Elég csak néhány kilométert kiautózni Vásárhelyről, és máris látszik, hogy az útszéli magas fákat is pusztítja a klímaváltozás okozta vízhiány. Egymás után száradnak ki, látványuk a horrorfilmek tájait idézi.
A város belterületén elsőként a vízigényes fák, például a nyírek száradtak ki, de őket követték a hidegebb, nedvesebb környezethez szokott fenyőfélék is. A vízhiány azonban nem a házakkal beépített területen a legszembetűnőbb, hanem a városból kivezető utak mentén. A Csomorkányi úton – alig néhány kilométerre a várostól – különösen feltűnő, hogy a legnagyobb fák is több helyen kiszáradtak, ott, ahol a talaj nedvessége eltűnt, vagy erőteljesen lecsökkent.
– Nemcsak a szántóföldi növényeknek, hanem a fáknak is eltérő a vízigényük. A nyárfák esetében, amelyeket korábban telepek környékére ültettek, hogy elszívják a vizet, óriási a gond, hiszen ezek vízigényes növények. Kiszáradásuk jelzi, hogy a talajvíz elfogyott. Az olyan fafajok, mint a kőris, vagy a hárs, amelyek valamivel jobban tűrik a szárazságot, még kitartanak – mondta portálunknak Sipos József növényorvos. – Minden fának van egy természetes életciklusa: fejlődik, majd elszárad, elkorhad és elhal. Most azonban nem ez történik. Jelenleg a klímaváltozás, a környezetváltozás hatásait látjuk, amelyeknek sarkalatos pontja a vízhiány – hívta fel a figyelmet Sipos gazda a Csomorkányi út érintett szakaszán. – Az út menti fáknál is megfigyelhető, hogy a felső lombkorona teljesen elszáradt, miközben a talajhoz közelebb, az alvó rügyekből új hajtások még zöld felületet adnak. Ez a fa vészreakciója, az utolsó erőtartalék, ami arra figyelmeztet, hogy ha most nem történik változás, a fa teljesen kiszárad. Amikor optimális a vízellátás és a hőmérséklet, a víz az egész lombkorona csúcsáig feljut. Vízhiány idején azonban a fa fokozatosan visszavonja a vizet a felső lombszintről, és a gyökérnyomásban meglévő kevés nedvességet az alsó hajtásokra összpontosítja, hogy biztosítsa a fotoszintézishez szükséges felületet. Ilyenkor a tápanyagok beépülése is lassabbá válik. Ha a vízhiány tovább folytatódik, a fa teljesen kiszárad – ahogyan ez a mögöttem látható nyárfáknál is történt – tette hozzá.
Sipos gazda tapasztalatai szerint nemcsak az utak mentén, hanem az erdőkben és még a csatornapartokon is – vagyis ott, ahol elvileg víznek kellene lennie – egyre több fa pusztul el. – Még a kerti fáknál sem jelent biztos megoldást, ha reggel-este megöntözzük őket. A korosabb fáknak nagyon mélyre hatoló gyökérrendszerük van, és ez is mutatja, hogy az alsó talajszintekben sincs már kézzel fogható vízmennyiség.
Ilyen szárazság idején folyamatos, kiegyenlített öntözésre van szükség, például a fa törzse körül kialakított úgynevezett öntözőtányérok segítségével. Naponta 20–50 liter víz kijuttatása szükséges ahhoz, hogy valamelyest biztosítani tudjuk a gyökerek életképességét és a vízkeringést.
– Az öntözőzsák használata a frissen, vagy nemrég ültetett fák esetében hasznos, egy nagy átmérőjű, már visszaszáradó nyárfánál azonban ez sem segít. Az öntözőzsák szerepe elsősorban a gyökérfejlődés elindításában nagy, hiszen a benne lévő 50–70 liter vizet lassan adagolja a gyökérzónába. Ugyanakkor nem szabad elkényeztetni a növényeket: ha folyamatosan csak a felső talajrétegbe jut víz, a fa gyökérzete ellustul, és inkább oldalirányban terjeszkedik a felszín közelében, ahelyett hogy a mélyebb rétegekbe hatolna – figyelmeztetett a szakember.
