Október 22-én, szerdán 17:00 órakor a Tornyai János Múzeumban Bernátsky Ferenc helytörténész-muzeológus vetített képes előadáson mutatja be Miskolc és Hódmezővásárhely közös fotótörténeti vonatkozásait, olyan fotográfusok életútjain és felvételein keresztül, akiknek objektívjei összekapcsolták a két várost a 20. század első felében.
Miskolc és Hódmezővásárhely fotós kapcsolatairól Hódmezővásárhely 20. századi fotótörténetének öt kevéssé ismert szereplője, Barkó Imre, Fodor Béla, Róth Panni, Maksay László, valamint Tapasztó Andor életútját mutatja be korabeli felvételeiken keresztül Bernátsky Ferenc helytörténész-muzeológus a Tornyai János Múzeumban, október 22-én délután 5 órakor kezdődő vetített képes előadásán. A 20. század első felében alkotó fotográfusok életében a dél-alföldi város csak az egyik színhelye volt munkásságuknak, ugyanis mindannyian Miskolcon is tevékenykedtek, hosszabb-rövidebb ideig.
Ha hódmezővásárhelyi fényképeszekről esik szó, akkor Plohn József és a műteremalapító édesapja, Illés neve jut először mindenkinek az eszébe, valamint Till Viktor és leánya, Aranka, akiktől a legtöbb felvételt őrzik a helyiek, illetve a Tornyai János Múzeum is. Az első világháborút követően több fényképész nyitott műtermet a városban, többek között az első női fotográfusok egyikeként a vásárhelyi születésű Róth Anna. Érdekesség, hogy csupán néhány éve került a múzeum birtokába egy Róth Panni által készített portré, habár Oldalkosár utcai, majd az ótemplomi bazársoron működtetett műtermében 1921-től hét éven át készültek a fotográfiák, sőt amatőr fotók kidolgozását is vállalta. Felvételei és sorozatai több országos folyóiratban is megjelentek. Az élénk társadalmi életet élő fotográfus 1928-ban költözött Miskolcra, ahol egészen Auschwitzba deportálásáig dolgozott. 1944-ben halt mártírhalált.
Fodor Béla 1910-ben került Hódmezővásárhelyre, ahol a már említett Till Viktornál volt segéd, a világégés alatt üzletvezető, majd 1919-től az Andrássy úti műterem tulajdonosa lett. Esküvői és mennyasszonyi képei mellett különböző civil szervezetek tablóit is készítette. 1926-ban bekövetkezett halálát követően özvegye a műterem vezetését Maksay Lászlónak adta át, aki a későbbiekben Miskolcon futott be karriert és vált Lillafüred egyik legismertebb megörökítőjévé, a Hámori-tó és környezete ikonikus képeslapjainak készítőjévé. Fiával közös családi üzletük és műtermük a Palotaszálló közvetlen közelében lévő kis bástyás épületben volt.
A szerda délutáni múzeumi előadáson Bernátsky Ferenc legújabb fotótörténeti kutatásainak eredményeit ismerteti az érdeklődőkkel, természetesen sok-sok fotóval illusztrálva.