Nem is tudunk más magyarázatot elképzelni arra, hogyan kerülhetett egy pár cipő a tűzoltóság előtti sövényre.
Nagy szorgalommal hagynak a vásárhelyiek mindenfelé különféle ruhadarabokat a közterületeken. Hol egy kabátot, hol egy pulóvert, hol egy sapkát vagy kesztyűt, sőt, néha egy-egy csellengő (legfőképp női) fehérneműt is lehet találni a járdák szélén, padokon, vagy akár a fák és bokrok ágai között. Az elhagyott cumikról, kiskanalakról, babakesztyűkről és cipőkről nem is beszélve.
Ez a szokás független az időjárástól: akkor is megjelenik, ha hideg van, és akkor is, ha meleg. Rendszer nincs benne. Aki nagyon rászorul, a kukák mellé vagy azok tetejére kirakott, néha kimondottan jó állapotú cipők, csizmák és ruhák között válogathat, így nem kell feltörnie a város néhol működő ruhagyűjtő konténereit.
A címben említett cipőre és a képünkön láthatóra azonban nincs reális isteni magyarázat. Humorosan talán Merkúrt, a kereskedők és tolvajok görög istenét okolhatnánk, de a valóságban valaki egyszerűen kedélyesen feltette a lábbelit a sövényre, szem előtt, hátha új gazdára talál.
És nem kell aggódni: fél órán belül valóban talált gazdára.