A 77 éves humorista-író május 31-én Jászberényben lép fel utoljára előadóművészként.
Nagy Bandó András úgy véli, „egy étterem addig működik normálisan, amíg a tulajdonos döntheti el, hogy mikor van záróra, és nem a vendégek”. Régi mondása, hogy „nem csúcsra kell érni, hanem fennsíkra, mert a csúcsról csak lefelé lehet haladni, a fennsíkon viszont hosszasan fönt lehet maradni” avagy „erre mondják az Egyesült Államokban, hogy az igazi nagy művészek sztárok, azaz örökké ragyogó csillagok, és nem üstökösök, vagy pillanatokig látszó hullócsillagok”.
Az író-humorista novemberben tölti a 78-at, optimistának érzi magát, „de nem tudható, meddig hat a sors által rá szórt szalicil”. Visszavonulását megindokolva a Népszavának elmesélte, hogy az 50. születésnapján egy padláslétrás zuhanáskor talpra esett, „s az akkori ágyéktáji csigolyák és porckorongok sérülései most mutatkoztak meg”.
A művész reméli, hogy a jövő évi választások változást hoznak, és nem kell szellemi emigrációba vonulnia. Úgy ítéli meg, ő nem változott az évek során.
Akik bármely »oldalhoz« odaláncolták magukat, néha mondogatják, hogy változtam, holott én nem, ugyanolyan alapállásból, a kisemberek szemszögéből morgolódok, csak a világ és a világszínház ripacsai változtak, meg a vazallussá lett híveik
– jelentette ki a humorista, aki elmondta azt is, hogy Magyar Péterben látja a kormányváltó erőt, s a rendszerváltás reményét.
A köztévének csúfolt lakájmédia előtt beszédet is mondtam, ezt a Tisza nélkül is megtettem volna. Pécsett kétszer tartottam alaposan kidolgozott beszédet, vendég voltam két tiszás rendezvényen, de mindkét helyen elmondtam: továbbra sem lépek be egy pártba se, én a Maros vagyok, a Tiszába folyva fölkavarom a vizét. A Tisza tisztességének csak a Fidesz, konkrétan Orbán galádsága állhatja útját
– fogalmazott.
Szerinte „az autokráciának vége, ez itt már régen semmit érő demokratikus jegyekkel csipkézett diktatúra”.