Megjelent a Tornyai János Múzeum évkönyvsorozatának hatodik kötete, amelyet csütörtökön délután mutattak be a vásárhelyi közgyűjtemény aulájában. Az eseményen az érdeklődők első kézből ismerhették meg a 2024–2025-ös évek kutatási eredményeit összegző kiadványt, amely öt tudományterület munkáit foglalja egységbe. A kötet közös metszéspontja a régészet, amely Hódmezővásárhelyen továbbra is kiemelt érdeklődésre tart számot.
A könyvbemutatón Csányi Viktor régész, az évkönyv szerkesztője és a Tornyai János Múzeum tudományos igazgatóhelyettese hangsúlyozta: nem előzmény nélküli az intézményben az a tudományos platform, amely rendszeresen teret ad a múzeumban zajló kutatások publikálásának. A most megjelent hatodik évkönyv ennek a sorozatnak a legfrissebb darabja.
Az új kötet összesen 11 tanulmányt tartalmaz, 17 szerző közreműködésével. A publikációk öt szakág eredményeit mutatják be: a régészet és a helytörténet mellett a restaurátor műhely munkája, a szakkönyvtári gyűjtemény, valamint a történeti embertan is helyet kapott a kiadványban. Csányi Viktor kiemelte, hogy a hangsúly ezúttal a régészetre helyeződött, részben azért, mert ez a vásárhelyi múzeum egyik legnagyobb kutatócsoportja, részben pedig azért, mert más szakterületek vizsgálatai is szorosan kapcsolódtak ehhez a tudományághoz.
A régészeti témák között különösen izgalmas eredmények szerepelnek, mint például egy több mint 3.200 éves facsónak restaurálása, valamint számos régészeti tárgy újraértelmezése és beazonosítása. Ezekről már Szabó Géza régész, nyugalmazott főmuzeológus beszélt a bemutatón. Felidézte azt a kutatást is, amely a szkíta kori hajkarikák használatát vizsgálta, és amely meglepő eredményre jutott: kiderült, hogy az évtizedek óta hajkarikaként azonosított ékszerek valójában fülbevalók lehettek.
A felismerés kísérleti régészeti módszerekkel született meg, amikor a szakemberek gyakorlati próbákkal tesztelték az ékszerek viselhetőségét. Bár a módszer empirikus megközelítésen alapult, a szakma számára komoly előrelépést jelent, hiszen régóta vita tárgyát képezte, mire használhatták ezeket a tárgyakat. A vásárhelyi leletek alapján most úgy tűnik, sikerült közelebb kerülni a megoldáshoz.
A szakemberek szerint az évkönyv egyik legnagyobb értéke, hogy rávilágít: a múzeumi tárgyak jóval több információt hordoznak, mint amennyi első pillantásra látható. A Tornyai János Múzeum hatodik évkönyvéről és az abban szereplő kutatásokról bővebben a következő kulturális magazinműsorban hallhatnak majd az érdeklődők.