Akinek legalább két ép agysejtje van, joggal feltételezheti, hogy az április 12-i országgyűlési választások kimenetele a Fidesz és a Tisza között dől majd el. A kisebb pártok jelöltjeire és a függetlenekre voksolók pedig a Fideszt támogatják, ha akarják, ha nem.
Oszd meg és uralkodj! A rómaiak már több mint kétezer évvel ezelőtt ismerték az ellenség – ritkábban az ellenfél – megosztásának elvét: minél jobban széttagoljuk őket, annál nagyobb az esélyünk a győzelemre.
Ez a gondolat sokakban felmerül Lázár János megüresedő mandátuma kapcsán is. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a kisebb pártok jelöltjeinek támogatottsága olyan mértékben növekedjen, hogy bármelyikük egyéni mandátumot szerezzen.
Éppen ezért sokakban felmerül a gyanú: aki nem a kormánypárt vagy a Tisza jelöltjeként indul, az – akarva-akaratlanul – a Fidesz esélyeit növeli a Tiszával szemben.
Ehhez nem is kell mélyen visszamenni a választások történetében. Jól látható, hogy a kormánypárt szavazótábora egy szinte megingathatatlan monolit tömb, még akkor is, ha időről időre nagy vihart kavaró kijelentések hangzanak el fideszes politikusok részéről. Legutóbb épp Lázár János tett ilyet – akár szándékosan, akár elszólásként – a cigánysággal kapcsolatban, amit később, főnöke utasítására, bocsánatkérése követett. A hasonló megnyilvánulások – úgy tűnik – a szélsőséges szavazók megszólítását célozzák.
A kormánypárti választók ugyanis soha nem inganak meg: a Fidesz jelöltjére adják le voksukat akkor is, ha személyesen nem is ismerik. Ha a párt kimondja az ukázt, a szavazóik máris sorban állnak, hogy teljesítsék azt.
A vásárhelyi–makói választókerület több mint 76 ezer választópolgára közül nem tudni, hányan szeretnének kormányváltást, ahogy azt sem, hogy hányan szeretnék, ha ismét Orbán Viktor alakítana kormányt, lehetőleg kétharmaddal, hogy aztán folytathassa a rendeleti kormányzást, melyben csak amolyan operettparlament működjön, bólogató Jánosok többségével.
Akik le akarják váltani a tizenöt éve kormányzó, botrányokkal, korrupcióval, mutyizással és homályos gazdagodással jellemezhető, állampárttá kiteljesedett Fideszt, nagy valószínűséggel a Tisza jelöltjére voksolnak majd.
A bizonytalan, pártot még nem választó szavazók voksának egy részét azonban elvihetik azok a jelöltek, akik azt remélik, hogy ha nem a két – egymással kutya-macska viszonyban álló – nagy párt valamelyikére szavaznak, hanem egy számukra szimpatikusabb kisebb pártéra, akkor majd ők döntik el az ország következő négy évének – sőt, távolabbi jövőjének – sorsát. Hogy világos legyen: aki nem a Tiszára szavaz, az – végül – mégis a Fideszre teszi a voksát, függetlenül attól, melyik „kisebb” induló neve mellé húzza be az X-et a szavazólapon.
Persze indulni, mandátumra aspirálni mindenkinek demokratikus joga, de elgondolkodtató, hogy a Munkáspárt egy 22 éves joghallgatót indít a választókerületben. Az a párt, melynek korosodó elnöke legutóbb állva tapsolta vörösre a tenyerét a Fidesz győzelme után.
Persze iuventus ventus, azaz fiatalság, bolondság – a jelölt könnyedén átlépi a magyarországi, egykor MDP-ként és MSZMP-ként ismert baloldali állampárt, kényszermunkával és kivégzésekkel terhelt negyvenéves kormányzásának tanulságait. Életkora miatt meg sem élte a „létező szocializmus” világát. A fiatalságot pedig mindig is vonzották ideig-óráig az egyenlőséget hirdető eszmék. Indítása – minden jel szerint – szintén a Tisza potenciális szavazóinak „leszalámizását” szolgálja.