A Mártélyi Szabadiskola első hatvan esztendejét bemutató téli tárlat egyik fele az Alföldi Galériában, a másik pedig a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban látható. A március 8-ig nyitva tartó tárlatot ma kora délután az Alföldi Galériában nyitották meg.
Nem nagyon van példa arra, hogy amatőr alkotók számára idehaza ilyen régóta létezzen nyári alkotótábor, mint amilyet az elődök, Fodor József és Füstös Zoltán festőművészek annak idején – a tokaji művésztábor példája nyomán – megálmodtak. A tábor az első évtizedekben Mártélyi Országos Ifjúsági Képzőművészeti Táborként volt ismert, majd a rendszerváltás után nevezték át Mártélyi Szabadiskolára, utalva arra a valóban szabad szellemiségre, amelyben a résztvevők – immár korra való tekintet nélkül – alkothattak, megörökíthették a nyári mártélyi tájat.
– Ahogyan azt a körünkben lévő Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész, városunk díszpolgára írta: Mártély valamikor csupán egy települést, egy halászfalut jelentett. A 20. század eleje óta szoros kapcsolat alakult ki a művészek és a falu között: egyfajta szimbiózis jött létre az alkotók és az őket körülvevő csodálatos környezet között. A mártélyi holtág „festői” jelzője nekik köszönhetően a mai napig többes jelentéssel bír. A kapcsolat hű letéteményesei azok, akik 1965 óta minden nyáron a mártélyi csillagboltíves műteremben alkotnak, a művészi szabadság iránti elköteleződéssel, megélve egy semmivel sem összehasonlítható táborélményt. A tábor hagyományaihoz tartozik, hogy az itt született művek Hódmezővásárhelyen a téli tárlat keretében is bemutatásra kerülnek. A kiállítás bemutatja a 2025. évi tábor alkotásait, tiszteleg a szabadiskola meghatározó alakjai előtt, és válogatást ad a közelmúlt műveiből is – mondta köszöntőjében Gál Boglárka, a Tornyai János Múzeum főigazgatója.
– Az, hogy a mártélyi tájat valaki versben, valaki ecsettel örökíti meg, mit sem von le annak varázsából, és mi vásárhelyiek joggal érezzük magunkénak – részben azért, mert a holtág jelentős része Vásárhelyhez tartozik, részben pedig kulturális okokból is, hiszen a hatvan évvel ezelőtti alapítók, Fodor József és Füstös Zoltán maguk is szerelmesei voltak ennek a tájnak, s tették elérhetővé a mai napig azoknak a generációknak, amelyek a nyarat itt töltik – fogalmazott köszöntőjében Márki-Zay Péter polgármester, aki név szerint is felsorolta a meghatározó alkotókat: Hézső Ferencet, Polgár Lászlót, Lelkes Istvánt, Czakó Jánost, Bányai Bélát, Mucsi Zoltánt, Neuberger Istvánt, Vidovics Ivánt, Szabó Tamást, Terebes Györgyöt és Erdős Pétert. Megköszönte továbbá Sárréti Krisztinának, grafikusművésznek, a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola Egyesület elnökének és Haranghyné Ankának, hogy továbbviszik ezt a közösséget.
– A Mártélyi Szabadiskola mindenkori részvevői lényegében egy amatőr művészcsoportosulást alkotnak. Ez azt jelenti, hogy a táborozók többsége munka, tanulás vagy épp nyugdíjas elfoglaltság mellett alkot. Ez azonban semmiféle alárendeltséget nem jelent a profik mellett, hiszen tőlük is számos kiváló munka születik. Látóterünk és témaválasztásunk a tábor ideje alatt elsősorban a természet közvetlenül érzékelhető látványosságaira irányul. Ebből táplálkozunk – mondhatnánk: ez adja munkánk adatbázisát – emelte ki megnyitójában Neuberger István, aki hozzátette: Mártélynál gazdagabb természetes ihletőhely ma már egyre kevesebb van. Ezért van még hatvan év után is részünkre megőrzött helyi ihlető varázsa.
– Mi, Mártély-rajongók, akiknek a gyönyörűséges holtág és Hódmezővásárhely kicsit, vagy nagyon is második otthonunk, a naptárba jegyzett, a szívünkbe és lelkünkbe ültetett dátumként tartjuk számon a július végével kezdődő két hetet. Megkülönböztetett időszak ez, amelynek minden napját és minden óráját igyekszünk a maga teljességében átélni és megünnepelni. Hisz Mártélyon lehetünk, a képzőművésztáborban – tolmácsolta Vidovics Iván festőművész személyes, a szabadiskolához és Mártélyhoz fűződő érzéseit és emlékeit Haranghy Géza, – az alkotó más elfoglaltsága miatt.
A tárlatnyitó végén Sárréti Krisztina festőművész köszönte meg a vásárhelyi és mártélyi önkormányzat támogatását, amely lehetővé teszi a szabadiskola működését, s kérte, őrizzék meg a táj szépségét.
A megnyitón közreműködött Szekrényesi Viktória brácsaművész, hegedűművésztanár, aki Bach-műveket adott elő, saját, Mártélyról és a festészetről szóló versét pedig Haranghy Géza mondta el.
