A hétvégi Sóshalmi Húsvéti Kóstoló és Vásáron, de a közelmúltban a Vásárhelyi Gazdanapon is rácsodálkozhattak az érdeklődők Kis Molnár Imre famunkáira, aki mindkét helyszínen az ámuldozó szemek előtt esztergálta ki fatárgyait.
Kis Molnár Imre eredetileg kovács szakmát szerzett, majd a Hódgépben dolgozott, hogy később a 602-es szakmunkásképző oktatójaként hegesztőket és szerkezetlakatosokat tanítson. Nyugdíjba vonulása után felhagyott a vasas munkával, fafaragóként teljesedett ki.
– Honnan jött a fával való foglalkozás?
– Nyolcadikban nagyon rossz tanuló voltam, ezért hiába jelentkeztem az általam vágyott iskolába. Igazából erdész szerettem volna lenni, de ki vesz fel erdésznek egy olyan nyolcadikost, aki kettesekkel végzett? Viszont a Csiga utcában volt egy kovácsmester, aki felvett engem tanulónak még 1962-ben. Az első év rossz volt, mert matematikából meg is buktam. A második évben már javultam, és végül 1965-ben kitűnővel szabadultam fel kovácsként. A szakmát viszont nem folytattam. A Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál kezdtem dolgozni, ami később Hódgép néven működött. Ott nagy gépeken dolgoztam. Később több munkahelyem is volt, de mindig az volt az elvem, hogy bárhol is dolgozom, a koszon kívül ragadjon rám valami tudás is. Sok mindent csináltam, például kombájnoztam is. A 2000-es évek elején meghívtak a régi szakmunkásképzőbe oktatni. Főleg hegesztőket és szerkezetlakatosokat tanítottam. Alapképzést tartottam nekik. Az elején, amikor oda kerültem, bevallom, kicsit féltem a diákoktól. Aztán hónapok, évek alatt ráéreztem az oktatás ízére. Mindig azt mondtam nekik: gyerekek vagy olyan gazemberek legyetek mint én voltam annak idején, vagy próbáljatok olyan emberek lenni, amilyen én szerettem volna lenni fiatal koromban. Végül 2008-ban, 60 éves koromban mentem nyugdíjba. Már akkor kacérkodtam a fával. Készítettem magamnak egy nagy faesztergát, amit később eladtam, és vettem egy kisebb, gyári gépet. Azóta azon dolgozom. Az alapanyag beszerzése néha kicsit nehézkes, de vannak jó ismerőseim, például Mártélyon és Mindszenten, ahonnan szoktam fát kapni vagy vásárolni.
– Honnan jött az, hogy inkább fával foglalkozik, és nem fémmel?
– Mindig szerettem a fát. Amikor tanultam a szakmát, működött velünk szemben egy bognárműhely. Már akkor nagyon tetszett, amit csináltak. A fa iránti szeretetem azonban megmaradt. Mindig szerettem gyalulni, dolgozni vele. Egy-két asztalosmunkát is csináltam, és így hozta az élet, hogy végül komolyabban is foglalkozni kezdtem vele.
– Mindent maga tanult meg, vagy volt mestere?
– Autodidakta módon tanultam. A YouTube-on szinte nincs olyan faesztergálós videó, amit ne láttam volna. Több százat biztosan megnéztem. Így kerültem kapcsolatba híres faesztergályosokkal is, például Szabó Jánossal és Tóth Frigyessel, akik meghívtak találkozókra is, például Ceglédre. Ott láttam, ki mit csinál, és próbáltam utánozni őket. Aztán rájöttem, hogy az nem az én utam. Ezért kialakítottam a saját stílusomat. Például úgynevezett „chips and dip” (chipsz és mártogatós – a szerk.) tálakat készítek, kis poharakkal, mártogatósokhoz. Csinálok sós mogyorós tálakat is, meg különféle edényeket. A lényeg az, hogy nálam nincs két egyforma darab. Hasonló igen, de teljesen egyforma nincs. Viccesen szoktam mondani: bárki képes kifaragni ezeket. Michelangelo mondta, hogy minden kőben benne van a Dávid-szobor, csak le kell róla vágni a felesleget.
– Mit jelent az, hogy „Imre bácsi pörgetései”?
– Hát, azt, hogy a fa forog, pörög, miközben megmunkálom.. A szakmán belül így mondjuk: „Na, mit pörgettél?” Nem azt kérdezzük, hogy mit esztergáltál, hanem hogy mit pörgettél. Innen jött az ötlet, hogy „Imre bácsi pörgetései” legyen a szlogenem.. Az „Imre bácsi” pedig az iskolából maradt rám. A diákok tanár úr helyett mindig azt mondták: Imre bácsi. Mondtam nekik, hogy jó lesz az. Így rajtam maradt.
– Most is aktív?
– Persze, naponta készítem a dolgaimat. 78 éves vagyok már, úgyhogy nem tudom, meddig csinálom még, de amíg bírom, addig pörgetek – mondta, s nevetve hozzátette, hogy amikor a pörgetést említi, sokan azt hiszik, hogy méhész, mert azok szoktak pergetni.