A csomorkányi templomromnál tábori misét Antal Imre plébános celebrált, majd a résztvevők – egykori csomorkányi diákok és a vásárhelyi külterület más részein élők – együtt elevenítették fel a régmúlthoz tartozó emlékeiket, azokat az időket, amikor pezsgő kulturális és zenei élet folyt a vásárhelyi tanyavilágban.
Néhány éve újították fel a csomorkányi iskolatalálkozót. Az egykori iskolaépületet ugyan réges-rég lebontották, de a közelben lévő középkori templomromnál szombaton ismét megtartották a rendezvényt. Közel százan gyűltek össze: egykori csomorkányi, vagy a környező külterületi részekről származó diákok, hogy a templomrom mellett felállított sátor alatti asztaloknál fogyasszák el az őz- vagy birkapörköltet, és közben beszélgetve idézzék fel a múltat.
Mindezek előtt Antal Imre plébános celebrált tábori misét a templomromnál. – Számomra kedves ez a hely, mert amikor tavaly augusztusban Vásárhelyre kerültem, itt mondtam az első szentmisémet. Hálát adok, hogy az önök városában szolgálhatom az Istent – mondta. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy ma nagyon sok harsány ember van, aki azonban semmit sem mond, ezért érdemes odafigyelni a halkabb emberekre. – Hányszor fordul elő, hogy azt hangsúlyozzuk az életünkben, ami rossz? Aki csak ezt látja, sosem tudja meg önmagáról, hogy jó is tud lenni. Kívánom, hogy fedezzék fel, hogy az ember jó és értékes, fedezzék fel, hogy mindannyiunkban van jóság. Azért élünk, hogy felfedezzük magunkban és másokban az értéket – hívta fel a tábori mise résztvevőinek figyelmét.
A tanyai élet nemcsak munkából állt: az itt élő emberek ugyanúgy szerettek szórakozni, művelődni, kikapcsolódni, mint a mai utódjaik. Ezt a fotók is bizonyították, köztük az, amelyeken egy hegedű volt az egyik lány, Nagy Etelka kezében. – Ez itt az édesanyám, Olajos Anna, mellette a család: a nagymama, Kati néni, Olajos Pali, Olajos József, Olajos Ferenc – mutatta a képeket Herczeg Ferenc, aki a másik képen a csomorkányi focicsapatot, egy harmadikon pedig a szomszédjukat, Kenéz Pali bácsit és nagybátyját mutatta.
– Zajlott az élet a pusztában az ’50-es években is: volt rádió, fényképezés, zenészek. Nem úgy ment itt az élet, ahogy manapság az emberek elképzelik. Csomorkányon ugyan olvasókör nem működött, de tanyáról tanyára minden este összejöttek az itt élő parasztemberek: 20-30 éves fiatalok, nők és férfiak, akik tartották egymással a kapcsolatot. Nagy bálakat is rendeztek, a fiatalok ezekre eljártak Békéssámsonra, Székkutasra vagy akár Vásárhelyre is – idézte fel a régi tanyai élet sokszínűségét Herczeg Ferenc.
– Mindenki ismert errefelé mindenkit – mondta a 84 éves Tóth Feri bácsi, aki annak idején bognárként dolgozott a Dózsa TSZ-ben, és gyerekkorában a csomorkányi tanyavilágban lakott. Azt mondta, ma is azért él tanyán, mert gyerekkorában ezt szokta meg, és mert szeret a szabadban mozogni. Eljárt fiatalkorában a tanyai bálokba, és egy ilyenen – igaz, Belső-Erzsébeten – ismerte meg a feleségét is.
– ’44-ben kezdtem a csomorkányi iskolában a tanulást, és másfél évig jártam ide. Felejthetetlen élmények kötnek ide. Az iskolába otthonról reggel három és fél kilométert kellett megtenni, majd tanítás után ugyanannyi volt visszafelé az út. Itt tanultam meg írni, olvasni Kóródi Géza tanítótól, akit soha nem feledek el. Ő a nyolc osztályt egyszerre tanította, volt olyan esztendő, hogy ez összesen nyolcvanöt gyereket jelentett – idézte fel a ma már elképzelhetetlen körülményeket Csankiné Mocsári Zsuzsanna néni.
Bodrogi Ferenc, az iskolatalálkozó szervezője elmondta, hogy ez a találkozó egy régi tradíció folytatása, hiszen valamikor itt állt az iskola az út túloldalán, ahol nagyon sokan megtanultak írni és olvasni. Ezek az emberek ma már kevesebben vannak, és érettebb korúak. Akik korábban szervezték ezt a találkozót, szerették volna továbbvinni a hagyományt, ők keresték meg, hogy karolja fel a kezdeményezést. Az iskolától nem messze, körülbelül 300 méterre volt a Bodrogi-tanya, ahol ő töltötte a nyarait és gyerekkora egy részét – árulta el személyes érintettségét is.
A csomorkányi iskola az 1906/1907. tanévben nyílt meg egy erre a célra bérelt tanyaépületben. A tégla iskolaépület 1910-ben épült fel a középkori templomrommal szemben, és állt ott egészen addig, míg 1973-ban le nem bontották. A helyén ma emléktábla áll, amelyhez az emlékezők csoportja a nagy forróság miatt most nem zarándokolt el, de amelynél virág és koszorú is tanúsítja, hogy nem felejtették el múltjuk ezen részét.
