Ma a rózsaszín nevelés korszakát éljük, amikor a gyereknek mindent szabad. A szülő fél kifejezni az óhaját, mert ha a gyerek visszareagál, nem tudja, mit kezdjen vele – mondta Novák Ferenc tanár, pedagógiai viselkedéskutató tegnap a vásárhelyi ének-zenei iskolában tartott Kulcs a szófogadó gyerekhez és a türelmes szülőhöz című előadásán.
– „Ilyen a vérmérsékletem” – mondják gyakran a szülők, amikor türelmetlenek a gyerekükkel, de ez kis felelőtlenség, hiszen nem tesznek semmit a változásért. Aki ezt mondja, valójában nem tudja, mit kellene tennie – szögezte le Novák Ferenc tanár, pedagógiai viselkedéskutató csütörtök este a Domonkos Nővérek Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolájában tartott Kulcs a szófogadó gyerekhez és a türelmes szülőhöz című előadásán.
Hozzátette: az azonnali szülői reakció valójában gondolkodás nélküli válasz a gyereknek, pedig senki sem írja elő, hogy szülőként azonnal kell reagálnunk. A reakcióval szemben áll a tudatos válasz, hiszen a reakció csak érzelmi szinten ad választ a gyereknek. Az erő és az ellenerő törvénye a gyereknevelésben is érvényes: ha negatív lelki erővel hatunk a gyerekre, az legalább akkora, sőt néha még nagyobb negatív erővel hat vissza ránk. Ha pedig sokáig nagy negatív erővel hatunk rá, a gyerek végül megadja magát.
– Játszma akkor jön létre szülő és gyerek között, ha nap mint nap ugyanaz a helyzet ismétlődik, és soha nincs vége – magyarázta. – Ezeket ki kellene venni a szülő–gyerek kapcsolatból. A játszma az, ami bosszúságot okoz, és nincsenek szabályai.
Hozzátette: ha kilépünk a játszmából, vagyis nem reagálunk azonnal, akkor az játékká alakul. A játéknak már vannak szabályai, véget ér, és még a vesztes is tud boldog lenni. Büntetés helyett érdemes inkább azt megkérdezni: hogyan lehetne helyrehozni vagy jóvátenni?
Novák Ferenc arra is felhívta a jelenlévő szülők és pedagógusok figyelmét, hogy az igazmondást büntetéssel, szomorúsággal vagy mérgességgel lehet a legkönnyebben lerombolni. Hangsúlyozta: a gyerekekkel való problémák szinte mindig az idő hiányára vezethetők vissza.
– Átsegít a helyzeten, ha heves vérmérsékletű vagy? – tette fel a kérdést. – Mennyivel fontosabb az idő, mint a gyerek? Tényleg fontosabb az idő a gyereknél? Tedd fel magadnak ezt a kérdést! Minden embernek van egy saját tempója, de amikor megszületik a gyereke, ez megváltozik. A gyerek ugyanis véletlenszerű faktorként jelenik meg a szülő életében. Ha ezt beépítjük, le tudunk lassulni. Az idő értünk és a gyerekekért van. Ha gyerekünk van, mindig tervezni kell, még akkor is, ha korábban nem tettük – mondta.
– Mi kell ahhoz, hogy türelmesek legyünk? – kérdezte, majd meg is válaszolta: – Tudás, mert a helyzetekre csak ez ad választ. Az együttműködő gyerekhez pedig kell egy közös cél. Miért vigye ki a gyerek a mosogatóhoz a mosatlant? – hozott példát. – Ha ez csak az anya célja, de a gyereké nem, akkor a feladat is anya célja marad. A gyereknek is látnia kell, miért jó neki: ha kiviszi a mosatlant, több ideje marad anyának, mert nem neki kell megtennie.
A kutató hangsúlyozta: ne akkor tanítsuk a gyereket, amikor mindketten idegesek vagyunk! Ha ezt megtanuljuk, kisimul a család élete. Mennyi időt kell várni szülőként? Egy 8 évesnél legalább egy órát, tinédzsernél pedig akár egy napot is.
A viselkedéskutató azt is kiemelte, hogy 3 éves kor alatt csak gyakorlással tudja a szülő meggyőzni a gyerekét. Hozzátette: 3 évnél fiatalabb gyereknek ne adjunk digitális eszközöket, mert ebben az életkorban az agy, az idegrendszer és az érzékszervek fejlődése olyan gyors és érzékeny, hogy a képernyőhasználat több területen is hátráltathatja a természetes fejlődést.
– A gyerektől ne vedd el a felelősséget, mert akkor nem tudja majd leküzdeni a negatív érzelmeit! A legfontosabb megtanítani, hogyan kell érvelni. Öt éves kortól már lehet. Ha a gyerek elkezd érvelni, a családi drámák nagy része megszűnik – mondta.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos: a gyerekeknek legyenek feladataik, és azokat végezzék is el. A szülő pedig legyen következetes – tanácsolta.