol nincs nagy mozgás, hagyni kellene a biomasszát, hogy pormegkötő, hőségcsökkentő hatása legyen, és a talajba juttassa a vizet
– fejtette ki Sirkó Zoltán, aki szerint a lombgyűjtés is újragondolásra szorul – a lombot nem szabadna elszállítani a parkokból, hanem helyben kellene komposztálni, a fák tövében halmozni, komposzttal lesúlyozni, ami megtartaná a talaj nedvességét és javítaná a fák túlélőképességét.
De a szennyvizet és a tisztított szennyvizet sem kellene a Tiszába elvezetni, a városnak ezeket is helyben kellene tartani, hogy a víz visszakerüljön a talajba és a növényekhez jusson. Sokat jelentene az is, ha a Kenyere-érből kiszednék a betonbetétet, hogy a lehulló csapadék és a városi vizek ne folyjanak el azonnal, hanem a talajba szivárogjanak – ez jó hatással lehetne az egész város ökoszisztémájára.
Mi lesz, ha nem lépünk?
Egyelőre folyik a víz a csapból, de ez nem jelenti azt, hogy ez mindig így is lesz a belátható jövőben, vagy a gyerekeink, unokáink életében is. Bárki fejében megkongathatja a vészharangot például az a tény, amire Sirkó Zoltán felhívta a figyelmet: A Kása-erdő városi kutainál a talajvízszint évente 10 métert csökken, ez pedig komoly kockázatot jelent a városi vízellátás hosszú távú biztonságára. A szakértő figyelmeztetett:
„Néhány tíz évet adok neki, hogy a város ivóvízellátása is problémákkal fog küzdeni, azzal együtt, hogy mi vagyunk a lavór alja, tehát elvileg nálunk jelentkezik ez majd a legkésőbb.”
Élelmiszerárak és mezőgazdasági kockázatok
A csapadékhiányt közvetlenül érezni fogjuk – és érezzük már most is, – az élelmiszer-infláció növekedésében.
„A kukoricatermesztés az Alföldön jelenleg kockázatos vállalkozás, aki vetett, az idén fél, de inkább harmad termést tudott betakarítani” – hívta fel a figyelmet a szakértő. Álláspontját Hódi László növényorvos is alátámasztotta, akivel a VTV nemrégiben készített interjút. Akkor, a november eleji néhány esőzés után is csak egy ásónyomban lehetett nedves talajt találni, és az ősszel elvetett búzán és árpán is jól látszott már, hogy baj van.
A vízhiány miatt csökkenő termés nemcsak a gazdákat, hanem a fogyasztókat is érinti: az árak drasztikusan emelkednek, és az állattartás is veszélybe kerül, ami tovább súlyosbítja az élelmiszerellátás bizonytalanságát.
Aki pedig otthon a kiskertjében termesztene zöldséget-gyümöcsöt, szintén óriási kihívásokkal szembesül – a gyümölcsfák termése csökken, és a hobbikertek öntözése gyakran már nem biztosítható a fúrt kutak vízszintjének drasztikus csökkenése miatt.
Az egészségünkre is hat
A klímaváltozás nemcsak a természetet és az élelmiszerellátást érinti, hanem az emberek egészségét is. A szakértő szerint:
„Csak Magyarországon kb. 30 ezer ember halálát kötik a klímaváltozáshoz az utóbbi években.”
A hőhullámok és a csapadékhiány közvetlenül befolyásolják a krónikus betegek állapotát, különösen a szív- és érrendszeri problémákkal küzdőknél. „Ahogy a növények feladják, úgy az emberek szervezete is” – fogalmazta meg a szomorú realitást. Épp ezért szerinte
„minden városvezetőnek prioritásként kellene ezt kezelni.”
Az egyén tehet valamit?
A szakértő szerint az egyének is tehetnek a helyzet javításáért, még ha csak a kiskertjükben, vagy balkonjukon is. Mind a balkonládákban, mind a kiskertekben lehet a csapadékot összegyűjtve öntözni a növényeket. Sokat tud segíteni az is, ha növényfallal árnyékoljuk a lakóteret, mert ez csökkenti a hőterhelést és a légkondicionáló energiaigényét is.
Aki kertes házban lakik, kialakíthat úgynevezett esőkertet, ami összegyűjti a csapadékvizet, így megakadályozza víz hirtelen lefolyását.
A kiskertesek ugyanazt tudják csinálni, mint a városi szinten a zöldfelületeknél – árnyékolni, vizet megtartani, mikroklímát kialakítani
– hangsúlyozta a szakértő.
Rövid távú döntések, hosszú távú kockázatok
Sirkó Zoltán szerint a klímaválság kezelésében az egyik legnagyobb probléma, hogy a politikusok és döntéshozók gyakran csak rövid távú intézkedésekben gondolkodnak.
A hosszú távú stratégiai tervezés hiánya miatt az életünk múlik azon, hogy a város és a mezőgazdaság képes-e alkalmazkodni a változó körülményekhez
– figyelmeztetett.
A rövidtávú intézkedések sajnos nemcsak a zöldfelületek pusztulásához járulnak hozzá, hanem a városi hőszigethatás és az élelmiszerárak növekedéséhez is. A szakember szerint a megoldás kulcsa a természetes vízvisszatartás, a biodiverzitás növelése és a fenntartható városi vízgazdálkodás – mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőnk, és a gyerekeink jövője is biztonságban legyen.
A város és a térség megújítására vannak azonban pályázatok, amelyre önkormányzatok pályázhatnak, ilyen a nemrégiben megnyílt Kehop Plusz pályázat, amely a zöld-kék infrastruktúra fejlesztését támogatja: például vízáteresztő burkolatokat, esőkerteket és szivacsváros-programokat, a városi szerves hulladék és lomb helyben történő komposztálását, a lehulló csapadék megtartása a talajban és a növények körül, illetve a szennyvíz és tisztított szennyvíz helyben történő hasznosítását a zöldfelületek öntözésére.
Bár egyelőre nem tudni, hogy Hódmezővásárhely elindul-e ezen a pályázaton, valójában olyan lehetőségről van szó, amelyre a városnak óriási szüksége lenne, mert évtizedekre előre meghatározhatná a fejlődését és a vízzel kapcsolatos válságra adott válaszait.
Dehát most folyton esik az eső, akkor mi a gond?
A szakértő szerint novemberben ugyan érezhetően több csapadék hullott, de ez éves szinten még így sem érte el a 300 millimétert. További gond, hogy a lehullott eső 80%-a nem a vegetációs időszakban esett, így a növények számára kevés hasznos víz állt rendelkezésre.
A már kiszáradt fákat nem fogja föléleszteni
– figyelmeztetett.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy éppen most, amikor esik az eső, lenne igazán fontos a lehulló csapadék megtartása különböző módszerekkel: a talajba szivárogtatva, esőkertek és szivacsváros-megoldások alkalmazásával, a lomb és szerves hulladék helyben történő komposztálásával, valamint a zöldfelületek és városi növényzet megóvásával.
Ezek a lépések kellenének ahhoz, hogy a város és környékének zöld területei hosszú távon is megmaradjanak.