„A szentistváni nyugati keresztény kultúrában elfogadjuk, hogy Isten bennünket sokszínűnek teremtett. Senki iránt nem táplálunk gyűlöletet, nem gyűlölködünk származása, bőrszíne, vallása vagy nemi identitása miatt. Ezt a közösséget szolgáljuk, a közvagyonnal pedig átláthatóan és tisztességesen gazdálkodunk” – emelte ki Márki-Zay Péter augusztus 20-i ünnepi beszédében, amelyben mindezt szembeállította a kormány jelenlegi politikájával.
– »Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség« – idézett Szent István király fiához, Imre herceghez írt egyik intelméből a Szent István téren ma délelőtt tartott ünnepi beszédében Márki-Zay Péter polgármester. – Ez talán a leghíresebb idézet Szent Istvántól, akinek ezeréves örökségét ezen az alapon ünnepeljük, és évről évre ugyanazokat a gondolatokat mondhatnánk el. Mert mire is jók az ünnepek? Ilyenkor emlékezünk hazánk történelmének sorsfordító, meghatározó eseményeire, amelyek mind a mai napig irányt mutatnak nekünk – mondta, kiemelve, hogy Szent István napja a három állami főünnepünk egyike: március 15-e, a modern Magyarország születésének napja, és október 23-a, az idegen diktatúra elleni lázadás emléknapja mellett.
– Augusztus 20-a az államalapítás mellett leginkább Szent István örökségéről szól – hangsúlyozta. Ez az örökség pedig az, hogy a Kelettel szemben a Nyugatot választotta. A polgármester elmondta, minden augusztus 20-án fel kell tennünk magunknak a kérdést: hűek vagyunk-e Szent István örökségéhez, ahhoz a szellemiséghez és kultúrához, amelyet ő hagyott ránk.
Ebben a kultúrában nem elfogadható, hogy egy ország körözött bűnözőket és terroristákat fogad be, elítélt baltás gyilkosokat, embercsempészeket és pedofil bűnözőket enged szabadon. Nem fér bele, hogy egy diktátor kirabolja saját országát, a lopott pénzből luxuskastélyokat épít, családtagjai milliárdossá válnak, miközben az oktatás, az egészségügy, a közlekedés romokban hever, és milliók nyomorognak Európa legszegényebb országában. Nem elfogadható, hogy politikusok lopott vagyonukkal, kastélyaikkal és festményeikkel hivalkodnak, miközben másokat rágalmaznak, ígéreteiket nem tartják be, és feladataik ellátására képtelenek
– sorolta, majd hozzátette: „nem fér bele az sem, hogy az alkotmányt, a választási és a médiatörvényt egyetlen párt fogadja el, az ellenzék pedig meg sem szólalhat a közmédiában, miközben ott napi 24 órában hazugságokat terjesztenek róla. Nem fér bele, hogy a választások előtt milliárdokat osztanak szét, amelyekből krumplival vagy disznóvágásnak álcázott lefizetésekkel vásárolják meg a legkiszolgáltatottabb szavazók voksait”.
Márki-Zay Péter szerint ugyanúgy a szentistváni kultúra része az is, hogy a „közösséget szolgáljuk, a közvagyonnal átláthatóan és tisztességesen gazdálkodunk”, és lehajló szeretettel gondosodunk a szegényekről is.
A jövő évi választásokra térve pedig rámutatott: „Ahogyan Szent István két kultúra között választott, úgy nekünk is két kultúra között kell majd választanunk” 235 nap múlva:
Választhatjuk a keleti despotizmust, ahol kevesek gazdagodnak, miközben a nyomorba taszított nemzettől még a reményt is ellopják, hogy valaha is részese lehet a nyugati jólétnek. [… ]Ahol ismét Moszkvában döntenek a sorsunkról, ahol kínai rendőrség garantálja, hogy kínai méreggyárak szabadon szennyezhessék a magyar talajt, levegőt és vizeket, ahová még a munkások is Ázsiából érkeznek. De választhatjuk Szent István megvalósult álmát is: az Egyesült Európát, amelynek tagjai vagyunk, és tagjai kell maradnunk.
Kiemelte, a sorsdöntő választásig még sok munka, feladat van, de sok hazugság és rágalom is vár ránk: „Bizánc ügynökei mindent megtesznek majd, hogy továbbra is a saját hatalmukat szolgálják. Megjelenik majd Koppány is, aki minden változást elutasítva valójában őket segíti. Ebben a kommunikációs hadjáratban Istvánt és híveit személyes lejárató támadások fogják érni, hogy megakadályozzák: a nyugati jólétet és szabadságot válasszuk.”
Márki-Zay beszéde végén hangsúlyozta, az érdemli meg, hogy az utódok szobrot állítsanak neki, aki 2026-ban „visszavezeti az országot a szabadsághoz és a jóléthez, a nyomorból és az erkölcstelenségből.”
Támogassunk bárkit, aki ebben a nemes küzdelemben a magyar nemzetért dolgozik!
– kért mindenkit.
– Csak az áldozattal adott kenyér csillapítja az éhséget, az érdekből adott kenyér nem – figyelmeztetett Antal Imre plébános. – Az igazi étel magában hordozza annak áldozatát, aki megtermelte, sőt, egész életét. Így az étel és az élet összefügg egymással. Nincs élet étel nélkül. Ha nem hiszik, próbálják ki: ne egyenek! – mondta. – Az igazán hiteles emberek, köztük Szent István király, életüket adták a hazáért, beleépültek a nemzetbe, a nemzet szellemi táplálékává lettek. A keresztény ember sem fél attól, hogy szellemi táplálékká váljon a másik ember számára, hiszen Krisztus is azzá vált az oltári szentségben – mondta, majd megszentelte az új kenyeret.
Az ünnepségen József Attila Dunánál című versét Varga Dániel, Bajza József Ébresztő című költeményét Ládi Levente, Szilágyi Domokos Új kenyér című versét Elek Péter Pál szavalta el. Közreműködött a Meleg Tamás vezényelte Fandante Kamarakórus és az ünnepi összkar.
Az augusztus 20-i megemlékezés a Szent István-templomban ünnepi szentmisével folytatódott.
