Vasárnap délután Szabó Ferenc önkormányzati képviselő mondott köszöntőt és gyújtotta meg a negyedik adventi gyertyát, a város Kossuth téri adventi koszorúján.
A 112. Kubinyi Zoltán cserkészcsapat tagjai hozták el a betlehemi lángot a Kossuth térre, hogy Szabó Ferenc önkormányzati képviselő arról gyújthassa meg a negyedik adventi gyertyát, azaz a szeretet gyertyáját a város adventi koszorúján.
– Advent negyedik vasárnapja van. Megkezdjük az utolsó hetünket a karácsony ünnepére készülve. Várakozással teli, sokszor lázas készülődésben igyekszünk még a hiányzó ajándékokat beszerezni, sodródva a bevásárlóközpontok és üzletek villogó fényei között. De jó ilyenkor egy pillanatra megállnunk itt, a főtéren, és elgondolkodnunk azon, mit is jelent valójában az a szó, hogy advent. Az advent eredeti jelentése eljövetel, de jelenti magát a megérkezést is. Nemcsak azt, hogy várunk valamire, hanem azt is, hogy felkészülünk arra, hogy valaki belépjen az életünkbe. Én keresztényként ezt a fogalmat hármas adventként élem meg. Először Krisztus egyszer és megismételhetetlen módon eljött Betlehembe. Emberközelbe jött hozzánk – erre emlékezünk most, és erre készülünk az ünnepben. Másodszor folyamatosan eljön csendben, sokszor észrevétlenül, amikor megengedjük neki, hogy belépjen a szívünkbe, a döntéseinkbe, az emberi kapcsolatainkba. És harmadszor hisszük, hogy véglegesen is el fog jönni, amikor teljessé válik mindaz, amit ma még csak töredékesen látunk: az igazság, a béke és a szeretet uralma – mondta köszöntőjében Szabó Ferenc a szeretet gyertyája meggyújtása előtt. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy a szeretet nem fogy attól, hogy adjuk – éppen ellenkezőleg: akkor kezd igazán élni. Amikor megosztjuk, megszületik a másik emberben, és közben megerősödik bennünk is.
– Amikor meggyújtom a negyedik gyertyát, azt a béke lángjáról teszem. Ez a béke ma különösen törékeny. Háború zajlik a közelünkben, és úgy tűnik, mintha a fegyverek árnyéka messzebbre vetülne, mint ameddig a hangjuk elér. A pusztítás nemcsak újabb területeket ér el, hanem a szíveket is. Elkeményíti a szavakat, megmérgezi a gondolatokat, és lassan természetessé teszi a gyűlöletet. Mintha elfelejtenénk azt a figyelmeztetést, amelyet a Szentírás újra és újra elénk állít: aki a sötétséget táplálja, maga is elsötétedik. És közben itt, a saját hazánkban is egyre gyakrabban halljuk a kőkemény szavakat, látjuk a szekértáborokat, és tapasztaljuk, milyen könnyen válik az emberből ellenfél. De a próféták nemcsak ítéletet mondtak, hanem utat is mutattak. Azt hirdették, hogy a pusztítás idején kell leginkább az életet választanunk. Most is ez a feladatunk, gyakorolni azt az isteni eredetű képességet, amelyet Isten mindannyiunk szívébe helyezett: a szeretetet. Nem tömegekben, nem jelszavakban, hanem személyesen. Ott, ahol a szívünkben döntünk arról, hogy áldást mondunk-e vagy átkot, hogy falakat építünk-e vagy hidakat. A gyűlölet és a közöny soha nem marad elvont fogalom: mindig a legkiszolgáltatottabbakon hagy nyomot először. Gyerekek nőnek fel úgy, hogy nem a szeretet az első tapasztalatuk, hanem a hallgatás. Ott, ahol a legnagyobb védelemre lenne szükségük, ott válik a felelősségünk a legnagyobbá. Ha olyan város akar lenni, ahol figyelünk egymásra, ahol számít a másik sorsa, akkor legyen Hódmezővásárhely a szeretet városa. Jézus így fogalmazza meg parancsát: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Ez a szeretet nem válogat, nem zár ki: mindenkié. Kívánom, hogy ez az adventi fény ne csak itt, a téren világítson, hanem vigyük magunkkal az ünnepekre és az új esztendőre is. Hogy a szeretet ne csak szó legyen, hanem tett; ne csak ünnepi gondolat, hanem mindennapi gyakorlat. Engedjük, hogy a szeretet lángja betöltse az életünket! – hívta fel a figyelmet, majd gyújtotta meg a szeretet gyertyáját a város adventi koszorúján.
Igei köszöntőt és imát Megyesi Zoltán, a Baptista Egyházközség lelkipásztora mondott, majd a Kossuth téri színpadon a Révülés Doromb Trió adott adventi koncertet.