Esélyt látott a történelmi sebek gyógyítására, de a pártban nem értettek egyet az álláspontjával.
Vékony Csongor, a Mi Hazánk budapesti elnöke, a párt emlékezetpolitikai kabinetjének vezetője, korábbi országgyűlési képviselőjelölt kilép a pártból, mert nem tudja elfogadni, hogy Toroczkai László szerint „a Mi Hazánk nem akar határmódosítást”.
Na de hogyan jutottunk el idáig?
Egy hónapja sincs, hogy május 30-án – talán mondhatom – kollégám, Urfi Péter írt egy e-mailt Novák Elődnek egy bizonyos Trianon-felvonulással kapcsolatban, magyarázta a politikus.
A felvonulást a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezte, hogy felhívják a figyelmet egy történelmi lehetőségre, Ukrajna feldarabolására, ami „esélyt adhat a Trianonban szerzett sebek gyógyulására, ha a magyar kormány képes ezt belátni, és mer tenni érte”. „Ennek képviseletét és a tárgyalóasztalhoz vitelét várjuk el a magyar kormánytól, a Külügyminisztériumtól és a magyar diplomáciától” – írták.
Ezen felbuzdulva tette fel a kérdést a 444 újságírója az eseményen felszólaló Novák Elődnek, miszerint mégis milyen konkrét lépéseket várnának a kormánytól most?
Aztán befutott a Mi Hazánk elhatárolódása, amelyet nem is a megszólított Novák Előd, hanem a párt elnöke küldött. Toroczkai leszögezte: „a Mi Hazánk nem akar határmódosítást, más tehát a programunk, mint a HVIM-nek”.
A párt „az 1991-es ukrajnai népszavazás eredményét akarja érvényesíteni, ami autonómiát biztosítana Kárpátaljának. Ezzel kapcsolatban néhány nappal ezelőtt nyílt levéllel fordultunk Orbán Viktorhoz és Magyar Péterhez is, hogy ezt képviseljék nemzetközi fórumokon is. Egyelőre várjuk a válaszukat”.
Ezután Toroczkai még egyszer hangsúlyozta: „Kérem, hogy a készülő cikkükben mindenképpen írják meg, hogy a Mi Hazánknak és a HVIM-nek ebben a kérdésben más álláspontja van”. Ez már sok volt Vékony Csongornak, aki szerint a párt cserbenhagyta az elszakított területeken élő magyarokat, Szatmári születése miatt pedig ő ezt már nem tűrhette. Vékony Csongor a Gellért-hegyi kereszt előtt felvett videó üzenetében azt is elmondta: kezdettől fogva voltak szituációk, melyeket másként ítélt meg, mint a pártvezetés, de bízott a politikai tapasztalataikban, és küzdött azért, hogy az általa képviselteknek is helye legyen a Mi Hazánkban.
Szerinte a pártvezetés a kompromisszumok útján jár, és bár ő sok ilyen kompromisszumot hajlandó volt eltűrni, a kereszténységben, az életvédő politikában és a revíziós gondolat életben tartásában nem köthetnek kompromisszumot. A Mi Hazánk pedig szerinte már nem elég revizionista, ezért úgy döntött, kilép a pártból.