Háromszáznál is többen vettek részt szombat este a Fekete Sasban rendezett XVII. Huszárbálon, amelyen az Aranykalász Népdalkör és a Pavane Történelmi Tánccsoport adott műsort. Utóbbi tagjai toborzót táncoltak.
Nagy sikert arattak a fellépők a vásárhelyi Hagyományőrző Pálffy Huszár Egyesület immár tizenhetedik alkalommal megrendezett huszárbálján, amelynek szombat este nyolcadik alkalommal adott otthont a Fekete Sas bálterme.
A Pálffy-huszárok a hagyományoknak megfelelően ünnepélyesen bevitték a zászlókat a terembe, majd elhelyezték azokat a zászlótartóban, miután Szalóki András hagyományőrző huszár őrnagy, a Hagyományőrző Pálffy Huszár Egyesület titkára és Vass László, hagyományőrző ezredes, a Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesülete parancsnoka, valamint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség vezérkari tisztje, szövetségi becsületbíró előtt tisztelegtek.
– 1998-ban rendeztük az első huszárbált Vásárhelyen, még jóval kisebb helyszínen, mint a Fekete Sas, és azóta csak két évben – a Covid idején és közvetlenül utána – maradt el – mondta Szalóki András. – Szerintem minden huszártiszt szeret bálozni, hiszen ilyenkor megmutathatja a díszes egyenruháját, kicsit legyeskedhet a fiatalasszonyok vagy az idősebb hölgyek körül – és ez valóban fontos része a hagyománynak. A tombola bevételéből a huszárok felszerelését finanszírozzuk: egy-egy ruhadarabot készíttetünk, lószerszámot vagy egyéb felszerelést vásárolunk. Az elmúlt évben például három embert tudtunk teljesen felszerelni. Ez komoly költség: egy csizma, nadrág, atilla és mente együtt körülbelül 400 ezer forint, a csákó pedig – amilyen most rajtam is van – önmagában 180 ezer forint – tette hozzá.
Vásárhely a Monarchia idején klasszikus huszárváros volt. 1895 és 1900 között négy huszárezred állomásozott Vásárhelyen – legalábbis egy-egy századuk biztosan. Ezek közül leghosszabb ideig a 15. Pálffy huszárezred volt jelen, amelynek később Ferenc Xavér lett a tulajdonosa, aki férje volt Mária Valériának, Ferenc József legkisebb lányának.
A vendégeket a szegedi Pavane Történelmi Tánccsoport toborzója repítette vissza gondolatban a múltba, majd az Aranykalász Népdalkör tagjai énekeltek. A fellépőket a közönség hatalmas tapssal jutalmazta.
A huszárbálon, immár hagyományosan, más fegyvernem tisztje is részt vett.
– A fegyvernemek mindig együttműködtek, és együtt harcoltak – ez rendkívül fontos volt. Az ütközetekben kiegészítették egymást: a lovasság indította a támadást, felderített és „puhította” az ellenséget, ezt követte a gyalogság döntő rohama, majd az üldözést a huszárok fejezték be. Vagyis a hadviselés mindig összetett, egymásra épülő tevékenység volt. Ma szerencsére már nem csatákra készülünk, hanem ünnepi alkalmakra – mondta Vass László hagyományőrző ezredes, a Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesülete parancsnoka, valamint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség vezérkari tisztje, szövetségi becsületbíró. – Minden alkalommal örömmel jövök, különösen azért, mert meghívást kapok. Ez a gyönyörű bálterem és a méltó környezet különleges hangulatot teremt. Itt olyan bajtársakkal találkozunk, akikkel más rendezvényeken is összefutunk, de az, amikor közösen ünneplünk, megiszunk egy pohár bort és elbeszélgetünk, mindig felemelő élmény – tette hozzá.
És ezt az élményt a vendéket is átérezték.