Megint itt van Halloween, a magyarság egyik legnagyobb nemzeti tragédiája – legalábbis, ha hinni lehet a közösségi oldalakon felbukkanó posztoknak. Hát hová jut ez az ország, ha október végén tököt faragunk, és nem a Mindenszentekhez illően szomorkodunk legalább egy keskeny gyászszalaggal a kabátunkon?
A „magyarkodók” ilyenkor mindig mozgósítják a honfiúi érzést: nem kell nekünk idegen ünnep, van nekünk saját is! és megfeledkeznek, hogy a karácsonyfa állítás és a húsvéti nyuszi fifikás német találmány, csak azért, hogy nemzetietlenítse az ártatlan magyar gyermekek lelkét.
Persze a magyar mindig is szeretett ünnepelni, leginkább sírva vigadva egyszerre.
A Halloween-ellenes magyarkodás amúgy tökéletesen magyar találmány. Minden évben ugyanaz a forgatókönyv: már október 31-e előtt megjelennek az első Facebook posztok arról, hogy „mi nem amerikai majmok vagyunk, hanem magyar emberek, akik Mindenszentekkor a halottainkat gyászoljuk, nem pedig ijesztgetünk”.
Pedig a Halloween nálunk is pont annyira magyar, mint amilyen magyarrá vált mondjuk a pizza, vagy a karácsonyfa.
A magyarkodók dühönghetnek, de a gyerekek már eldöntötték: a csokit jobban szeretik, mint az identitáspolitikát. És ha belegondolunk, talán ez az év legészszerűbb döntése.